Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-17 / 42. szám

1317 Mert tökéletesen ellentétesek a Kőrös-Maros-közi és a Maros-Duna-közi egyházak viszonyai. Amazok népes, gazdag, nagy községek, compact, hatalmas egyházak; kormányzásuk csak a kormányozásban, felvirágoztatásuk csak az ellenőrzésben és atyai útmutatásban határozódik. Emezekben még csak a bélmisszió ezerágú tevékenységének legkezdetén állunk. Misszionárius munkát kell itt végezni, még pedig a legszervezettebbet és ez (miként ev. testvéreink rég belátták s jó példaadással hirdetik) csak az itteni speciális viszonyok szerint kormányzó külön egyházmegye hatósága alatt eszközölhető. Ref. egyházaink egyetlen község kivételével mind szegények és magukra hagyottak. A lelkészeknek elég gond és fáradság egyházukat és messze fekvő filiáikat ellátni. A szórványok gazdátlanok, az ott ezrével összeszámlálható hívek elvesznek az egyházra nézve. Es elvesznek a magyar nemzetiségre nézve is. A három déli megye területén 5 püspök székel, egy hatodiknak is kiterjed ide a hatósága. És az itt összeszámlált nagy hatalmú főpapok mindegyike hivatását abban találja, hogy a mi pásztor nélküli, szétzüllött nyájunkat a maga aklába terelje és egynek kivételével mind másban is keres hivatást: a nemzetiségi harcban. Ki áll szembe ily sok oldalról támadó haddal? A mi püspökünk s a mi esperesünk nem, mert az ő kezök nem ér el idáig, nagyon messze vannak a mérkőzés terétől. Lelkipásztoraink örülnek, ha saját nyájukat védő karámba terelhetik: a szórványok mentlietlen elvesznek. Ha volna egyházmegyénk, esperesünk, és volna általuk erősen szervezett belmissziónk, utazó lelkészekkel: ezek megmentenék, sőt gyarapítnák az elzüllött nyájat. Es megvédenék más két hatalmas ellenségtől is: a vallástalanságtól és a nazarénismustól. Az az elhagyatott, templomát, papját sehol föl nem találó szórványbeli református vagy elkérgesedő szívvel hátat fordít Istennek, vagy hit után vágyódó lelkével eltévelyedik a rajongók tudatlan táborába. Ismeri e bajokat, érti e veszedelmét Békés ? És ha igen, tehet-e jóakaró tanácsolásnál egyebet? Hisz azt sem tudja, mennyi a szórványokban levő hívek száma. Az 1884. évi hivatalos statistica mintegy 400—500-ra becsülheti azt: tapasztalatokra építve állíthatom, hogy legalább négyszer enynyi. A három megye területén levő reformátusok hivatalos megszámítás szerint 14,715-en volnának, tényleg vannak mintegy 16,000-en, 15 anya- és leány-egyházban. Az evangélikus testvérek 12 egyházban mintegy 15,000 lélekkel alakultak ugyanily kényszerítő körülmények hatása alatt önvédelmükre külön egyházmegyévé. Pedig aligha volt annyi okuk a gyors alakulásra. A reformátusok külön egyházmegyébe szervezkedése sürgős is. Sürgős a már felhozott nyomós okokon kívül azért, mert mostanság nagy a beözönlés e három megyébe, de főként Torontálba. A csángók betelepítése még be sem fejeztetett, a hívők ezerét ajándékozva egyházmegyénknek, máris másik két ref. falu telepítése van tárgyalás alatt ; és ez most, midőn az egyes vidékek túlnépessége a szegényeket vidékünk Kánaánjába telepedésre ösztönzi, nem marad kivételes eset, hanem évről-évre ismétlődik. Az egyházmegyei hatóság hivatása lenne ily telepedéseket irányozni, hogy lehetőleg ref. egyházközségek közelébe, vagy külön alkotott községbe, de mindenesetre tömegesen együtt legyen a ref. magyarok telepedése, mert különben egyházi támasz nélkül vallásuktól is eltántorodhatnak, nemzetiségükből is kivetkőznek. Az egyházmegyei hatóságnak kellene gondoskodnia, hogy telepítések alkalmával egyház és iskola alapvagyont, fekvőségeket nyerjen. Az egyházmegyei hatóság gondja lenne odahatni, hogy a felvidék, a székelység és Baranya-Somogy sűrűn kiköltöző ref. földmíves népe ne Szlavónia mostoha anyai karjaiba vesse magát, ne Moldvába, Bukovinába és Romániába vándoroljon ki, hitet, hazát veszítve, hanem a délmagyar latifundiumok gazdag tereit népesítse be, hol jólétet vívhat ki és e mellett hazafias missziót teljesít : magyarosítja a más nemzetiségekkel elárasztott vidéket. Ez a beözönlés pedig nemcsak a földmíves osztályból népesíti déli megyéinket, hanem feltűnő sok iparos és kereskedő, sőt vállalkozó is húzódik vidékünkre, köztük szép számmal református magyar. Az állami és megyei tisztviselő status még meglepőbb mérvben gyarapodik kálvinista magyarokkal, úgyannyira, hogy a hatóságok ép oly tapintatos, mint erélyes eljárása mellett egyenrangú tényezőnek kell elismerni a délvidék magyarításában és a magyar állameszme respectálásának biztosításában az ide származott magyar (nagy részt református) intelligentiát, mely társadalmi tevékenységével irányadó befolyásra tett szert. A ref. intelligentia megteszi egyházi ügyekben is a magáét: Nagy-Becskereken erőteljesen fejlődik, gyarapodik az egyház, Kikindán Szalay József pünkösdi beszédének hatása alatt külön egyházközség alakult, Török-Becsén szintén tömörülnek az erők; de a szórványok érdekében már nem tehetnek semmit sem a világiak, a papok is alig többet a semminél, minthogy nincs módjuk időt és tetemes költséget igénylő utazások megtételére és különben tán nem is szabad egyházhatósági engedély vagy megbízás nélkül egyházalapításokban apostolkodniok. Utazó lelkészségek intézménye honosítandó itt