Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-12 / 50. szám

1025 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 796 Rozsnyóra ; Lippai György érsek a rozsnyói ev. papokat jövedelmüktől fosztogatta; 1671-ben Begius (Király) Jakab magyar és Zarevuczius (Röczei) Pál német papot a tanítókkal együtt vad horvát csordák űzték ki a városból; az előbbi azonban visszajött, majd ismét elűzetve hosszas hányatás után, mialatt Pozsonyba is idéztetett, másodszor is visszatérhetett 1681-ben, de már 1687-ben, Biernstein Menyhért német pappal s a tanítókkal együtt a várost újból elhagyni kényszeríttetett. Az elhagyott nyájnak 1705-ben II. Rákóczy Ferenc felkelése ismét pásztorokat adott, köztük 1709-ben Sárossy János superintendenst; de 1711-ben febr. 13-án jezsuita fondorkodás őket vallásgyakorlatok szabadságától és templomaiktól megfosztotta. Ez időtől életük hanyatlás ; istenitiszteletüket a szomszédos falvakon lakó nemesek szabad belsőségein (így Bisztrón Draskóczy Sámuel, Berzétén Várady Mihály, Szirmay és utóbb Máriássy Ferenc telkein) tartották s ez így tartott egészen II. József uralkodásáig, kinek szabadelvű kormánya felszabadítván prot. egyházainkat a bénító láncoktól, helybeli egyháznak is azonnal felhasználta e drága időt s számkivetéséből visszatért lelkésze Major Sámuel vezetése — míg ideiglenesen egy csűrben tartották istenitiszteletüket — 1784—1786-ig, tehát rövid 3 nyár alatt felépítették a templomot, mely tömérdek mennyiségű felajánlott építési szereken, szekér és kézi munkán kívül 26,006 frt készpénzbe került. (Akkor!!) — Az új templom Advent i-ső vasárnapján szenteltetett fel — 100 éves jubileumát ezért ünnepeltük Advent i-ső vasárnapján. Míg e templomra őseink folyton költöttek, abba 220 pfrton szószéket, 1600 pfrton oltárt állítva, az iskoláról sem feledkeztek meg s míg 1783-ban egyetlen egy tanító-kántor, 1786-ban már két rendes tanár, két segéddel tanította az ifjúságot, 1793-ban az iskolát Syntaxis és Rethorikával gyarapították, 1794-ben tápintézetet alapítottak, 1805-ben 9600 frton új pap- és tanítólakot vettek, 1808-ban a tiszai kerület a tanoda mellé magyar tanszéket állított; 1818-ban letették a gymnasium alapját, 1826-ban új leányiskolát építettek, úgy, hogy ez időn 2 lelkész és 6—7 rendes tanító néha segédekkel vezették az egyház s iskola ügyeit. 1810-ben az eddig különféle magyar és német egyház egy felügyelő alatt is közös kormányzatban egyesült (ma már teljesen magyar). 1836-ban a 800 pfrt költséggel újonnan fedett templomban tartá az áhítatos egyház félszázados templomszentelési jubileumát. (Ez alkalomból az akkori lelkész Agonás Sámuel az ágostai hitvallást magyarra fordította.) 1844-ben új áldozatokkal a nagyobb leányiskola ellátásáról kellett gondoskodni; s majd midőn 1850-ben az akkori kormány új iskola szervezési rendelete nyomán a helybeli tanodát 8 osztályúvá kellett átalakítani, ismét bekövetkezett az erőmegfeszítés ideje, s míg e feladatot az egyház áldozatot sem kiméivé megoldotta, ugyanez évben 1850-ben a Haynau-féle sérelmes vallási rendelet ellen erélyesen izgatva a rozsnyói egyház itt Rozsnyón vitte ki, hogy az esperesség ő Felségéhez itt készült protestáló feliratot nyújtott be; majd meg 1853-ban az ev. tanároknak kormányi közegek által való vizsgálata ellen tiltakozott. »S hogy az 1859-iki pátenshez az akkori esperes ajánlására sem állhatott, ez kötelessége volt, nem érdeme ; de a sorstól adott jutalma mégis az, hogy a gömöri esperesség autonom egyházainak, Oetnekről szuronyok kai elkergetett esperességünknek e században kétségtelenül legkomolyabb gyűlése, 1886. május 9-én itt tartatott.* Ugyanezen 1859-ik évben új áldások folytán ez egyház a berzétei utcai paplakot újból felépíttette. 1860-ban Melanchton Fülöp 3 százados ünnepének emlékére 344 frtos oltártakaró beszentelésével örökítette meg majd 1861-ben a templomnak háromnegyszázados fennállási jubileumát a 300 pfrtnyi költséggel újból meszelt templomban tartotta meg. (A »Vázlat« tudós szerzője ez alkalommal szintén, mint az egyház addigi történetének megirója végzett nemes, hozzá méltó munkát.) Egyházunk utolsó negyedszázada nem kevésbé gazdag nagyszerű mozzanatokban 1862-ben a főgymnasium épületének teljes befejezését elhatározva, lelkes, minden oldalról jövő pártfogás mellett csakhamar rátehette a zárkövet, mely ünnepélyét az akkori püspök Máday Károly és egyetemes felügyelő br. Prónay Gábor jelenléte tette fényesen emlékezetessé. Az 1871-ik év egyházunk örömére vált. A felejthetetlen Máday helyére egyházunk lelkésze Czékus István választatván meg a tiszai kerület püspökéül a felavatási ünnepély ugyancsak városunkban tartatott meg a soronkívüli egyházkerületi gyűlésen, mely gyűlésen az egyetemes felügyelő, b. Prónay Gábor, s vele fia Dezső akkoron esperességi, most egyetemes felügyelő, Karsay Sándor dunántúli, felavató superintendens, ZsedényiEde akkor kerületi, később egyetemes felügyelő, 8 főesperes, 60 pap, 33 felügyelő s nagyszámú közönség. Ugyancsak megélni engedé a rozsnyói egyháznak jó sorsa azt is, hogy a kerület főpásztorának, mint szeretett lelkészének 25 éves Rozsnyón való lelkészkedési jubileumát 1884-ben virágvasárnapján megünnepelhette. A folyó évben pedig a »Vázlat* írójának, a tanügy lelkes apostolának, Kramarcsik Károlynak 50 éves tanári jubileumán ismét abban volt alkalma gyönyörködni, mint özönlik ősz férfiak serege, a kik mind az itteni főiskola emlőin nőttek emberekké, s mint versenyez a fiatalsággal tisztelegni tanára előtt, kinek fejét bizony még alig üté meg a tél dere. A »Vázlat« megemlékszik még az egyház halottairól, hivatalnokairól stb. Megemlékszik más dolgokról is, melyeket szándékosan utoljára hagytam, mert ezen alkotások, arra hivatvák, hogy a legutóbbi 25 évet epochalissá tegyék. Ertem egyrészt az ez időn belül' keletkezett új intézeteket; másrészt a meg volt intézeteknek viszonyaiban létrehozott változtatásokat. Ilyen vívmánya az utolsó negyedszázadnak a magtár, jelenleg 2081 frt 50 kr. alappal; ilyen a jillér-egylet, a mult év végén 4300 frt alappal (célja idővel az egyházhíveket minden egyházi teher alól feloldani). Említsük meg itt, hogy a templom 1883-ban 2020 frt költséggel új fedéllel s villámhárítóval lett ellátva. Ilyen nagyszerű vívmányok az új árvaház és az új felső leányiskola., melyeknek létesítéséhez az egyház ezerekre menő áldozatokkal járult s a melyekről t. olvasóink már több ízben olvashattak egyet-mást. Míg az élő hit e gyümölcsei mind arról tesznek bizonyságot, hogy a rozsnyói egyház híveiben az örökhöz méltó lélek lakozik : addig két dolog ebben a »Vázlat*-ban mintha arról tenne sokak előtt tanúságot, hogy ez az áldozni tudó erő meg is tört két ízben. Egyszer, midőn az 1868-ik évi népoktatási törvény után elemi iskoláit községi iskolákká engedte válni; másszor, midőn az 1883 ik évi XXX. t. c. után a főgymnásíum számára állami segélyt fogadott el. A »Vázlat* e két pontja érdekes s indokolásánál fogva, annyival is inkább, mert olyan férfiú tollából ered, a ki e változásokat mint tekintélyes szervező munkás élte át — komoly figyelemre méltó. Elemi iskoláit az egyház a városnak községi iskolául azért adta át, mert eltekintve attól, hogy az