Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-31 / 5. szám

138 lakása nem egészséges? Tegyük fel, hogy a tanulók anyagi helyzete nem engedi, hogy drágább és egészségesebb lakást vegyenek, ki fog azok lakásáról gondoskodni? Pedig a vidéki iskolák kétharmad részében legalább is ily akadályokba fog ütközni. Hátha az a tanuló helybeli, a szüleivel lakik egy kis földes nedves viskóban, laknak heten, nyolcan, pedig hányan vannak ilyenek! Mi itt az orvos teendője?.. Nagyon szépek a fennebbi kívánalmak és óhajtandó is volna azok foganatosítása ; de ki gondoskodik arról, hogy az a szegény ember egészséges lakást építhessen, azt kellően fűtse, szellőztesse és tanuló fiát az egészség követelménye szerint ruházza ? Ha az ilyen esetektől eltekintünk is, mert szegény család mindig volt és mindig lesz, találkozunk jómódú családokkal is, kik takarékossági szempontból, és mert már megszokták, dacára annak, hogy több lakhelyiségök is van, meghúzzák magukat egy kisebb lakásba, melybe ősztől tavaszig semmi fris levegőt nem bocsátanak azért, hogy a meleg ki ne szökjék, pedig szellőztethetnének is, lakhatnának két helyiségben is, úgy de a visit szobát, mint már ujabban kezdik nevezni, bepiszkolni nem szabad. De hány ilyen esetet lehetne felhozni! Azért igazat adok Paszlavszkynak, ki azt mondja a miniszteri rendeletre : ^ üdvös az oly államokban, melynek városai rég túl vannak az egészségtan követelményeinek meghonosulásán ; de hiábavaló ott, hol a városok egészségtani rendezéséről még a gondolat is alig fogamzott meg.€ (Vége köv.) Szalcáts István. Jog-államban! E t. lap 1883. é. f. 15. sz. »Eskü<t címen egy nagy fát iparkodtam megmozgatni, sajnálkozásomat fejezvén ki a felett, hogy a világi törvénykezés minden bitangnak oda itéli az esküt, s hogy ezzel a legszentebb dologgal minő visszaéléseket követnek, s általában hova sülyesztették le! E cikkemre két helyeslő levelet kaptam. Egyiket egy zempléni lelkésztárstól, ki leirta, hogy a járásbíróság hogyan végezte az esketést szivar szó mellett; másikat egy pestmegyei lelkésztárs irá, hogy micsoda humoristikus jelenet volt egy kir. járásbíróságnál, mikor a járásbiró a magyarul alig néhány szót tudó svábot magyar nyelven esketé, s mennyit nevetének a szegény sváb szó kiejtésén! Nem régiben nagy örömmel olvasám, hogy az illető helyen lépéseket tettek, az eskü régi tekintélyének visszaállítása iránt! Nagyon jól van! Ez alkalommal a mai jog-állam egy másik ferde hajtásának lenyesését akarom megkezdeni, ez az úgynevezett hamis bizonyítványokkal való joq- vagy engedélyszerzés, a minőket tapasztalni nekünk falusi lelkipásztoroknak, sok szomorú alkalmunk van e farsangi napokban. Hogy azonban teljesen érthető legyek, élő példát mondok: A védkötelezettségről szóló törvény, bizonyos esetekben megengedi, hogy a fiu, 18-ik éve betöltése után nősülhessen. Én itt nem keresem, hogy egy 18 éves gyereknek való-e már a házasság?1 denique: ősi szokás volt ez már nálunk, tehát a törvény is adott vagy nyújtott rá módot, iszonyú megnehezített eszközök és szégyenletes, erkölcstelen okmányok támogatása mellett! Mint tudjuk az ily házasságoknál fő-fő szerepet visz a járás-orvos bizonyítványa, mely által hitelesen tanusíttatik, hogy a családban levő nő munka-képtelen ! De hátha több nő is van a családban ? az mindegy, *az is munkaképtelenné tétetik« a járás-orvos bizonyítványa által, jár érte némely megyében 6, némelyben 3 frt! Ezek a bizonyítványok — IOO közül 70 esetben — hamisak! a mennyiben a legegészségesebb s erőteljesebb nők, menyecskék is, koldus-nyomorékokúi állíttatnak elő, hisz a magas minisztériumtól senki se jő le felülvizsgálatra ! Igy hát a mi népünk — dacára a mi örökös intéseink- s tanításainknak, — e nemben is ugy ismeri az országos törvényt, hogy a mit az meg is enged neki, ahoz, legnagyobb részben pénzen vett hamis bizo nyitvány alapján juthat! De hát hisz mintegy maga a törvény mutat neki alkalmat, hogy szóljon! Egy szomszéd falusi élelmes és jó módú embernek van két fia : István és Ferenc. Neje 37 éves derék, életerős, munkás, szorgalmas asszony volt ezelőtt három évvel, midőn István — betöltvén a 18 évet — felsőbb engedélylyel megházasodott. Természetesen ez csak ugy mehetett, hogy az anya (a levéltáramban levő orvosi bizonyítványban) Isten nyomorékjául lett feltüntetve. Nohát jól van! Azonban : Ferenc is betölté a mult évben a 18-ikat, s egy szomszéd falusi özvegyasszonyhoz óhajtották vó'iil adni; tehát: megfolyamodták, az anya — a most is erős, 40 éves derék nő — most még koldusabbnak, István felesége a 19 éves gyönyörű Juli, a ki olyan szép leány volt, s ki most is egy két éves aranyos kis leánykát tartogat a karján, a legszebb s legegészségesebb menyecskék egyike, s kiváló jó kedvvel táncolt a Ferenc lakodalmán, — mondom ez a Juli, oly göthös, munkaképtelen nyomorékul volt feltüntetve, hogy én agyon ütném azt a doktort, a ki én rólam vagy a gyerekemről ilyen gyalázatosságot merne irni! Persze a minisztériumtól senki se jött ide a mult őszön, s nem látta azt, hogy Ferenc anyja 14 kapásnak egy maga hozza az ebédet a fején, s az István felesége a Juli egész nap dalolva, enyelegve kapált a többiekkel, s időnként ápolá gyönyörű kis lányát! Persze, a minisztériumtól senki se jő ide megvizsgálni, hogy mit csinál az a két nyomorult nő abban a szép falusi gazdaságban már most, miután Ferenc más faluban lakik a napánál s él boldogan szép kis feleségével! És ezek, és sok mások a mai jogállamban igy mennek, mert a törvény értelmében máskép nem lehet! Consules! Patres conscripti! nem tudnátok olyan törvényt hozni, mely az ilyen erkölcsrontó, erszénylapitó üzelmeket megszüntetné? És ti! Sión őrei! Atyák! Főpapjai az egyházaknak! nem tudnátok oda hatni, hogy a magas kormány erkölcsileg kényszeritessék az erkölcs-rontó törvénynek mielőbb leendő megváltoztatására ?! Vigil.