Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-11-07 / 45. szám
1431 1432 kimérhetetlen fontosságú ügyet az illetékesség másod rendű kérdésén alig egy fél órai tanácskozás után. Tették pedig ezt egy — nézetem szerint — hibás illetékességi doctrina felállításával. Hogy t. i. a collegium eme határozata megtámadhatlan volna, ez határozottan nem áll. Collegiumunk kerületi collegium, s mint ilyen minden fontosabb ügyében a kerület alatt áll. A kerület, mint ez különben a tiszai egyházkerület rendezetéből is kétségtelen, igen is volt jogosítva a collegium határozatát felülvizsgálni, midőn tehát ezt tette, nem lépte át hatáskörét. Hogy az egyetemes gyűlés magát a beadott felebbezés érdemleges elbírálására competensnek nem tartotta, az ellen nem lehet kifogásunk, ez esetben azonban a kerületi gyűlés kisebbségének felebbezése lett volna egyszerűen elutasítandó és ennek szükségsserű következményeképen, a kerületi gyűlés határozata fenntartandó, melynek a hozzá tartozó kerületi collegium ügyeiben való beavatkozási joga kétségbe nem vonható. Midőn pedig az egyetemes gyűlés illetékességének leszállításával, a collegium határozatát meg nem támadhatónak jelentette ki, nézetem szerint a juridikai botlások egész láncolatába keveredett. Felállított ugyanis : 1. Egy hibás, és a tiszai egyházi rendezettel merően ellenkező illetékességi tant. 2. Megtagadta a collegium tagadhatlan kerületi jellegét az által, hogy a kerület, e tekintetbeni határozati jogát el nem ismerte. 3. Hibázott, hogy competentiaja leszállításának következményképen az elsőfokú határozatot élesztette fel, holott saját illetékessége leszállításának szükségszerű következménye nem a collegiumi, hanem a kerületi határozat jogerőre lépése. Azt ugyanis, hogy az egyetemes gyűlés ez ügyben nem tekinthető felebbezési fórumnak, az egyetemes gyűlés megállapítani jogosítva van. Ha tehát e részben illetékességét leszállította, ez ellen senkinek sem lehet kifogása. — A kerületi gyűlés már megállapított illetékességi körét azonban megnyirbálni és ezt leszállítani, az egyetemes gyűlésnek joga nincsen ; midőn pedig ezt mégis megtette, jogkörét merészen és az autonomiát mélyen sértő módon túllépte. Minthogy tehát az egyetemes gyűlés csak saját competentiáját szállíthatja le, a kerületi gyűlés illetékességét azonban nem, saját competentiája leszállításának szükségszerű és önként feléledő következménye pedig a kerületi gyűlés határozatának jogerőre emelkedése, az egyetemes gyűlés hatáskörének leszállítása mellett hozott, a collegium határozatát fennállónak kimondó végzése, meg nem állhat. Ouid nunc ? Az egyetemes gyűlés saját hatáskörét leszállítani jogosítva volt, ennek következményeként azonban a collegium határozatát — a közbeeső kerületi határozat mellőzésével — fennallónak kimondani, nem volt jogosítva. Utóbbi intézkedés azért jogilag fenn nem áll. Azon anomáliába estünk tehát, hogy tényleg az egyességet elfogadó jogérvénytelen határozat, jogilag azonban mégis az azt elutasító kerületi határozat áll fenn. Dr. Sztehló János, eperjesi ügyvéd. RÉGISÉGEK. „A haliéi magyar könyvtár." Ezen cím alatt jelent meg e b. lapok 41-ik számában Révész Kálmán kartárs úrtól egy figyelemreméltó hosszabb közlemény, melyet igazán örömmel és élvezettel olvastam, mivel abban viszhangját látom épen e lapok 1882-ik évfolyamának 17-ik számában közölt terjedelmesebb tudósításomnak, melyre Révész is hivatkozik id. közleményében. Fölvilágosításul azonban legyen szabad e könyvtárra nézve a következőket elmondanom : Már 1882-ben érintkezésbe léptem Haan Lajos b.-csabai lelkész és egyetemes főjegyző úrral, s az ő buzdítására gyűjtöttem össze az elszórt s tán százados porlepte kéziratokat, melyek ép oly rendezetlenül hevertek a könyvtári második terem jobb szegletében, mint az újságoknak ama nagy halmaza, mely Révész kartárs úrnak figyelmét 3 órai tartózkodás alatt is bizonyára ki nem kerülhette. Az egyetemi titkár, mint választott örökös könyvtárnok nem is sejtette, mily nagy kincsek foglaltatnak a figyelmre sem méltatott kéziratokban, midőn azokat napfényre hoztam; s hosszas fáradozás után azokat — a mennyire lehetséges volt — rendeztem, jegyzékbe vettem, s egy 8 ívre terjedő jegyzéket küldtem azokról 1882. ápr. 12-én Haan Lajosnak, egy kisebbet pedig az egyetemi curatórium, illetőleg az örökös könyvtárnok számára készítettem. Akkor a titkár is figyelmetessé tétetvén a kéziratok becses tartalmára, a curatórium által utalványozott költségen külön szekrénybe helyezte azokat el. Erre azt tanácsoltam Haan Lajos úrnak, tegyen lépéseket az egyetemes gyűlésen az iránt, hogy e becses kéziratok egyetemes levéltárunkban Budapesten (s nem tán a nemzeti muzeumi könyvtárban) helyeztetnének el, s nevezett főjegyző az 1882-ben tartott egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 20-ik pontjában nyert megbízatás folytán 1883. febr. 28-iki kelettel az ág. hitv. egyházegyetem nevében egy jól indokolt kérvényt intézett a halle-wittenbergi egyetem curatóriumához, mint a magyar könyvtár kezelőjéhez s esetleg a porosz cultuszministerhez a kéziratoknak (s nem tán a könyveknek) a budapesti egyetemes levéltár számára való átengedése tárgyában.l ) Erre 1883. május 11-én hosszas utánjárásom és kérésem dacára is következő tagadó válasz érkezett le : »Ew. Hochehrwürden bedaure ich auf das durch Vermittelung descand. theol. Szlávik hierher abgegebene gefállige Schreiben vom 28. Február a.betreffenddie Ueberlassung von Manuscripten aus der hiesigen sogenannten Ungarischen Bibliothek ergebenst erwiedern zu miissen, dass, da die ung. Bibliothek einen Theil der ungarischen Stiftung bildet, die Herausgabe der geivünschten Ilandschriften, oder auch nur eines Theils derselben nicht stattfinden kann. Der Kurátor der vereinigten Friedrichs-Universitát Halle-Wittenberg. Gelieimer Regierungs-Rath Dr. Schrader/ A Haan által benyújtott kérvény határozattan kiemeli, hogy a kéziratok esetleges átengedése által »Die eigentliche bibi. hung. keinen Abbruch leidet, denn wir bitten ja nicht um Bücheri, s hogy ennélfogva a régi magyar nyomtatványoknak „p. o. a nemzeti muzeumba való áthelyeztetéséről«, mint Révész úr akarná, szó sem *) Az evang. ág. hitv. egyházegyetem Haan kezdeményezésére a külföldi magyar ösztöndijak rendezésének ügyét is kezébe vette, a mire égető szükség van főleg a halle-wittenbergi egyetemen, miután az erdélyiek csak az 1848. és 1867. torvények által csatoltattak a tulajdonképi Magyarországhoz. Sz. M.