Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-28 / 48. szám

1515 vek még ma is a XV-; k századból eredő szekrényben állanak, unikum hazánkban, s a legtekintélyesebb zárda­könyvtár, a panonhalmi, midőn 1802-ben ismét helyreállít­tatott, több ezerre menő régi könyveiből már csak mintegy hétszázat kapott vissza *). A legtöbb egyházi könyvtárban alig egynehány darab őriztetik a mult századok emlékei­ből, még a budapesti egyetemi könyvtár is, a hova II. József által eltörölt számos zárdakönyvtár került, aránylag igen kevés régi müvet őzizhet, a nagyobb rész közművelődésünk s a tudomány nagy kárára elveszett nyomtalanul. Fel vagyunk jogosítva nagy veszteségről szólani. Azok a töredékek, melyek fennmaradtak s az irodalom­történeti nyomok világosan tanúsítják, hogy a magyar egyház a középkorban s a renaíscance korszakban egy­aránt kora magaslatán állott s a tudományok szerete­tében nem egy alkalommal méltóan versenyzett még Olaszországgal, Európa tanítójával is. Szerencsés véletlen volt, mely a magyarországi keresztyénség apostoli megalapítóját a tudós bencés­renddel hozta közelebbi összeköttetésbe, azzal a renddel, mely abban a korban a társadalom valódi elitejét ké­pezte, s melynek eddig kellően még mindig nem mél­tányolt működése talán legtöbbet tett arra, hogy a nép­vándorlás által okozott zűrzavarból a modern műveltség csirája keletkezzék. A jövő kor művelődés-történelmi irója egykor kiváló szerepet fog juttatni a harcias han­gulatú magyar fajnak az európai népek körében oly gyorsan és oly bámulatos kulturális sikerrel történt be­olvadása körül eme kiváló szerzetnek, melynek kebelé­ből kerültek ki csaknem kivétel nélkül az első püspökök, melynek tagjai nevelték az udvari főméltóságokat, mely­nek már az első században alapított 15 monostora kö­zött a pannonhalmi csakhamar egyenrangú lett idősebb társaival, a clugnyi s monte-cassinói nagy kulturális központokkal. Az erkölcsforradalmi szellem, melyet a tudós barátok, köztök Gellért, a Xl-ik század egyik leg­első irója, hazánkba hoztak, az eszes és fogékony ma­gyar népnél valóban rendkívüli sikert idézett elő. A tem­plomok s zárdák mellett mindenütt alakultak könyvtárak**, *) Ipolyi Arnold: Emlékbeszéd Czinár Mór felett. Attad. kiad. 1877. 19. 1. **) A legelső szerzetesi könyvtárról, mely valószínűleg a legelső könyvgyűjtemény volt hizánkban, mely az akkori idők fogalma szerint a könyvtár nevét megérdemli, az akadémia által kiadott Monumenta hung. hist.-ban (I. osztály I. kötet. 64. 1.) találunk említést. Sz. László ugyanis felsorolja 1093-ban kelt okiratában a pannonhalmi apátság kéziratkészletét következőleg : hat misekönyv, egy szentírás, három noc­turnale, három antiphonale, négy gradualis könyv, két sequentionale ün­nepi énekekkel, négy keresztelési szertartásokat tartalmazó könyv, három imakönyv (collectarii), négy énekkönyv, két rendszabály (regula), egy sza­bály-magyarázat, két lectiós könyv, egy gyűjteményes könyv, három homiliás és két praedicatios könyv, egy kalászat a szent atyákból, két passzios könyv, a hit- és erkölcsi igazságokra vonatkozó gyűjtemény : az apostolok cselekedetei, Prosper könyve a munkás és szemlélődő élet­ről, az Izidor-féle gyűjtemény, házi szabály, Ammalarius, a lelkipásztor könyve, párbeszédek, Pál levelei, Jób erkölcsi mondásai, Péter kérdései, Cicero vádló beszédei, Lucanus, két Donatus grammatika, Sedulius Ge­nesise, három Cató, Paschasius, sz. Márton élete, galliai, héber és görög zsoltáros könyv, sz. Ágoston egyik beszéde. A legelső magyarországi nagykönyvtárban tehát 72 kötet codex volt, oly tekintélyes szám, mely még a nemzeti muzeum középkori codexekben igen gazdag (400-on felül levő) gyűjteményével összehasonlítva is méltán számot tesz s a Xl-dik században, midőn a könyvek értéke tudvalevőleg nagy volt, rendkívüli kincset képezett. A bakonybéli apátság könyvtára még veteke­dett vele. — Kisebb, de szintén becses könyvtár volt a pécsváradi monostoré, melyet szent István 37 könyvvel ajándékozott meg. Az okirat (Fejér cod. dipl. I. 301—302. 1.) szavai igy hangzanak: * Libris vero decoravimus, quorum praecipua auctoritas viget in ecc­esia, cum Bibliotheca cum III volumiaibus, nocturnalibus IV, anthipho­nariis V, lectionriis II, cum Evangeliis Missalibus VI, psalteriis IV, gra-dualibus V, regulis II, glossarius III, omeliarum volumine I.« Mindkét szent István s szent László egyaránt elrendelik, hogy a püspök mindenüvé adja oda a szükséges könyveket ; is­koláik, mint Gellért életrajz irója Valther mesterről fel­jegyzi, csakhamar túltomöttek lettek, a művelt s tudós magyarok száma rövid idő alatt annyira elszaporodott, hogy a külföldi irók, sőt a pápák (VIII. Bonifác) nyilat­kozata szerint az Alpeseken innen nem volt hozzájuk fogható számban sehol, mely hizelgő elismerésről ma, fájdalom! jóformán csak az e korból maradt okirataink szokatlan szép s nagy eruditiot tanúsító nyelvezete ad bizonyságot, s hogy a képzőművészetek, mint különösen Henszlmann s Ipolyi kutatásai kitüntették, a XH-dik s XlII-ik században valóban virágzottak.*) A szerencsétlen sajói ütközet s az utána következett belzavarok egy időre ugyan megzavarták a fejlődést, de az Anjouk ko­rában, s még inkább Mátyás idejében, a magyar egyház ismét magas fokát érte el a művelődésnek s a renais­sance-kor kezdetén Olaszországot kivéve e tekintetben a mi kis nemzetünk volt az első. A Chrysolorasok, Are­tinok hírneves tanítványai sorában az Alpeseken innen nem volt oly tudós egyházi rend, mint a Vitéz Jánosok s Janus Pannoniusok főpapi s szerzetesi társai; az egész művelt világból ide jöttek tanulni a tudománykedvelő férfiak, messze földön hirdetve a nemes pannonok nagy­számú művelt osztályának dicsőségét. S e műveltséggel karöltve járt a könyvtárak nagy száma is. Nem említ­jük a Corvinát, mely díszben, belértékben, sőt kötet számra nézve is egész Európában a legelső könyvtár volt e korban, oly könyvtár, melyből a Mediciek s Sfor­zák is sok másolatot készítettek s melyet utánozva ala­pította Urbino nemes hercege hires könyvtárát; de uta­lunk arra a nagyszámú történeti adatra, melyek már az Anjouk idejétől fogva az olasz s magyar tudósok között igen élénk összeköttetéséről s különösen könyvek kicse­réléséről is szóltak. Szorgalmas történetbuvárunk : Nagy Iván már a »Századok« 1874-ki évfolyamában közel száz középkori magyar művész nevét gyűjtötte össze, ma az azóta tetemesen szaporodott adatokból egy szenvedélyes búvár mindenesetre több száz középkori magyar könyv­tár emlékét frissíthetné fel. rendkívül érdekes könyvjegyzék tanúsítja, hogy hazánkban már e kor­szakban nem kizárólag az egyházi tudományok voltak művelve, bár a bölcsészet művelése (a scholasticusok s arabok működése még ekkor csak csirájában levén) egyáltalán nem látszik meg s azon sem cso­dálkozhatunk, hogy a később annyira kultivált történelem iránt egy új nemzet fiainak s a csaknem kizárólag külföldi eredetű szerzeteseknek érzékük nem volt. Bibliographjainknak nem volna hálátlan feladat az itt s más Árpádkori okiratban felemlített könyvek sorsa felől kutatáso­kat tenni, hogy ez által miként Csontosi János némely relatíve ujabb könyv provenienciájára nézve ezt már sikerrel kisérlette meg, a hazai könyv­tárak s gyűjtemények történetére világot derítsenek. Csak mint kuriózu­mot akarjuk itt megemlíteni, hogy a legrégibb mű Magyarország terü­letén a zágrábi káptalannál volt, melynek XV. századból származó, máig megmaradt könyvlajstroma többek közt (1. Magyar könyvszemle 1880. 364. 1) így szól: »Item liber evangeliorum manu sancti Lucae evangelistae ut asseritur scriptus, puro argento copertus figurás Cruci­fixi et beatae Matiae viriginis continens.* Ugy látszik azonban, hogy már e könyvlajtsrom készítője kételkedett abban, hogy azt a merő ezüstbe kötött s bizonyosan kiváló tiszteletben részesített könyvet maga Lukács evangelista irta volna. A nevezetesebb régi könyvjegyzékek közül fel­említjük még a következőket: a bakonybéli apátság jószágainak és vagyonának 1085. évi összeirási lajstroma felsorol 87 (!) művet (Monu menta VI. k. 35. 1.) László esztergomi prépost 1277-ikévi végrendele­tében 20 könyvet (Fejér III. 2. 125. 1.) ; a pozsonyi káptalan 1425-ki leltára 82-őt (Uj magyar muzeum 1856. i.l.) és éstei Hippolyt eszter­gomi érsek 1490 évi leltára 57 kéziratot (Magyar könyvszemle 1878. 144. 1.) stb. sorolnak fel. *) L. részleteket: dr. Kerékgyártó Árpád: A műveltség terje­dése Magyarországban. Budapest, 1880. Kilián. — Dr. Balics Lajos : A római katholikus egyház története Magyarországban. Budapest, 1885. Szent-István-társulat. — Ipolyi Arnold kisebb munkái, 2-dik kötet. Budapest, 1876. Ráth Mór.

Next

/
Thumbnails
Contents