Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-26 / 52. szám

1646 nál a mondattani ismeret a mai magyar nyelvtanítás tarka-barka rendszere közt gyenge lábon áll, az bizonyos. Kiemelendő e mondattanban az is, a mit a latin mondattanra is előnyösen lehetne alkalmazni, hogy az igemódok használatát a mellék mondatokban azok állításmódjának minőségével kapcsolja össze. A határozók csoportosításánál oly áttekinthető képet nyújt az esetek használatáról, mint a régibb esettanok, de e mellett szemlélnünk engedi azon psychologiai törvényeket is, melyek szerint az esetek, vagy a viszonyok az esetek mellett a mondatban helyet foglalnak. De a classikus nyelvek tanítása szempontjából fontos sajátsága e könyvnek az is, hogy a latin és görög nyelv tüneményeit, a hol csak teheti, mindenütt párhuzamba állítja egymással, úgy hogy mondattana egészen egy görög-latin parallel syntaxistképez. E célból a görög példák mellett latin mondatokat is alkalmaz s ennek folytán a latin syntaxist ismerő tanuló könnyen megismerkedhetik a görög constructió sajátságaival. Ez a körülmény természetesen neveli a munka terjedelmét, de ez csak előny a tudományra és nyelvtanításra nézve. Végül iskolai tekintetben nagyon fontos dolog az ís, hogy milyen a tankönyv nyelvezete. . . Véleményem szerint) Hintner -— különben derék könyvének túlságos rövidítésein kivül rossz magyar fordítása áll útjába. A Dóczi nyelvtana helyes magyar nyelvérzékkel s mindenütt tiszta, szabatos magyarsággal van irva. Minden szabálya, meghatározása értelmes tiszta, és magyaros, meglátszik rajta, hogy nem német nyelvtanokból vette a nyelvezetét, hanem egyenesen magyar szempontból dolgozott. Ime ezek azon főbb sajátságok, melyek Dóczi görög nyelvtanát a hazánkban használt többi nyelvtanoktól kisebb-nagyobb mértékben megkülönböztetik. Én e kii'önbséget előnyösnek tartom mind a tudományra, mind a paedagógiára nézve, előnyösnek tartom mind a tanárra, mind a tanulóra nézve. Annyi bizonyos, hogy ebből a név és igeragozást nem kapta-fa módjára magolhatja be a tanuló, mint némely régi nyelvtanokból. Ebben philologiai törvényre és igazságra van építve minden és épen ez az, a mi a tanuló által szerzett ismereteknek tudományos értéket ad. Az a világos rendszer és módszer pedig, melyen a nyelv jelenségeit tárgyalja, igen megkönnyíti a tananyag elsajátítását. E könyv könnyen használható voltát nagyou élőmozditja az a gondos berendezés, mely szerint a szélesebb körű s fontosabb szabályok mindenütt pontosan el vannak kölönítve a szűkebb körű szabályoktól és minthogy a könyv rendszere sokban elüt eddig használt nyelvtanainktól, a benne való tájékozódást megkönnyíti s a könyv értékét is emeli a végén álló gazdag betűrendes tárgymutató. Ezek alapján melegen ajánlom e munkát tanártarsaim szives figyelmébe. Gondos áttekintés után — azt hiszem — mindnyájan azon meggyőződésre fognak jutni, hogy Dóczi görög nyelvtana nyereség tankönyv irodalmunkra nézve, s nyereség a görög nyelvtanítására nézve. Vass Sámuel, fogymnásiumi tanár. BELFÖLD. Felelet három nt. esperes úrnak. A »Szlavóniai csend-élet« viharba kezd átcsapni. Azt ugyan tudtam, hogy szó nélkül nem hagyják, mert ilyesmit szó nélkül hagyni nem lehet, nem szabad ; de azt is reménylem, hogy e kis toll-vihar után a látkör tisztulni fog, s tán a levegő se lesz annyira fojtó, mint eddig, ott a Vuka partján. Igénytelen cikkecskémnek intentiója két irányú volt. Egyik, hogy hasson ide lent saját egyházi hatóságunk körében s tísztítsa a rothadásnak indult közerkölcsiséget, sarkalja gyors és erélyes intézkedésre azokat, kik egyházunk kormány rúdja mellett ülnek. A másik irány oda igyekezett, hogy vigye ezt a szlavóniai ügyet a regnicolaris bizottság elé, hogyha horvát uraimék velünk itthon szóba állani se akarnak, legalább ott országos főembereinkkel kényteleníttessenek paktálni; és ha ők mindenfélét követelni jogosultnak érzik magukat és mindennémű sérelmeket emlegetnek, legyen nekünk is mit a szemük közé vágni, mert sérelmet ejtettek az 1791-ik törvényen, a mi vallásos autonomiánkon és nemzetiségünkön. Mert erős meggyőződésem, hogy ha ezen az óton haladnak, páz évtized alatt horváttá teszik azt a néhány ős magyar telepet is, melyet a múltban nem volt képes kiirtani a vallási fanatismus, ma modern üldözéssel képes lesz kiirtani a nemzetiségi fanatismus. A kiirtásra az első lépést megtették, gazdag nagyterjedelmű legelőiket elkülönözték, határaikat szűkre szorították, törvény szerint ugyan, de embertelenül. A tönkre tett néptől most már elveszik nemzeti nyelvét, elszedik — nem törvényszerűen ugyan, de erőszakkal — nemzeti iskoláit, vallásával ugyan nem törődnek még most, de hiszen a felbontás processusa olyan jól meg van kezdve, hogy menni fog az magától is. A koldussá tett nép, mely már megtanulta a horvát nyelvet, el fogja hagyni ősi falvát egyenként s bele ziillik a nagy horvát elembe és absorbealtatik; s nem lesz nép többé Szlavóniában, mely dicsekedve emlegesse, hogy »Mi vagyunk az igazi Szittya magyarok!« Sajnálom, hogy cikkem hatástalanul hangzott el odafönt, talán ha valamelyik nagyobb lapban jelent volna meg, jobban észrevették volna; de sajnálom azt is, hogy saját egyházi körünkben erős visszatetszést szült, pedig a miket irtam, nem az ujamból szoptam. Épen azért most már kénytelen vagyok a tárgyat még egyszer felvenni és az illető nt. esperes uraknak cikkeire röviden, de egész tisztelettel felelni. , i-ször. Nagytiszteletű Ad ám /

Kálmán kecskeméti esperes úr cikkére felelelek. Nt. Ádám Kálmán úr engem is felelőssé tesz a hiba elhallgatásáért. Én nt. Tóth János karancsi lelkész, most már megválasztott esperesünkkel jártam be a mult tavaszon a baranyai és szlavóniai részeket, jelentésünket híven beadtuk minden egyházból, de ha nem vétettek sérelemnek vagy tán tudomásul se, arról nem tehetünk. A nagy-kőrösi praeparandiát, sem a várost pánhorvát vagy pánszlávismussal nem vádoltam ; sőt ha más tenné is visszautasítanám ; hanem csak álmélkodásomat fejeztem ki azon, hogy még onnét is kerülhet ki olyan egyén, a ki a magyar határon túl már mellét verve hirdeti, hogy »ez Horvátország, itt egyedül a horvát nyelv jogos« stb. Az alsó-baranyai tanítói értekezlet jegyzőkönyvét se nem irtam, se nem befolyásoltam, én csak szó szerint kiírtam ; ott a tények beszélnek. Azt sem tudom, hogy