Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-14 / 46. szám

1457 1450 KÖNYVISMERTETÉS. Szügyi József chorál-könyve. Az egyházi lapok mellett szét küldetett Szügyi József békési kántor felhívása egy új chorál-könyv kiadása érdekében, mellékelve a megjelenendő chorálból 5 mutatvány. Miután ez így világgá bocsáttatott s immár a közönség kezén forog, lehet, sőt kell is hogy hozzá szóljunk s elmondjuk róla véleményünket higgadtan, őszintén; mert nem mindennapi jelenség az, midőn egy ilyen nagy mű készül a közönség elé lépni. A legelső kérdés az, vájjon van-e szükség egy új chorál-könyvre ? Én azt mondom : igenis van, még pedig nagy szükség van. Az orgonák ref. egyházunkban folyvást szaporodnak, az ezelőtt majd 30 évvel megjelent, s Európaszerte megkoszorúzott id. Szotyori Nagy Károlyféle, valóban korszakot alkotott mű, mint tudom, már épen nem kapható, úgy annyira, hogy több lelkipásztorok — kiknek egyházában mostanában készült orgona — tudakozódtak nálam utánna, nem tudnám-e valahogy megszerezni ? En 188i-ben (a zsinat alkalmával) erősen biztatám az öreg urat, rendezzen új kiadást, égető szükség van rá 1 biztatott is, igérte is ; azonban ki kívánhatná egy élte alkonyán ballagó embertől, hogy meg tegye azt a munkát, melyet ezelőtt 30—40 évvel ezelőtt gyönyörködve végzett, midőn mind az erdélyiek, mind a magyarországiak részére külön kiadá a vezérkönyvet! Az új egyházi törvény által Erdélylyel egyek lettünk, s habár még most külön éneklünk is, mégis nagyon kívánatos, hogy chorál-könyvünk együtt meglegyen ! Lám lutheránus atyafiak hányfelé nem énekelnek?! mégis a derék Nagy Lajos (nyíregyházi kántor) adott egy oly remek chorál-könyvet, melyben minden vidék megtalálja a magáét! E szempontból is, de még az általános szükség érzet tekintetéből, igen dicséretreméltó szándékkal lép elő Szügyi József úr, midőn egy általános chorál-könyvvel akarja megajándékozni az egygyé lett magyar ref. anyaszentegyházat. A mi már a közzétett mutatványokat illeti, ezekről talán egy kissé különöseket is fogok mondani; de legyen meggyőződve a t. olvasó, hogy én minden melléktekintet félrevetve, ezeket is olyan hideg vérrel boncolom, mint eddig is tettem, mind a versekkel, mind a nótákkal Ha az ember valamely kidolgozott zeneművet maga elé vesz s komoly vizsgálataba bocsátkozik, azonnal észre veheti, hogy az illető munkás úgy tanulta-e a mesterségét, vagy épen rászületett arra ! Igen, kérem, mert a zenetant is meg lehet tanulni bárkinek épen úgy, mint más tudományt, s ismerek zenetudósokat, kik jó formán hivatottság nélkül képezték ki magukat; ezekből aztán lesznek igen jó zene-mesterek, tanárok, de talán soha jó előadó zenészek, kik kidolgozzák az eléjük adott themát, vagy hangszerelik a felvett kész darabot úgy, hogy az irigység sem talál benne hibát; de a gyakorlott figyelem, azonnal észreveszi munkájukon, hogy vagy robotban, vagy pénzért dolgoztak. (Lásd a bécsi walzerek és polkák legnagyobb részét!) A hivatott, mint mondani szokták : született zenészeken pedig (természetesen kellő tudományos készület és kiképzettséggel, mert a naturalistákra nem adok egy fabatkát sem, miért nem tanultak ?!), mondom a született zenészeken pedig bizonyos sajátszerű vonás látszik meg, mintha a kidolgozott darab saját szerzeményük volna úgy bánnak vele, saját lelkük érzéseit, szívük melegét öntik bele, úgy annyira, hogy kidolgozásuk által az illető darab más, egészen más lesz! (Lásd: Székely és Sipos átiratait!) Ezért helyeztem én (a »Prot. egyh. és isk. lap a 1880. é. f. II. sz.) id. Szotyori Nagg Károly zsoltár harmóniaját mindenek, még a kitűnő Duprati és Duvernori fölé is! Szügyi József úr harmóniájából azt látom, hogy ő született zenész s az isteni adomány nála kitűnő tanulmány, kiváló mű-érzék s mű-gonddal van párosulva, úgy hogy *ha őt, ez 5 letételéből kell megítélnem, (hiszem pedig hogy a többi is ilyen lesz!) a choral irás terén művészi koszorúval kell megtisztelnem ! A thema felvétele, a zenei szabályok alkalmazása, a hangmenet, az egyes accordok egymáshoz való viszonya, nála egészen más mint id. Szotyorinál; mégis az eredmény, t. i. a harmónia ép oly meglepő szép mint annál, sőt mondhatnám még fülbe-mászóbb! Dicséretreméltónak tartom azt is, hogy a közjátékoknál a choralis és melodicus részt, igen szerencsésen párosította. Hiába! az a kopasz orgonálás (közjáték nélkül) előttem nem ér semmit, de azt is kárhoztatom ám, ha az orgonász egyéniségének és tehetségének meg nem felelő közjátékkal gyötri a gyülekezetet, mint például néhai Nádor bátyánk a budapestieket, kinek örökös figurans közjátékait bold. Török atyánk végre is betiltá; ekkor megint a másik túlság állhat elő, kopaszúl ment az orgonálás, s az elhagyott közjáték ideje alatt egy síp sipolt, (a köv. kezdő hang!). Lám! most hogy ifjú Szotyori N. Károly oda ül: síp, dob, trombita zeng, hárfa citera peng s a budapestiek örvendenek énekének, sőt teljes meggyőződéssel vagyok az iránt, hogy a békésiek is ekképen örvendenek Szügyi úr felséges harmóniáján ! (Ha t. i. szeretnek énekelni, mert a budapestiek szeretnének, de nem tud7iak !) Igen helyesen cselekvé Szügyi úr, hogy az egyházi hangnemeket kiirá az adott mutatványok fölé, e nélkül igen sokan pé'd. a 27. Zsoltárt meg sem értenék, sőt megbotránkoznának rajta, ép úgy mint velem történt egyszer, midőn egy D. duri hangnemben írott énekemnél (mint itt a 63. dics.) nem irám ki a b jelzőt, keményen megróttak, s midőn a megrovónak azt mondám : nem is kell itt kiirni, hisz az egész dallamon keresztül egyszer se jő elő, mert ez D. duri hangnem, a megrovó azt kérdezé : hát mi az a duri hangnem ?. . . haj fiacskám, ha te ilyet kérdezel, akkor menj haza abc-1 tanulni! Ezek után pedig teljes tisztelettel kérem az egyházi lapok t. szerkesztőségeit, kegyeskedjenek ez én iratomat átvenni, s Szügyi úr megjelenendő művét az illetők figyelmébe s hathatós pártfogásába a legmelegebben ajánlani, mert bizony mondom, hogy a mint e mutatványokból látom az ő chorál-könyve nemcsak hézagpótló mű leend, hanem fényes ékességére váland magyar ref. anyaszentegyházunknak ! *) Kálmán Farkas. *) Mint vált 30 évvel ezelőtt Szotyorié, kinek chorál-könyvét a pécsi tudós zene-tanár Schmiecl Péter — előttem élő szóval tett bizonysága szerint — e szavakkal mutatá be a káptalannak : íme nagyságos urak, a reformátusok 50 évvel megelőztek bennünkat ! — K. F,