Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-12 / 50. szám

1ÖÍ9 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. IGÉÓ gekkel, új hitében nem ismerte el a kath. hatóságot és az irányába való kötelezettséget. 3. 1637-dik évi ápril 18-án a városi tanács Gnezdán születési levelet állított ki Spisko Vencel ifjú számára, kiről állíttatik : »ő a mi tisztelt és kedves, hű lelkészünk Spisko Vencel és szeretett feleségének Agnethanak fia.« E szerint Spisko Vencel 1637-ben egész Gnezda város lelkésze volt, minthogy a városi tanács nem az ev. község lelkészéről beszél, hanem Spiskót úgy említi fel, mintha ő az egész városban csak az egyedüli ev. hitközség lelkésze lett volna. 4. Még 1676-ban, tehát az ellenreformátió után, mely Szepességen 1674-ben volt bevégezve, Gnezdán ev. egyházhívek előfordultak. Ugyanis a »levelezések® egyik csomójában előtalált és 1676-ban ápril 9-én kelt szigorú rendeletében Moszynszki András Lajos várkapitány Lublón Lubomirszky Heraclius Staniszló lengyel fejedelem és helytartó, a szepesi városokban meghagyja a gnezdaiaknak az áttérítést, következő szavakban, melyek hű fordítasban így hangzanak : »Az egyes és az összes gnezdai, Luther tanát követő polgároknak, kiket illet és kik a lublói várhoz tartoznak, ránk átruházott tekintélyünknél fogva ezennel utolsószor megparancsoljuk, hogy jövő, azaz a húsvét utáni második vasárnapon a római kath. hitet az ottani egyházban vallják és a szent vacsorát vegyék fel, ha másképen teszik, biztosak lehetnek, hogy roszalásunkkal találkozandnak és a fejedelem szigorú parancsa végrehajtását minden késedelem nélkül tapasztalni fogjak. Ezen levél a biró úr által rögtön kihirdetendő és nagyobb biztosság végett saját kezemmel aláíratott. — Kelt a lublói várban április 9-ikén 1676, Moszynszky András Lajos.« E rendeletből arról győződhetünk meg, hogy 1676-ban Gnezdán ugyan visszahelyezve találjuk a kath. istenitiszteletet, de az ev. polgárság még híven ragaszkodott az ev. hithez. 5. A halálos csapás az ev. hitéletre Gnezdán csak a következő évben, azaz 1677-ben céloztatott a következő híven lefordított parancsban: »Bölcs és tisztelt Bíró uram ! Mivel Gnezda község a fejedelmi leirat és az Isten ellen az által vétkezett, hogy az elmúlt húsvéti ünnepen nem akart gyónni és a kath. hitre áttérni, azért megparancsolom a bíró úrnak, hogy az ellenszegülő ev. házakat irja össze és a kiállított jegyzék szerint azokba a compániát elhelyezze és a lakóknak meghagyja, hogy a bűnpénzt május elsején sub poena executionís a lublói várba hozzák. Ezen bűnpénzhez a magyarázatot a parancsnoktól fogják kapni, ki egyszersmind arról is fog gondoskodni, hogy a katonák jól egyenek és igyanak. Ezen parancsnak engedelmeskedjetek és azzal Isten veletek. Kelt 1677-ik évi ápril hó 25-ikén Moszynszky, a lublói vár alkapitánya.® Tehát ily szigorú eszközökhez kellett talyamodniok, hogy az evangyeliom világát végre eloltsák. A katonák, kik akár milyen fajta emberekből összecsődíttettek a középkorban, szedték a bűnpénzt, ettek, ittak és dorbézoltak a lakók rovására és nem távoztak a helyről, míg a sokat zaklatottak utoljára át nem tértek a kath. hitre. 6. A katonai beszállásolás következményei nem maradtak ki. A szegény üldözöttek végre kénytelenek voltak engedni, ha nem akartak koldusbotra jutni. Ezt tapasztaljuk a többször nevezett lublói vár alkapitánya leiratából Gnezda városához, mely a következő 1678-dik évben jelent meg és melyet hű fordításban ekkép közlünk : > Nagyon örülök, hogy az urak az egy idvezítő kath. hithez visszatértek és ezen hitért készek is áldozatokat hozni. Miután azonban e szent vallás mindenkitől megköveteli, hogy húsvétra vagy pedig 2 héttel azelőtt vagy utána a pap előtt megjelenjék és a gyónás után a szent vacsorát vegye fel, azért szigorúan megparancsolom Gnezda lakóinak és különösen a bírónak, a tanácsnak és az esküdteknek, hogy a húsvéti gyónást el ne mulasszák. A ki ezen parancs ellen vétkezik, minden kegyelem nélkül 20 lengyel márk lefizetésére elitéltetik. Nagyobb hitelül saját kezemmel az okmányt alá'rtam és pecsétemet rányomtam. Kelt a lublói várban 1678-dik évi ápril hó 3-ikán, Moszinszky A. L.« Névleg áttértek e szerint a gnezdaiak, de a gyónástól még mindig vonakodtak, míg későbben minden ellenállásuk megtöretett. A közlöttekből kiviláglik, hogyha Szutorisz János ev. lelkészt 1587-ben elsőnek is vennők fel Gnezdán, de valószínű, hogy itt is mint egész Szepességen hamarább kezdődött a reformátió: úgy mégis körülbelül száz évig állott, majd az egész Gnezda város, majd csak egy része a hitjavítás szolgálatában, ámbár e körülmény, mint mondám, eddigélé még nem volt kiderítve. Weber Samu. KÜLFÖLD. A Gusztáv-Adolf-egylet 68-ik számú röpirata. Ezen és ehhez hasonló nyilatkozványok célja : a Gusztáv-Adolf-egylet ismertetése, egy félív rövid, képekkel is ékesített keretében. Az 56-ik számú, melyet képekkel, magyar nyelven alulírott is közrebocsátott, oly közkedvességet nyert, hogy 200,000 példányban terjedett el s még most is kerestetik. Ez azonban teljesen elfogyván, helyébe a jelenlegit bocsatja közre az egylet központi bizottsága, melynek szövege im itt következik : »E lapot magával, Gusztáv Adolf svéd király képével ékesítjük, ennek nevét viselvén egyletünk, e hős jővén a 30 éves háború idején hazájából német hitsorsosainak segítségére. A 30 éves háború (1618—1.648) oly vallásháború volt, mely az evangyeliomi egyháznak és tannak teljes kiirtását célozta. E cél 1629-ben majdnem el volt érve. Az evangélikusok a diadalmas katholikusok ellen nem birtak többé sereget küldeni. Már törvényt is hoztak, mely az ev. egyház megsemmisítését tette kilátásba, mikor Gusztáv Adolf kis, de vallásos és bátor sereggel kötött ki Pomerániában és diadalmasan vonult a katholikus seregekelé. 1632 nov. 6-án a lützeni csatában mint győztes hősi halált halt; de akkor az evangélikusok részére már annyi előnyt vívott volt ki, hogy nekik utóbb a vesztfáliai békében a katholikusokkal egyenlő jogokat kellett megadni. Ekkép lett Gusztáv Adolf németországi hitsorsosainak Istentől küldött megmentőjévé. Lützen mellett körülbelől azon helyeD, hol elesett, lovásza Erichson, tizenhárom paraszt segítségével egyszerű, faragatlan követ állított fel, hogy ez jelzője legyen azon helynek, melyen az egész németországi ev. egyházra egyiránt főfontosságú, áldozati halál történt. Ámde Isten kegyelmes végzése folytán ez áldozati halálnak még 200 esztendő után is az egyetemes ev. egyház részére új, gazdag állás forrásává kelle válnia. A hálás utókor végre elhatározta, hogy Gusztáv Adolfnak méltóbb emléket állítson és 1832-ben nov. 6-án a lützeni csatatéren roppant néptömeg gyűlt a svéd kő fölé emelt vas-emléke alapkövének letételére. E mellett indítványozták, hogy a hitsorsaiért elesett hős királynak még más, élő emléket állítsanak oly egyletben, mely miként Gusztáv Adolf karddal, most a szellem fegyvereivel és a szeretet adományaival a megszorult hitsorsosoknak vigyen segélyt. Ez a mi egyletünk eredete, oly evangyéliomi 100*