Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-14 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1460 1459 BELFÖLD. Könyves Tóth Mihály 1836. nov. 12-én köszöntött be a debreceni külvárosi templomban. Ennek 1886 nov. 12-én ötven éve. A debreceni ref. egyház nagyobbszerű ünnepélyt szándékozott ez alkalomra rendezni, de K. T. M. határozott kérelmére ettől elállott. Egyszerű lakásán egyszerűen ment végbe az ünnepély. Egy művésziesen készített albumot adott át az egyházt.inác-. Főt. Révész Bálint püspök űr üdvözölte öreg barátját szíves megindító hangon. Ez alkalommal fia, Könyves Tóth Kálmán mondta el itt közlött szép költeményét. Az ünnepélyről jövő számunkban részletesben emlékezünk meg. Az a régi palást. (Könyves Tóth Mihály debreceni ev. ref. lelkész ötven éves jubileumára.) Zngó harang, országos ünnepélyek Nem hirdetik: hogy ma ki ünnepel! Szerény lakodban üdvözölt ma téged, A hitrokon s baráti hű kebel. Hiszen te is félszázad óta zöngéd, Saját példáddal adva oktatást: »Mi kelti, gyújtja tettre por göröngyét ?!« Nehéz-e már az a régi palást ? Sors nem emelt dicsfény magaslatára, Hogy ott fogadd a tisztelgők sorát; Nem is illet meg pompa fénysugara Puritánok ősz lelkipásztorát I De eljövénk, hogy a szív érzetének Visszhangjától csendüljön e lakás : »Erezd magad' sokáig ifjú vénnek /« Könnyű legyen az a régi palást! Ma ötven éve útra kelt hajódon Bősz fergeteg ezerszer csapdosa, Villám villámra gyúlt ki szörnyű módon, Százezreket sújtott lángpallosa. Vértengeren hatolt hajód előbbre, Kerülte azt halálthozó csapás . . . Evek folytán így juthatál e révbe . . .*) Védelmezett az a régi palást ! Itt hirdeted, jó öreg, az igéket, Mikért ifjonta láncot csörgetél. Husz évre szánt a kegyelem-itélet, Habár »kötélre /« szólt a vádlevél.**) *) 1871-ben választatott meg újra debreceni lelkészszé. **) Kötél általi háláira Ítéltetett, az Ítélet azonban husz évi várfogságra módosíttatott. (L. Horváth M. »Függetlenségi Harc* története III. k. 577. 1.) Pásztorbotod' — melylyel csatára készen Elűzhetéd a rémítő varázst, — Kezedben az Úr forgatá merészen . . . Paizsod volt az a régi palást ! Az éj közéig 1 Napod búcsúra hajlik, Tüze veszít, alakja nő csupán . . . S a fény ma mégis fölragyog, e hajlék Idős lakója redős homlokán. Beteljesült merész reményed álma: ***) Fiad — az üdvözlők sorába — lásd 1 Dalt zengve esd s imája égre száll ma: »Tartson soká az a régi palást /« Könyves Tóth Kálmán. Válasz a „Szlavóniai csend-élet'-re. A Prot. egyházi és iskolai lap f. évi 44. számában egy figyelemreméltó cikk jelent meg Nagy Ignác kölkedi ref. lelkész barátom tollából »Sz'avoniai csend-élet« cím alatt, melyben súlyos vádat emel az alsó-baranyai ref. egyházmegye hatósága és hallgatólag annak esperese ellen, hogy azok a szlavóniai tanítók, mily fölemelt fővel és felhúzott szemöldökkel folytatják hazafiatlan üzelmeiket a magyar haza ellen és nem akad ember, nem akad egyházi hatóság, mely őket kötelességük teljesítésére kényszerítené. Valóban feljajdul az ember ennyi és ily súlyos vád hallatára! Mindazok a törvénytelenségek és hazafiatlan üzelmek megtörténhettek az egyházmegye kebelében annak tudta nélkül azon okból, mert a »drávántúli részekben az egyházvizsgálat hiányos volt, évek óta csak az ott lakó alesperes vizsgált s az ezen bajokat csodálatos könnyelműséggel elhallgatta vagy ha jelentette is, nem kerültek a plénum elé.« Súlyosabb vád alig emelhető egy erkölcsi testület ellen 1 mint a hazafiatlanság vádja. A mult tavaszon N. I. barátom is tagja volt a vizitának és borzadálylyal látta, hogy a jó magyar névre keresztelt gyermektől elvették a keresztnevet is. Megvallom nem kisebb •» borzadálylyal« olvastam N. I. barátom ezen sorait és felette csudálkozom, hogy bár ő tagja volt ezen visitatiónak és mégis képes volt »csodálatos könnyelműséggel« agyonhallgatni ezen üzelmet és nem tenni jelentést a plénum előtt, mint a vizita egyik tagja 1 Távolabb állok az ügyektől, hogysem feljogosítva érezném magamat, hogy egyik autonom hatóságunk belügyeibe avatkozzam; nem is bízott meg senki, hogy fogadatlan prókátorként lépjek fel egyik esperestársain és egyházmegye érdekében. Majd megfelelnek ők magukért, ott a hol kell! De annyit a priori is mondhatok, hogy ha vád terheli az alsó-baranyai egyházmegyét és annak általam igen tisztelt alesperesét, a miért ezen dolgot könnyelműséggel elhallgatta, nem kisebb vád illeti N. I. urat, hogy bár tudta, hogy ez a baj évek óta lappang és mint a fekély, mindig belebb-belebb eszi magát az alsóbaranyai tractus testén, mint a visitáló bizottság tagja mégis képes volt agyonhallgatni és nem tenni jelentést, gyors orvoslás végett az illetékes hatóság fóruma előtt. Szomorú dolgok lehetnek azok az alsó-baranyai ***) Apa és fiú egyidejűleg ugyanazon egyházban szolgálnak 1883. óta. 92 Könyves Tóti) Mihály So éves lelkészi jubileumára, . i