Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-21 / 47. szám

1025 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 750 törvényszéki tanácsbirő, Lenk Gyula m. k. államügyész. A Szabó János esperes verses távirata következő: Az ötven év szép, — távolból; Mindenfelől csillag világol ; Nem lesz sötét az est Neked; Ma az áldás a hívek szívében Visszazeng az Úrnak nevében, Mint »Simeoni éneked.* A supplicatio kérdéséhez. A supplicatio ügye most már nemcsak hirlapi eszmecsere tárgya, hanem az ev. egyetemes gyűlés által a kerületek zöld asztalára tett aktualis kérdés. Az alább közölt két cikk részint reflexió a Kiss B. és Palcsó I. által elmondottakra, részint közvetlen tapasztalaton nyugvó, de egészen ellentétes vélemény a dolog érdemét illetőleg. Tapasztalataimmal támogatott észrevételeimet a következőkben teszem meg. Igaz, hogy a supplicálás főcélja, melyet régebben nem tévesztettek annyira szem elől, mint ma, midőn egyes vidékek nem voltak oly könnyen megközelíthetők a vasutak nem léte miatt, mint ma, a tapasztalás volt s egyes iskolák annak tekintik azt ma is, megjelennek küldötteik által minden, a legelzártabb s vasutakkal ma sem biró vidékeken is, végeznek egyházi functiókat (ezt kérem jól megjegyezni), hogy így a gyakorlati életnek bent az iskolában soha meg nem szerezhető ismeretét könnyebben magukévá tehessék, ismerkedjenek tájjal, néppel, egyes nevezetesebb szép vidékekkel, azok sajátságaival, egyénekkel, pártfogókkal, hogy az életben való jártasságuk kiszélesbíttessék; meg legyen náluk az, a mi egy jó színésznek is szükséges a színpadon, a szegletesség nélkül való forgolódás, a mit mű nyelven világban jártasságnak neveznek. A nagyobb iskolák küldöttei így tekintik ezt s engedjen meg Palcsó úr, de kimondom egyenesen, hogy a ref. iskolák küldöttei inkább megközelítik a supplicálás valódi célját. Ezek bemennek az egyes egyházakhoz, felveszik a gondnoki hivataltól az egyház adományát, ha szombaton érnek valamelyik helyre, igehirdetést végeznek s mennek tovább huzamos megülepedés nélkül, tanítani egyebütt is, széjjeljárni e széles világon, az ő spartájukban. Nem kopogtatnak be idegen felekezetek vagyonosabb tagjainál; mert igaz, hogy segélygyüjtés is a céljuk, de tisztességes módon s ott, hol értik az ő küldetésüket s megjelenésük visszatetszésre, panaszra okot nem adhat. Ugyan kérdem, egy 5 — 6. osztályú iskola küldöttje mi jogon indul el ma supplicálni vagy még inkább egy 3—4. osztályú (p. o. Aszód) iskoláé, ezek minő jogon kezdik meg a tapasztalatot gyűjteni, kik a pénzzel való okos bánásmódot sem ismerik teljességgel ? Ezek főleg a zsinat óta, nem is végezhetnek igehirdetést, mint régebben tehették 5 — 6 osztálybeliek is. Ma teljességgel nem az az idő van már, egyenesen a pénzgyüjtés ezeknek a valódi céljuk ; sorra járnak minden nagyobb s szebb házakat, bekopogtatnak néha háromszor is egy helyen, a mint erre példával is szolgálhatnék saját lakhelyemről. De hagyjuk a példa felemlítését. Hát még némelyik iskola 3 rendbe'i supplieálót is bocsát világgá, képezde, gymnázium és bölcseleti tanfolyam részéről is. Halászat ez és pedig erősen megindított mértékben a mammonra és ez émelyítő, szégyenletes, lealacsonyító dolog. Tudok esetet arra is, hogy egy evangel. iskolában a tanárkar kiválóan megdicsérte az e tekintetben való élelmességét egy supplicansnak és tisztességes előléptetésben részesült még érdemei jutalmául; ki pedig utána nem volt képes oly eredményt tüntetni fel, némi szelid dorgálásban részesíttetett. Az ily supplicálók némelyike 2—3 napon át ül egy jövedelmesnek mutatkozó helyen és ma, a midőn a terhek a végzendőkkel együtt a tanítói vállakon is felette megsokasodtak, nagy rántás napokon át élelmezni, egy különben is számos családtagból álló tanítónak oly egyént, néha egyéneket, ki és kik tulajdonképen a helyi egyháznak egy fillér hasznot sem tesz és tesznek; sőt a más felekezetűek részéről szemrehányást idéz elő a 3 nap múlva elhagyott gyülekezet elöljáróinak orcáin. Tessék kinek-kinek ezt jól meggondolni, a humanitásnak nem szabad inhumanitássá fajulni még haszonért sem. Képzelje bele magát ki-ki az ily helyzetű egyén állásába s akkor másképen fog Ítélni. Hogy a főiskolák küldötteinél van értelme a supplicálásnak, azt részemről nem tagadom ; de ezeknek mintájára mintegy megindítani a 3—4 osztályú iskolai supplicansokat: ez több annál, mint a mit tisztességes dolognak lehetne nevezni. Ez valóságos abusus, melyet le kell metszeni, még akkor is, ha önhittségtől felfujt elfogultság vádját dobnák is reánk, — ha fájdalmasan esnék is egynek-másnak. Van egy iskola, a ref. felekezetűeknél a hódmező-vásárhelyi, 8. osztályú főgymnázium, igaz hogy ez is supplicaltat, de csak a vele szomszédos megyében, hol jó renomméja van különösen s a melyekből venni szokta növendékeit. De ezek is csak az egyházakat keresik meg s nincs szükségük kapitányi engedélyre sehol. Es hozzá még mindenütt szívesen fogadják őket, valamint mindazokat, kik az innenen túl nem lépnek, az usust abusussá nem változtatják, iskolájuk jó hírneve iránt való tekintetből. Arra is tudnék példát, hogy 3 iskolának 6 egyénből álló küldöttje lepett meg, ugyanazon időben egy nem épen tágas lakású iskolatanítót. No már kérem egy különben is nagy családú belhivatalnok 3 napon át teheti-e azt, kivánhatja-e valaki tőle, hogy 6 egyént napokon át élelemmel s lakással maga nagy megrövidítése nélkül ellásson ? Ugy hiszem, helyesen szólalt fel az ordasi lelkész úr, habár felszólalásáért bennünket reformál usokat, illetve lelkészeinket egy kategóriába helyezzenek is a pánszláv lelkészekkel és erdélyi, magyarfaló szász papokkal 1 Mindennek van határa, még az Óceánnak isi Pirulás nélkül eltűrhetjük a vádat az utolsó betűig. Hiszen ha nem mondom is, mindenki tudja, hogy egyes gócpontokon szoktak megtelepedni tapasztalatgyűjtés meg egyébb végett is, némely supplicansok, hol vendégfogadók, színház léteznek, hol a kiszabadult egyén egész teljességében tudja érvényesíteni az ő szabadságát, melyet az iskolában nem lehetett kifejtenie, nem lévén rá eszköz és kedvező alkalom; most már szabadság van mindenben, járja a rendetlenkedés rettenetes mértékben. Bizony némelyek odáig mennek, hogy holmi apróbb, de kevésbé jövedelmes helyeket teljesen el is hagynak, ott nem lehet tapasztalatot gyűjteni; hát biz ők meg se látogatják az oly helyeket. De a nagyobb iskolák küldötteinek be kell ám oda is tekinteni s ottlétüket könyvükbe bejegyeztetni, az egyház ad )mányait átvenni az iskola részére az utolsó 10 krajcárig. Ha mit se adnának, akkor is jeleztetni, hogy ott megfordultak. Mindezeket a késmárki válaszra jónak láttam én is elmondani, mert tapasztalásból mondhattam el legnagyobb részét és nem önhittségtől felfujt elfogultság folytán, a mitől hála Istennek 1 még eddig teljesen ment voltam.