Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-11-28 / 48. szám
1515 vek még ma is a XV-; k századból eredő szekrényben állanak, unikum hazánkban, s a legtekintélyesebb zárdakönyvtár, a panonhalmi, midőn 1802-ben ismét helyreállíttatott, több ezerre menő régi könyveiből már csak mintegy hétszázat kapott vissza *). A legtöbb egyházi könyvtárban alig egynehány darab őriztetik a mult századok emlékeiből, még a budapesti egyetemi könyvtár is, a hova II. József által eltörölt számos zárdakönyvtár került, aránylag igen kevés régi müvet őzizhet, a nagyobb rész közművelődésünk s a tudomány nagy kárára elveszett nyomtalanul. Fel vagyunk jogosítva nagy veszteségről szólani. Azok a töredékek, melyek fennmaradtak s az irodalomtörténeti nyomok világosan tanúsítják, hogy a magyar egyház a középkorban s a renaíscance korszakban egyaránt kora magaslatán állott s a tudományok szeretetében nem egy alkalommal méltóan versenyzett még Olaszországgal, Európa tanítójával is. Szerencsés véletlen volt, mely a magyarországi keresztyénség apostoli megalapítóját a tudós bencésrenddel hozta közelebbi összeköttetésbe, azzal a renddel, mely abban a korban a társadalom valódi elitejét képezte, s melynek eddig kellően még mindig nem méltányolt működése talán legtöbbet tett arra, hogy a népvándorlás által okozott zűrzavarból a modern műveltség csirája keletkezzék. A jövő kor művelődés-történelmi irója egykor kiváló szerepet fog juttatni a harcias hangulatú magyar fajnak az európai népek körében oly gyorsan és oly bámulatos kulturális sikerrel történt beolvadása körül eme kiváló szerzetnek, melynek kebeléből kerültek ki csaknem kivétel nélkül az első püspökök, melynek tagjai nevelték az udvari főméltóságokat, melynek már az első században alapított 15 monostora között a pannonhalmi csakhamar egyenrangú lett idősebb társaival, a clugnyi s monte-cassinói nagy kulturális központokkal. Az erkölcsforradalmi szellem, melyet a tudós barátok, köztök Gellért, a Xl-ik század egyik legelső irója, hazánkba hoztak, az eszes és fogékony magyar népnél valóban rendkívüli sikert idézett elő. A templomok s zárdák mellett mindenütt alakultak könyvtárak**, *) Ipolyi Arnold: Emlékbeszéd Czinár Mór felett. Attad. kiad. 1877. 19. 1. **) A legelső szerzetesi könyvtárról, mely valószínűleg a legelső könyvgyűjtemény volt hizánkban, mely az akkori idők fogalma szerint a könyvtár nevét megérdemli, az akadémia által kiadott Monumenta hung. hist.-ban (I. osztály I. kötet. 64. 1.) találunk említést. Sz. László ugyanis felsorolja 1093-ban kelt okiratában a pannonhalmi apátság kéziratkészletét következőleg : hat misekönyv, egy szentírás, három nocturnale, három antiphonale, négy gradualis könyv, két sequentionale ünnepi énekekkel, négy keresztelési szertartásokat tartalmazó könyv, három imakönyv (collectarii), négy énekkönyv, két rendszabály (regula), egy szabály-magyarázat, két lectiós könyv, egy gyűjteményes könyv, három homiliás és két praedicatios könyv, egy kalászat a szent atyákból, két passzios könyv, a hit- és erkölcsi igazságokra vonatkozó gyűjtemény : az apostolok cselekedetei, Prosper könyve a munkás és szemlélődő életről, az Izidor-féle gyűjtemény, házi szabály, Ammalarius, a lelkipásztor könyve, párbeszédek, Pál levelei, Jób erkölcsi mondásai, Péter kérdései, Cicero vádló beszédei, Lucanus, két Donatus grammatika, Sedulius Genesise, három Cató, Paschasius, sz. Márton élete, galliai, héber és görög zsoltáros könyv, sz. Ágoston egyik beszéde. A legelső magyarországi nagykönyvtárban tehát 72 kötet codex volt, oly tekintélyes szám, mely még a nemzeti muzeum középkori codexekben igen gazdag (400-on felül levő) gyűjteményével összehasonlítva is méltán számot tesz s a Xl-dik században, midőn a könyvek értéke tudvalevőleg nagy volt, rendkívüli kincset képezett. A bakonybéli apátság könyvtára még vetekedett vele. — Kisebb, de szintén becses könyvtár volt a pécsváradi monostoré, melyet szent István 37 könyvvel ajándékozott meg. Az okirat (Fejér cod. dipl. I. 301—302. 1.) szavai igy hangzanak: * Libris vero decoravimus, quorum praecipua auctoritas viget in eccesia, cum Bibliotheca cum III volumiaibus, nocturnalibus IV, anthiphonariis V, lectionriis II, cum Evangeliis Missalibus VI, psalteriis IV, gra-dualibus V, regulis II, glossarius III, omeliarum volumine I.« Mindkét szent István s szent László egyaránt elrendelik, hogy a püspök mindenüvé adja oda a szükséges könyveket ; iskoláik, mint Gellért életrajz irója Valther mesterről feljegyzi, csakhamar túltomöttek lettek, a művelt s tudós magyarok száma rövid idő alatt annyira elszaporodott, hogy a külföldi irók, sőt a pápák (VIII. Bonifác) nyilatkozata szerint az Alpeseken innen nem volt hozzájuk fogható számban sehol, mely hizelgő elismerésről ma, fájdalom! jóformán csak az e korból maradt okirataink szokatlan szép s nagy eruditiot tanúsító nyelvezete ad bizonyságot, s hogy a képzőművészetek, mint különösen Henszlmann s Ipolyi kutatásai kitüntették, a XH-dik s XlII-ik században valóban virágzottak.*) A szerencsétlen sajói ütközet s az utána következett belzavarok egy időre ugyan megzavarták a fejlődést, de az Anjouk korában, s még inkább Mátyás idejében, a magyar egyház ismét magas fokát érte el a művelődésnek s a renaissance-kor kezdetén Olaszországot kivéve e tekintetben a mi kis nemzetünk volt az első. A Chrysolorasok, Aretinok hírneves tanítványai sorában az Alpeseken innen nem volt oly tudós egyházi rend, mint a Vitéz Jánosok s Janus Pannoniusok főpapi s szerzetesi társai; az egész művelt világból ide jöttek tanulni a tudománykedvelő férfiak, messze földön hirdetve a nemes pannonok nagyszámú művelt osztályának dicsőségét. S e műveltséggel karöltve járt a könyvtárak nagy száma is. Nem említjük a Corvinát, mely díszben, belértékben, sőt kötet számra nézve is egész Európában a legelső könyvtár volt e korban, oly könyvtár, melyből a Mediciek s Sforzák is sok másolatot készítettek s melyet utánozva alapította Urbino nemes hercege hires könyvtárát; de utalunk arra a nagyszámú történeti adatra, melyek már az Anjouk idejétől fogva az olasz s magyar tudósok között igen élénk összeköttetéséről s különösen könyvek kicseréléséről is szóltak. Szorgalmas történetbuvárunk : Nagy Iván már a »Századok« 1874-ki évfolyamában közel száz középkori magyar művész nevét gyűjtötte össze, ma az azóta tetemesen szaporodott adatokból egy szenvedélyes búvár mindenesetre több száz középkori magyar könyvtár emlékét frissíthetné fel. rendkívül érdekes könyvjegyzék tanúsítja, hogy hazánkban már e korszakban nem kizárólag az egyházi tudományok voltak művelve, bár a bölcsészet művelése (a scholasticusok s arabok működése még ekkor csak csirájában levén) egyáltalán nem látszik meg s azon sem csodálkozhatunk, hogy a később annyira kultivált történelem iránt egy új nemzet fiainak s a csaknem kizárólag külföldi eredetű szerzeteseknek érzékük nem volt. Bibliographjainknak nem volna hálátlan feladat az itt s más Árpádkori okiratban felemlített könyvek sorsa felől kutatásokat tenni, hogy ez által miként Csontosi János némely relatíve ujabb könyv provenienciájára nézve ezt már sikerrel kisérlette meg, a hazai könyvtárak s gyűjtemények történetére világot derítsenek. Csak mint kuriózumot akarjuk itt megemlíteni, hogy a legrégibb mű Magyarország területén a zágrábi káptalannál volt, melynek XV. századból származó, máig megmaradt könyvlajstroma többek közt (1. Magyar könyvszemle 1880. 364. 1) így szól: »Item liber evangeliorum manu sancti Lucae evangelistae ut asseritur scriptus, puro argento copertus figurás Crucifixi et beatae Matiae viriginis continens.* Ugy látszik azonban, hogy már e könyvlajtsrom készítője kételkedett abban, hogy azt a merő ezüstbe kötött s bizonyosan kiváló tiszteletben részesített könyvet maga Lukács evangelista irta volna. A nevezetesebb régi könyvjegyzékek közül felemlítjük még a következőket: a bakonybéli apátság jószágainak és vagyonának 1085. évi összeirási lajstroma felsorol 87 (!) művet (Monu menta VI. k. 35. 1.) László esztergomi prépost 1277-ikévi végrendeletében 20 könyvet (Fejér III. 2. 125. 1.) ; a pozsonyi káptalan 1425-ki leltára 82-őt (Uj magyar muzeum 1856. i.l.) és éstei Hippolyt esztergomi érsek 1490 évi leltára 57 kéziratot (Magyar könyvszemle 1878. 144. 1.) stb. sorolnak fel. *) L. részleteket: dr. Kerékgyártó Árpád: A műveltség terjedése Magyarországban. Budapest, 1880. Kilián. — Dr. Balics Lajos : A római katholikus egyház története Magyarországban. Budapest, 1885. Szent-István-társulat. — Ipolyi Arnold kisebb munkái, 2-dik kötet. Budapest, 1876. Ráth Mór.