Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-24 / 43. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 560 ügyelet lényegét és feladatát. Ez került akkor szóba a konventen. Hegedűs a sok beszéd után felkelt s hosszasan fejté ki, hogy a felügyeleti kérdést legcélszerűbben úgy lehetne megoldani, ha az egyház különös feladatukká tenné a tanintézetek (gymnasiumok) igazgatóinak, hogy iskoláikról szóló jelentéseiket két példányban szerkesztenék. Egyiket az egyházi hatóságnak, a másikat egyenesen az állam felügyeleti közegeinek nyújtanák át. Minden oldalról helyesléssel fogadták Hegedűs ez indítványát, Török püspök egészen az indítványozó álláspontjára helyezkedett. Ekkor felállt Révész püspök s kijelenté, hogy ő is elfogadja Hegedűs indítványát, de csak úgy, hogy »utasításúl adassék az igazgatóknak, hogy a kormányhoz intézendő jelentéseiket egyházi hatóságaik útján terjesszék fel.« »Nini, ez a püspök a kormány briftrágerja akar lenni!« Ott álltam a közönség soraiban dr. Kiss Áron mellett meghallgatandó a konventi tanácskozásokat. Mikor Révész püspök pótindítványát, melyet aztán elfogadtak, tette, megfeledkeztem arról, hogy a hallgatók között állva hallgatnom kellett volna s a »briftrágerre« vonatkozó fenti megjegyzésemet fenszóval tettem, dr. Kisshez fordúlva. A zöld asztal mellől a nagynevű Dobos fordult felénk és intett csendre. Elpirultam ugyan s többé nem mentem conventre hallgatónak ; de azért most is azt hiszem, hogy ez a püspöki levélhordozói tiszt, nem tartozik az egyházi szabadsághoz, sőt inkább az állam szolgájává teszi az egyház fejét. Ez épen olyan eljárás, mint az, mikor Haynald érsek a mult nyáron körrendeletet intézett »tanügyi közegeihez* az ő »iskolalátogatásaik eredménye* ügyében. Az ember méltán kérdezheti: »kiket és mily alapon nevezhet az »egyházfejedelem* az egyházi szervezeten belül stanügyi közegeimnek?* A magyarok királyának — tudjuk — vannak >tanügyi közegei.* Ezen »királyi tanügyi közegek* a parlamenti felelős kormány közoktatásügyi miniszterének hatósága alatt áilanak. Azt is tudjuk, hogy a kath. érsekek és püspökök s általában az egyházak az iskola fölött a király ő felsége megbízásából és felhatalmazása folytán gyakorolták mindaddig a tanfelügyeletet, mig 1868-ban a királyi tanfelügyelők intézménye lett behozva. Ha már most Haynald érsek az espereseket és plebánusokat nem »egyházi*, hanem »tanügyi közegeim«-nek nevezi, kérdés, hogy ő maga kinek a »tanügyi közege*, hacsak nem a Pest- és Bácsvármegyei királyi tanfelügyelőké, mint a hogy ők a király közoktatásügyi minisztériumának »tanügyi közegei ?« Lám, ilyen conclusiokra vezet az, ha az egyházi hatóságokat, sőt az »egyházfejedelmeket* magunk dobjuk oda sáliami közegek«-nek ! Azért kell az egyházakat úgy szervezni, hogy az államnak a »felekezeti jellegű ügyek«-nél beleszólási jogcíme, mely minden tanügyi dologban őt elvitázhatatlanul megilleti, ne legyen. És itt értünk el azon pontig, a melyen ki kell mutatni a »modus vivendi«-t, azt a »mesgyét, * a mely az »egyházi, a tisztán felekezeti ügyeket* elkülöníti a »tanügyiektől.* És épen Ballagi paedagogiai méltatásával kapcsolatosan voltam — úgy hiszem — oly szerencsés, megtalálhatni a »modus vivendi«-t. Ha mint felekezet saját erőnkből, saját költségünkön iskolákat tartunk fenn, a mihez a históriai alapnál, a természetes okoskodás követelményénél s a magyar iskolai törvények szabványánál fogva kétségtelen jogunk van : akkor ezen tanintézetek a mi elvitázhatatlan tulajdonunkat képezik s mindegyik felekezet a maga részéről az egyház nevében a saját maga tulajdona felett gyakorolja épen úgy, mint minden iskolafenntartó a maga körében, a felügyelet, ellenőrzés és intézkedés jogát. Ebből az következik, hogy a felekezet-fenntartotta iskolákat a felekezeti hatóság alól felszabadítani eddig senkinek sem juthatott eszébe, valamint az a veszedelmesnek hirdetett emancipació, elszakadás az egyháztól, sem képezheti józan törekvések tárgyát. — Ámde az egyház e felügyeleti joga egyenes magánjog, minden egyháznak külön házijoga, mely az államot sem nem érintheti, sem ki nem elégítheti. De a felekezeti szabadság szempontjából nem is tűrhető az, hogy az állam az ő organumai által, t. i. a ker. tanfelügyelők által, kik a király felelős miniszter hatósági közegei szerte az országokban, az egyházi főhatóságoknak, az egyházfejedelmeknek iskolai dolgokban parancsolgasson, hozzájuk a tanfelügyelet fogalmából kifolyólag rendeleteket intézzen, melyeknek végrehajtását teljes szigorral követelhesse. E dilemmából csak úgy bontakozhatunk ki, hogy, érintetlenül hagyván mindenben az egyházak szervezetét, a felekezetek egyes iskolái fölött álló egyházi presbyteriumokat, nem mint ilyeneket rendeljük alá egyenesen a kir. tanfelügyelőknek, hanem a presbyteriumból iskolatanácsot alkotunk s ezt, mint ilyent, utasítjuk az állam tanügy-közegeinek hatósága alá, nehogy püspökeinket, az egyház fejeit, degradáljuk az állam levélhordozóivá. Igy a felekezeti jogok teljesen epségben maradnának s a tanügyet is önállólag lehetne országosan szervezni a nélkül, hogy a felekezeten sérelmet követnénk el, mert nem az egyházi szervezeten belül működő presbyterium, hanem a felekezet-választotta iskolai tanács lépne egyenes összeköttetésbe a kir. tanfelügyelővel. A ki az uralkodási vágyat lefelé nem tudja alárendelni az egyház-követelte önállóság és szabadság elvének; a ki mint püspök vagy esperes csak azért akar az állam levélhordozója lenni, hogy a tanítóknak megmutathassa, hogy ő az uruk: az ne beszéljen »egyházi szabadságról* a szabad államban. Ha én mint magánember, vagy mint gyáros, vagy mint patrónus iskolát állítok fel: ezzel azon célt tűzöm magam elé, hogy saját érdekemben művelt munkásokra tegyek szert, azoknak vad erkölcseit fékezzem; de neveltetni óhajtok a hazának is, az egyháznak is, az emberiségnek is hasznos, hű, odaadó tagokat. Es e hazafias, humánus törekvéseimért: magamat viszontszolgálat fejében alárendeljem-e az állam tanügyi közegeinek ? A szabad és független gyáros vagy földbirtokos, mert jót tesz a haza ügyének, magát az állami iskolahatóság rendelkezése alá bocsássa?? — Korántsem! A magán cél mellett, melyet mint iskolafelállító és fenntartó magamnak kitűztem — ha pl. majolika gyáram mellett iskolát állítva fel, azt kívánom, hogy a gyermekek jól tanuljanak meg rajzolni, — meg kell felelni az iskolai törvény többi követelményeinek is; de ezért a hatósággal szemben nem én akarok feleló's lenni, nem én rendelem magamat alá a kir. tanfelügyelőnek; hanem az iskola vezetését egy a törvényes kellékeknek teljesen megfelelő s bizalmamat biró szakember igazgatóra ruházom, erről a hatóságot értesítve, mindennemű iskolai ügyekben ezen igazgatóval való tárgyalást kötök ki magamnak. A tanügyi szervezet keretébe a felállítottam iskolát tehát ezen iskolai igazgatóság révén sorolom be, ez az igazgató lép közvetlen érintkezésbe a kormány tanügyi közegével, melynek nekem, mint iskolafenntartónak semmi mondanivalója nincs, mert én meg akarom őrizni mint polgár, teljes szabadságomat s iskolámért alárendeltségi viszonyba senkivel sem óhajtok lépni.