Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-31 / 44. szám

1381 1382 Szülötteföldet, mindent elhagyának, Szent őseink, teérted, ősi hit, Es bujdosói lőnek a hazának, A szebb hazáért, mely ott fenn virít. Im, rajzik a nép Tolnának virányán, LŐrincz leánya, Zomba, sírdogál, S a Duna, Tisza vizein átszállván, Békés vidékre lel és itt megáll. Orosházán nyugalmas házat épít; Repes a szíve, gyógyul régi seb; Vallás virágját szívja, ezt az égit, A mely a méznél is még édesebb. Im, rajzik a nép. Huszezernyi lélek Dicséri már ma Istent e helyen; Harsogva zúg a diadalmi ének, S Luther lánglelke ég a nyelveken. Behatsz ^Erős várunk nekünk az Isten* A szív mélyéig s szárnyad égre hág; E nép megállt s megáll az ősi hitben, Törjön reá bár ördög és világ! Az anya csókját küldi a leánynak, Ki most gyémántmenyegzőt ünnepel; Orosházának és szent templomának Üdvöt kiván Tolnából sok kebel! Virágozzál, élj, nőjj mikép a pálma, Mint cédrusé, viruljon koronád: Arnyadba' nőtt ki Győrynk röpke szárnya, S nagy Székácsunk bölcsőjét te adád. Az anya csókját küldi a leánynak, E csókban áldó és szerető szivét. A porló ősök sírjokból kiszállnak, S dicsérik Azt, Ki él, Ki áld, Ki véd. Krisztus jegyese, szemed köny fiirössze, S hálával áldjad ez örömnapot; S hitedet régi hittel mérve össze, Uj szívvel kezdd el az új századot! Sánthci Károly. A kálvinizmus sebei. (Reformáció emlékünnepére.) A napokban, főiskolánk székhelyén, Pápán gyűltek össze tanácskozni a hazai kálvinisták püspökei, főemberei, oszlop-férfiai. Ezen tanácskozások egyik szünórájában, az üdvözlők egyike, egy főrangú katonatiszt, úgy nyilatkozott, hogy a kálvinista vallás > magyar vallás*, mivel követői mind magyarok s mivel a tisza magyar vidéken a nép maga is úgy nevezi magát, hogy magyar vallású. Szemben e hazában lakó különféle nemzetségekkel és vallásfelekezetekkel mindig felemelő is volt ránk nézve az a tudat, hogy mi e magyar vallásnak vagyunk követői s hogy a mi vallásunk éppen a ^magyar vallás.* Azonban baj van. A kálvinizmusnak vannak sebei, melyek ha rejtettek is, de vérzők. Sok felöl halljuk a vallástalanságot és az ellene való panaszt, de sehol nagyobb mérvben, mint a kálvinista, tehát magyar egyházban. Igaz ugyan, hogy a magyar jelleme sohase volt túlbuzgó — bigot —s mint más nemzeteké; de mégis nem lehet szó nélkül hagyni ama könnyűvérűséget, melyet vallása irányában tanúsít. Nem akarom én ennek okát keresni az elszegényedésben, mint némelyek teszik ; nem a nemzeti, perlekedni szerető hevesvérűségben, mint mások gondolják; nem hitcikkeink világosságában, nem templomaink egyszerűségében, nem a külfény hiányában: hanem egyedül abban a magyar jellembe vágó keleti fatalismusban, hogy ugy is jól van és a magyarok istene úgy is szereti, védi a maga népét, ha oltára előtt le nem borul. Kálvinisták! Magyarok! Nem jól van ez így. A vallásosság hiánya aláássa az erkölcsiséget, ennek hiánya a nemzeti jólétet, a hazát. Becsüljétek meg a magyar vallást. Teremjetek a megtéréshez illendő gyümölcsöket. Eddig azt hittük, hogy a tanítás a kálvinisták között legerősebb, legjobb. Ugy is volt ez, míg vallásunk üldözve volt. Most azonban, azt olvassuk a kimutatásokból, hogy e tekintetben elibénk lépnek a más vallásúak: a katholikusok, az izraeliták, az ev. vallásúak. Kivált a nőnevelés iránt hideg a kálvinista egyház, pedig tudja, látja, hogy a róm. katholikusok minden városban iskolákat, nevelő intézeteket állítanak a nők számára, hogy maguknak, elveiknek neveljenek leendő anyákat. Egyedül a magyar egyház, a kálvinista, nem buzdul fel, nem tesz semmit e téren; csak ez áll közönyös tétlenséggel s várja, míg elsodortatik a haladás árja által. Mi ennek az oka? Kevélység-e? dac-e? keleti fatalismus-e ? szabadságot egyéni korlátozatlanságig követelő jelleme-e ? Akár egyik, akár másik, de sebed ez kálvinista egyház és ez le fog szállítani elsőségedről és leszesz ártalmára nemzetednek, hazádnak, mert magyar vallás vagy és romlásod a magyar faj romlása lészen e hazában. Majd akkor, ha e hazában élo nemzetiségek, a németek, szlávok, oláhok kiveszik kezedből a haladás lobogóját ; majd akkor, ha a róm. kath., az ev. és gör. keleti tanintézetek jobbak tesznek, mint a tiéid, majd akkor emlegesd, hogy vallásod magyar vallás. . . . De akkor már későn lesz. . . A magyar szolga lesz saját honában. Eddig a mult idők tapasztalataira építve, méltán hittük és vallottuk, hogy protáns s köze-