Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-28 / 48. szám

Huszonkilencedik évfolyam. 48. sz. Budapest, 1886. november 28. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker. Kinizsy-utca 29. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. gflpTTeljes számai példázn/y-ol^a,! m.I:n_d_Ig- szolg'é.llxa.t-a.n.fe-Papi katonaság. Csak a minap járta be egyházi lapjainkat az a hir, hogy a jezsuita rendnek hatalma és befo­lyása ismét feltűnően növekedőben van. Jelesül Németországban, az előkelő családok közül szá­mosan és pedig protestáns szülők is a jezsuiták által neveltetik fiaikat. A ki a jezsuiták törté­nelmét ismeri, arra e hir nem hatott meglepően. Ilyesmi azelőtt is történt, még pedig nagyobb mértékben, mint mainapság. A tizennyolcadik század közepe táján és vége felé sűrűn találko­zunk azon panaszszal, hogy protestánsok is, kik külsőleg hitfelekezeti jellegüket megtartották, ti­tokban a jfratres societatis Jesu€ tagjai voltak. Többek között állíttatik, hogy Starh János Ágos­ton, a ki 1770-ben Königsbergben theologiai tanár, 1781 óta darmstadti főudvari prédikátor és consistorialis tanácsnok volt és 1881 ben bárói rangot nyert, szintén titkos tagja lett volna a jezsuita rendnek és hogy halála után házában egy a misemondásra tökéletesen berendezett szobát ta­láltak. Egészen természetes, hogy ily esetek nálunk protestánsoknál nagy megbotránkozást idéznek elő, de mindazáltal a dolog nagyon megmagya­rázható. Ugyanis, ha a nomenről az ómenre kö­vetkeztetni szabad, nem hiába áll a jezsuita rend élén egy generális, mert katonásabban szervezett papi rendje a kath. Rómának nincsen a jezsuita rendnél. A rendnek alapitója is, Loyola Don Juigo, katona volt, a ki miután 1521-ben Pampe­lonának a franciák elleni védelmezése alkalmával megsebesíttetett, betegágyán azon elhatározásra jutott, hogy mint assisi szent Ferenc, ő is asceti­kus élet által érdemli ki magának a mennyorszá­got és egy papi rendet alakít. Ha Loyola a mennyországot a kath. Róma dicsőségével azonosította, úgy törekvése által a kivánt célt legtökéletesebben érte el. Soha egy rend sem mozdította elő Rómának hatalmát, fé­nyét és gazdagságát oly óriási mértékben, mint Loyola papi katonasága. Nem egy éjjel győzedelmeskedett a hitbuz­góság ezen hadserege. Nem. Nála is, mint min­den emberi vállalatnál a kitűzött cél elérése ke­mény küzdelembe került. De a mi a kemény küzdelemnek sikeres lendületet kölcsönzött, az e hadsereg ügyes, soha el nem lankadó taktikája volt, mely a rend alapítójától elévületlen örök­ségképen átszármazott a rendnek minden korbeli tagjaira. Loyola, hogy kegyelemre és pártolásra ta­láljon a pápánál, egész vagyonát a szegényeknek ajándékozta és kéregetésből élt, naponta 7 óra hosszat térdein imádkozott, sokat böjtölt és tes­tét szorgalmasan kínozta a megdicsőülés céljából. Párisban 1534-ben kilenc céltárssal szövetkezett, hogy a Mont-Martre-ban szorgalmasan tanulmá­nyozza a theologiát, hogy magát a földi javak megvetésében gyakorolja és szegénységében em­bertársainak lelkiüdvét előmozdítsa s magát így a pápa szolgálatának szentelje. III. Pál pápa 1540. szeptember 27-én bullát bocsátott ki, mely által Loyola társaságát, mint papi rendet megerősítette és ámbár ezt III. Pál pápa csak vonakodva tette s azon feltétel mel­lett, hogy az új rend csak 60 tagból állhat, a következő pápák mégis idő folytán belátták, hogy ezen páratlan tevékenységű és a római szent széknek vak engedelmességgel szolgáló rend, a római egyháznak kiszámíthatlan hasznot tehet. Azért is hajlandók voltak, a rendnek oly szerve­zetet adni, melynél fogva az az egész világgal érintkezhetett s buzgóságát a pápaság javára tel­jes mértékben kifejteni képes volt. Az 1548. év­ben megengedtetett a rendnek, annyi tagot fel­venni, a mennyi neki tetszett, továbbá felruház­tatott azon joggal, hogy tagjai mindenütt prédi­kálhattak, gyóntathattak és a legkomplikált ese­tekben dispensatiókat adhattak. 95

Next

/
Thumbnails
Contents