Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-31 / 5. szám

153 semmi irányban nem korlátozták, ily esetekben tehát, s valahányszor átvállalt vagy községileg civertált parbérről van szó, a fennt kifejezést nyert általános elv nem állhat útjában annak, hogy a fennforgó külön jogcímnél fogva a parochiális kötelékhez nem tartozók is a kath. lelkészt illető párbér fizetésére vagy kiszolgáltatasára köteleztessenek. KÜLFÖLD. Hollandiából. — A »Prot. Kirchenztg* után. — »Az a holland reformált egyházat már 20 év óta fenyegető forradalom és szakadás, melyet többször sikerült lecsendesitni és megorvosolni, most végre tényleg kitört. A forradalom a confessionalis-kalvinista részről fenyegetett. A kálvinisták azt az uralkodó egyházat, mely félig mérsékelt orthodox, félig pedig közvetítő-reformer vezetés alatt állott, akarják lerontani, hogy ennek romjain aztán egy tiszta kálvinista egyházat építsenek fel, melynek alapjául az i6i8-iki dortrechti zsinat kánonait tennék. Most végre a kálvinisták csalás (sic 1) és nyilvános erőszak alkalmazásával Amsterdam legelőkelőbb református templomát hatalmukba kerítették. Mintha csak a 16. vagy 17. század történeteit olvasnók! Pedig hát a 19-ikiben történt.« Igy ir a fentebb nevezett lap levelezője. Elég érdekesen tünteti fel ez eset a hollandiai theologiai és egyházi viszonyokat s most midőn figyelmünk újból Hollandia felé irányoztatott, talán olvasóinkat is érdekelni fogják e mozgalmak. A most bekövetkezett esemény igy történt: Az amsterdami kálvinista egyházi elöljáróság vonakodott az egyház érvényben levő törvényeinek engedelmeskedni, abból indulva ki, hogy »Isten szavának inkább kell engedni, mint emberi törvényeknek.« Ekkor a jogosult magasabb egyházi hatóság, — mely véletlenül ekkor majdnem egészen szigorú orthodoxokból állott, — a törvények értelmében az elöljáróságot suspendálta. A »klassikaal bestuur«-nek vagyis a megyei — synodus elöljáróságának kellett volna most a gyülekezeti elöljáróság teendőit átvenni. De mi történik? A felfüggesztett elöljáróság, mintha csak semmi sem történt volna, be akart menni az uj templom sekrestyéjébe, (kerkekamer), hol közönségesen gyűléseit tartotta. A klassikaal bestuur ezt bizonyára előre megtudta, mert az elnök Westhof lelkész már ott volt, s őket távozásra hivta fel; midőn a tiltakozás dacára be akartak menni, ez rendőrséget hívott segítségül. Erre a kálvinisták eltávoztak. Ez történt f. é. január 5-én. Másnap, szerdán jan. 6-án reggel 8 órakor néhányan a kálvinista urak közül, munkásoktól kisértetve, a kerkekamer őreit hazugsággal kicsalták helyiségeikből s a záraknak erőszakos feltörése és a fafalaknak átfürészelése által biztosították a maguk számára a különböző helyiségekbe való beléphetést és igy tartják az épületet és a templomot elfoglalva. Ágyakat vittek be nekik és kosarakban hordták be az élelmi szereket számukra. Azután nehéz gerendákat, deszkákat vitettek be és minden ajtó, a mely az utcára kivezet, a szó teljes értelmében ezekkel van eltorlaszolva. A jogosult egyházi elöljáróknak még jan. 8-án estéig nem lehetett oda behatolniok. Nem is gyanítható, hogy ez állapot meddig fog tartani, a mennyiben nem remélhető, hogy a klassikaal bestuur a kálvinisták emez erőszakoskodásától megrettenve engedményeket leend kész tenni. Ez erőszakoskodás vezetője dr. Kuyper (Keuper) Ábrahám volt az amsterdami u. n. Vrije universiteít rectora s tanára, egy szenvedélyes, politikai és egyházi hitvallásában egyaránt türelmetlen, a confessio betűihöz ragaszkodó, civódó ember; de telve ismeretekkel, bámulatos munkaerővel, mely lankadást nem ismer s a kálvini jellemből még az sem hiányzik nála, hogy ha tehetné máglyát gyújtana ma is kora Servetjei alá. Társai voltak br. de Savornin Lohnmann és dr. Riitgers ugyancsak egyetemi tanár. Olvasva a holland lapokban folyton folyó küzdelmet a kuyperiánusok és a ref. egyház között, azt a türelmetlen és szeretet nélküli eszmeharcot, mely bevitetett már a társadalomba, a politikába s a politikai pártok is emez egyháziak szerint alakulnak, igazán önkénytelenül az jut eszünkbe, mintha e férfiak az 1618-ban lejátszott nagy tragődiának utójátékát akarnák színre hozni, azt a harcot felelevenitni, a mely a kálvinisták és a remonstransok között vívatott meg, s a melynek áldozatául esett a nagy Oldenbarnevelt. Ugy tetszik, mintha a majdnem három század óta nyugvó akkori türelmetlenek kisérteti árnyai kelnének ki a megmohosodott sírokból, hogy felzaklassák a modern világtudatban megszelídült kedélyeket. »Csakhogy — mondja egyik holland barátunk — feledik ez urak, hogy 1618 óta a keresztyén szellem sokkal mélyebben behatolt nemzetünkbe, mintsem az akkori jelenetek ismétlése nagyobb mérvűvé válhatnék körünkben.* De micsoda ennek az egész templom-ostromnak célja? Semmi egyébb, mint az, hogy az amsterdami gyülekezet archívumát s ebben annak értékpapírjait, melyek tekintélyes összeget képviselnek, hatalmukba kerítsék. E gyülekezet körülbelül 180,000 lélekből áll s 29 papja van. Az egész levéltár, pénztár stb. a templom melletti épületekben volt már régóta elhelyezve. Miután a templomok Hollandiában tisztán magántársulatoké, most a két párt között, a mely egymásra nézve vitássá tette a tulajdon birtoklását, a bíróságoknak kell az ügyet eldönteni. De mig ez megtörténhetik ez erőszak következtében, a kálvinisták vannak a papírok és az archívum tényleges birtokában s tetszésök szerint bánhatnak el ezekkel és több, mint bizonyos, hogy ők addig nem engednek, mig munkájukat be nem végezték. A sajnálatraméltó tény most egyelőre annyi, hogy egy confessionalis kálvinista párttöredék dr. Kuyper vezetése alatt fényes nappal 1886-ban erőszakkal elfoglalt egy templomot, nem talán az ország félreeső zugában, hanem magában a fővárosban, a királyi palota közvetlen közelében, azt a templomot, melyben Hollandia legnagyobb embereinek, pl. Ruyternek is, büszke síremlékei vannak s a melyben a királyok esküdtek fel a nemzeti jog és törvény megtartására. Egy január 14-ről kelt tudósítás szerint a kálvinisták még mindig elfoglalva tartják az épületet. Vasárnap január 10 én a synodalis párthoz tartozó lelkészeket, kiknek predikálniok kellett, egy polgári rendőr kisérte a szószékhez s az utcán is a rendőrség fedezete alatt járnak, nehogy bántalmaztassanak. A január 11-én tartott presbyteri gyűlést is durva lármázás zavarta meg, a kálvinisták az elnök imája alatt fenntartották kalapjukat s közbe kiabáltak. Mindkét párt a közvetítésre ügyvédeket nevezett ki. Érdekkel várjuk az ügy tovább fejlését. Kenessey Béla.