Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-12 / 50. szám

1025 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 798 vizsgálni. Ezt csak nem fogja kétségbe vonni ? Hogy az iskolában a Gönczy-féle falitábla mellett a horvát is ragyog, ez nagyon természetes, mert a horvát tanfelügyelő vizsgájára csak nem készítheti el az ujjaból a horvát olvasásra az a szegény tanító tanítványait? Hát Magyarországban nem ott van-e a horvátajkú iskolákban a horvát abc mellett a magyar? s lássa cikkiró úr Horvátországban ilyesmit kérdésbe tenni, vagy ezért hazafiatlansággal vádolni azokat a tanítókat eszébe sem jut senkinek. A mi N. I. úrnak másik vádját illeti, az, hogy a szlavóniai tanítók már képesek arra is, hogy azt kiabálják : »ez Horvátország, itt csakis a horvát nyelv jogos, bennem a szellem is horvát« stb. Ha történetesen valamelyik szlavóniai tanító el találta kiáltani, hogy ez »Horvátország,« ebben igazat kiabált. Ezt a magyar parlament előtt Tisza Kálmán úr is elismerte, s miért ne ismerhetné el egy falusi tanító?! Hanem az már, hogy bennök még a szellem is horvát, bocsásson meg N. I. úr;

nem áll. Megcáfolja önnek ezen állítását működésök, meg az a körülmény, hogy horvátul beszélni nem is tudnak, s én csak azon türelmességén csodálkozom a horvát tanfelügyelőségnek, hogy idáig el nem mozdította őket, mint a kik a horvát népiskolai törvények igényeinek voltaképen nem is képesek megfelelni. A mi már N. I. urnák csekély személyem ellen irányzott vádját illeti, kezemet szívemre téve, nyugodt lélekkel tehetek nyilt vallomást arról, hogy könnyelműen nem hallgattam el semmit a plénum előtt, a mi előttem a vizita alkalmával bárhol is föl lett jelentve. Es én annyival is inkább tehetem a nyilt vallomást, mert más visitátor társaimra is hivatkozhatom e tekintetben. Egyszer a b. emlékű, egyszer pedig a mostani főesperes úrral tartottuk meg a canonszerű egyház látogatást Szlavóniában is, máskor midőn magam mentem e tisztet végezni, mindig vettem magam mellé egyet vagy kettőt paptársaim közül. Mohácsi, kölkedi, vörösmarti, sepsei, keői, daróci, rétfalui, haraszti, kórogyi és tordincei lelkészek mondjátok meg, lett e csak egy szó is előhozva előttünk azon ügyből, melynek elhallgatasáért N. I. úr engem »meggondolatlan könnyelműséggel vádol.* Alsó-Baranya s/lavoniai lelkészi kar, Bácsból a bajaival! Álljatok elő, tegyetek nyilt vallomást, el volt-e valami olyan egyházaitokból hallgatva általam, mit nekem az egyházmegyei plénum elé kellett volna terjesztenem ? Más itt a baj, e lapnak igen tisztelt olvasói, a miért N. I. úr tollat emelt, s most jövök már a dolog velejére. Jelesül az, hogy egyik legnépesebb szlavóniai egyházunkban működő lelkész úr »meggondolatlan könynyelműséggel* a felekezeti iskolát az egyházmegyei felsőbbség tudta s beleegyezése nélkül községivé változtatta, s midőn ezen tette a népnél éles ellenzésre talált s a hívek, miután a mult évi visitátoroknak (kik között én már nem voltam jelen, hanem épen a szlavóniai csend-élet irója) hiába tettek e felől jelentést, a visitátor N. I. úr által e tárgy még sem került a plénum elé, mondom, miután így célt nem értek, kénytelenek voltak főtiszt, püspök úrhoz folyamodni, általa keresvén orvoslást ; az itt a baj, hogy most N. I. úr el akarván magáról hárítani a »megfoghatlan könnyelműséggel elkövetett hallgatás vádját, az alesperest és a szlavóniai tanítókat dobja bűnbakul a nagy világ elé, hazafiatlansággal vádolva bennünket. Hazafiatlanság 1!! N. I. úr, volna igen sok, mit e szónál elmondhatnék s önnek szemére lobbanthatnék... de nem teszem, mert tilt az illem, tiltja e lap igen tisztelt olvasó közönsége iránt táplált tiszteletem, hogy önt arra a térre kövessem, hol áll. Csak azt kérdem, nem N. I. úr volt az, ki midőn az egyházmegyének egyik 1015 lelket számláló szlavóniai egyháza s akkor csaknem halálos beteg lelkészéről igen szomorú képet adtam, indítványozván, hogy ott, miután nincs administratio, az egyház végelpusztulással van fenyegetve, oda egy administrátor rendeltessék, s miután igazamat átlátta az egyházmegye, 1883. egyházmegyei jegyzőkönyv 11-dik pontja alatt ki is mondta az administrátor szükségességét s a következő egyházkerületi gyűlés rendelt is oda adminisztrátort Vörös Pál úr személyében: nem Ón volt-e az, aki felállott s a plénum előtt indítványomat erősen ellenezte, annyira, hogy N I. úr és egy világi tanácsbiró úr között e felett nagy vita keletkezett s a főtiszt, kerületi gyűlés alkalmával ki is eszközölte, hogy ebben a népes egyházban máig is csak káplán van ? Egy anyaszentegyházat, 1015 magyart veszni engedni? én kérdem, nem hazafiatlanság-e ? Elmondhatnék még többet is cikkére, de legyen ennyi elég ezúttal. Ha tetszik önnek tovább is törődni igénytelen személyemmel, ám tegye, mennyiszer csak tetszik. Kijelentve, hogy önnel ily tárgyban többé szóba nem állok : Salvavi animam meam. Kelecsényi Mihály. RÉGISÉGEK. Az ellenreformátió történetéhez a felvidéken. Egyháztörténelmünk ezen sötét lapja még nincsen minden oldalról megvilágítva. Vannak városok, melyekről általában szokás feltenni, hogy ott a protestántismus nem vert gyökeret és nem is terjedett el, kizárólag kathol. hitet vallván most is. — Ezen városok közé tartozik Gnezda volt szabad kir. város, a Poprád folyó alsó vidékén, a lublói határvár közelében. Ha az ide tartozó monographiák és leírások átkutattatnak és a hagyományok is tekintetbe vétetnek, sehol sem akadunk biztos nyomára az ottani prot. vallásnak. E nyáron Gnezda város levéltárát tanulmányozván, igen érdekes adatokra akadtam, melyek nemcsak a mellett szólanak, hogy ott általában a prot. hívek elszórtan előfordultak, hanem azt is bizonyítják, hogy hajdan az egész város az ev. hitet vallotta. 1. Az 1516-ban kezdődő telekkönyv 31. oldalán a Gnezda városi tanács az 1587. évben következő magyar fordításban itt közlött okmányt állított ki : »Előttünk megjelent Szutorisz János rendes lelkészünk azon alázatos kérelemmel, hogy engednők meg neki egész új ház építését nemcsak saját érdekében, de szeretett felesége és kedves gyermekei számára is ; a kérelem egész készséggel teljesíttetett.« Ebből kétségtelenül kitetszik, hogy 1587-ben Gnezdán az ev. egyház egy önálló lelkész vezetése alatt szervezve volt. 2. A »copia piarum materiarum* című könyvben az 1629-ik évről Lossi Imre szepesi káptalan főnöke és váradi püspök leirata találtatik, melyben O- és Uj-Lubló, Gnezda, Rúzsbach, Forbász, Podolin és Hopgarten, most kizárólagos kath. községeket komolyan meginti, hogy térjenek vissza a szepesi káptalan hatósága alá, fizessék megint a cathedraticumot, miután most, nem tudni ki által, félrevezetve és hallatlan merészség által elcsábítva, elszakadtak a törvényes kath. hatóságoktól. E tény is azt bizonyítja, hogy Gnezda még 1629-ben is több, most egészen elkatholizált és eltótosodott közsé-