Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-05 / 49. szám

1ÖÍ9 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. IGÉÓ elő, legfeljebb, ha vasárnap délutáni istenitisztelet végeztével, a fiatalság zeneszó mellett, akkor sem korcsmában mulat, vagy ha özvegyek, szegényebb sorsúak részére mennek segítségül. Mi csakis annyiban törődünk az ilyen ügyekkel, a mennyiben a példa ragadós levén, könnyen átharapódzhatik olyan helységekbe is, melyekben a vasárnap megszentelése híven és illendően megtartatik. Ezen s ezekhez hasonló tapasztalatok, s az innen levont egyéni nézetek és következtetések Íratták és íratják most is velem, hogy osztozzunk a felelősségben, legyen az közös. A mi a lelkipásztorok tapintatos eljárásától függ, mindazért, ha vagy épen nem, vagy rosszul csinálják : terhelje őket a felelősség ; a mi baj, mulasztás és kihágás azon túlesik, s a polgári törvényhatóságok nem munkálkodnak azok megtorlására : ezekért ne pusztán a lelkipásztorok állíttassanak a kárhoztatás itélő széke elé, hanem egyik tényező úgy, mint a másik részesüljön a megérdemlett elbírálásban. Különben a ki elég erős vállakkal bír, nemcsak a maga hivatási körében elkövethető tévedések s hiányok, hanem más egyesek, sőt egy egész rendszer, vagy társadalmi élet gyarlóságainak magára átvállalására s mind azokat könnyedén emeli; ki oly nyugalmas vérmérséklettel rendelkezik, hogy úgy az alapos, mint az alaptalan kárhoztatás vérét legkisebb hullámzásba sem hozza : az ilyen ember, az ilyen közhivatalnok örüljön, ha a tökély ezen fokára jutott. Én őszintén megvallom, nekem elég a saját munkálkodásomban s kötelességeim teljesítésénél felmerülő hiányokért és tökéletlenségért a felelősséget éreznem és elhordoznom; valamint azt is őszintén be kell vallanom, miszerint nálam az okra lelt szemrehányáskor a szégyen, az ok nélkülinél a méltatlan bántalom érzete arcomba kergeti a vért. Ez természeti gyengeségem és fogyatkozásom, melyet leküzdeni s illetve kipótolni, mind ez ideig nem sikerült. Azt talán fe'esleges is kijelentenem, hogy mindezeket »sine ira et odio< irtam, mert az elmondottak, személyt és érdeket nem, csakis a rendszert akarták érinteni s a közügynek szolgálatot tenni; ezenkívül köztünk, Thúri kartárs és én közöttem, úgy is mint ismeretlenek, úgy is mint lelkipásztorok közt, irigységnek és gyülölségnek sem. oka, sem helye nem lehet, de nincs is. sKérlek azért, ne legyen versengés mi közöttünk, mert atyafiak vagyunk.« (I. Móz. XIII. r. 8. v.) Sütő Kálmán. KÜLFÖLD. Az ókatholicismus. (Vége.) Az ókatholicismus benső fejlődésére, lényegére és szervezetére áttérve helyesen emeli ki a derék Schulte, hogy az ókath. püspök megerősítésével meg lett nyerve az alap a rendezett katholikus egyházszervezetre. S midőn a konstanci 3-ik ókath. értekezleten a zsinati rendszer lett elfogadva, ezzel a belső egyházi organisatió tetőpontját érte el az ókatholicismusban. A későbbi értekezletek 4

) a mozgalom külső terjedésének kérdésével voltak elfoglalva, s élénk tanúbizonyságai annak, hogy a reform-4) A freiburgi 1874., boroszlói 1876., majnci 1877,, baden-badeni i88o.}

s a crefeldi 1884-ben. mozgalom iránti érzék nem halt ki a nép keheiéhői. A müncheni értekezlet 3. pontja így hangzik: »Mi az egyház reformját célozzuk a theol. és kánoni tudományok segítsége mellett', oly reformot, mely a régi egyház szelleméhen a mai visszaéléseket megszüntesse s főleg a kathol. nép jogos kívánalmait az egyházi ügyekben való személyes részvétel tekintetében méltányolja, mi mellett az egyházi tan egységének kára nélkül a nemzeti jogos érdekek is figyelembe vétessenek.* Ugyanazon értekezlet hangsúlyozta a prot. egyházzal való rokonérzelmet is. Ezen programm alapján az új zsinatok következőleg alakították at az egyházi életet: Az első zsinat kimondotta, hogy olyan rendeletek foganatosítására van feljogosítva, a milyeneket a régi egyházi jog szerint a tartományi zsinatok hoztak. S a többi zsinatok is onnan indultak ki, hogy nem áll hatalmukban a dogmák formulázása, azonban olyan állítólagos hittételeket soha sem ismerhetnek el, a melyek kizárólag pápai csalhatatlan dekrétumokon alapulnak, a régi osztatlan egyház azon hitével nyilt ellentmondásban vannak, mely az elismert 7 első egyetemes zsinati határozatokban van letéve. A zsinati képviselőség általa zsinatnak előterjesztett *Kath. káté« kérdések és feleletekben tárgyalja a hittant, még pedig folytonos vonatkozással az irás helyeire s világos bizonyságot tesz amellett, hogy a régi egyetemes egyház hitétől soha sem tér el s hogy ennélfogva teljesen positiv alapon áll. A káté »A kathol. vallástanítás vezérfonala« által egészíttetett ki, mely az egyháztörténet fontosabb mozzanatait érinti. Csupán pápai dogmák: csalhatatlanság, egyetemes püspökség, szeplőtelen fogantatás s több efféle nem taníttatnak, sőt a káté 213-iki kérdése határozottan kiemeli: »csakis azon hittételek tartoznak az apostoli hagyományhoz, melyekre nézve az egyház tanítói megegyeznek.* Az első zsinat az évenkénti fülbegyónás pápai rendeletét feltétlenül nem fogadta el, azt a lelkiismeretre bizta s a bűnbánatot tőle függővé nem telte, sőt a káté 268-iki kérdése szerint »a pap által kimondott absolutió nem használ, ha a bűnös bűnbánatot s komoly megtérést nem mutat* s az absolutió alatt »azon ünnepélyes kijelentést érti,* melyet a pap mint Krisztusnak szolgája tesz, hogy az Isten a bűnösnek Krisztus érdemeiért bocsát meg.* A 97. kérdés szerint »Krisztus azon értelemben Istenfia, hogy az atyaistennel egyen'ő lényegű volt.« »Krisztus a közösség, az egyház feje«, »ezen közösség láthatatlan, a mennyiben azokat foglalja magaban, kik a Krisztus általi megváltásban részesek«, sőt a 167. kérdés szerint >valaki a láthatatlan egyházhoz tartozhatik, anélkül, hogy egyszersmind a látható egyház tagja is volna.* A 40-ik kérdésbe az u. n. apostoli hitvallás vétetett föl, mely kizárólag hasznalatban van, kivéve a misénél, hol a nicoeno-constantinopolitanum is használatban van. Az első és a következő zsinatok határozatai a bűnbánat, egyházi beszéd, ünnepek, körmenetek, bojt, mise. stólák s az imapénzekre nézve világosan mutatják, hogy következetesen ugyan, de a kath. hit megtartásának feltétele mellett távolíttatnak el az egyházi visszaélések, így távolíttattak a búcsújárások, szentek tisztelete s más effélékkel összefüggő visszaélések. A liturgiára nézve a »Kath. rituálé* bevezette a német nyelv használatát, s csakis a mise-ritus egy részénél van még a latin nyelv használatban. A leggyökeresebb reformok az egyházjog terén történtek, még pedig teljes megegyezésben a régi egyház jogi alapjával. A püspököt a régi egyházjogi állás illeti meg. Míg a pápista egyházban a püspök a pápa vikáriusává degr ad áltatott, addig az ókath. egyházban a püspök az egyház orgánumát maga mellett a zsinati képviseletben bírja. 98*