Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-26 / 39. szám

1243 tek Szlavóniában n

) és kiterjeszték szerzetesi működési körüket egész Budáig. Az ő fáradhatat'an munkálkodásuknak köszönhetjük, hogy a protestántismus lassan-lassan, kivéve azon helyeket, melyek nem horvát nyelvűek, Szlavoniaban elcsenevészett és ezzel nemzetünk (horvát) legalább a háromfelé szakadásnak veszélyétől megszabadult. A török uralom után is még arra törekedtek említett hív szerzetesek, hogy a protestánsok némi maradványát kiirtsák, mely nékik nagy részben sikerült is ; a hit és nemzet iránti e nemes munkában leginkább kitűntek következő atyák : Markovics Antal miholyai lelkész, Csilics Lukács, Mecsics Simon és Matijevics József. Vinga, 1878. március 24. Fermendzsin Eusebius, ferencrendű-atya. Talán nagyon is szórói-szóra adtam a barát barátom munkáját, de hát engedjen meg a szíves olvasó, ha e horvát munkát hamarjában fordítva s már magam is több 20 éven át horvátul szolgálva, a jó magyarságot nem bírom. Eusebius atya munkája ugyan kevéssel ád többet a sziavon reformatióról, mint a mit már Lampe, Filó és Farkas előadásaiból tudunk, de mert munkáján látszik a szorgalom s olyan szerzőket és kútforrásokat is idéz, kiknek munkáiról vagy a melyek felől még tudomásunk sem volt (lásd a citatiókat) s ezek a továkbdolgozóknak segélyül lehetnek, másré.-zt meg ha katholikus szempontból van is írva a munka, de mégis túlnyersnek azt nem ítéltem : közlöm tehát azt, ha nem is az olvasó közönség nagy része kedvéért, kiket tán kevésbé érdekel az ügy, de igen az én szlavóniai kol'e gáim kedvéért, kik velem együtt a szlavóniai reformatiónkról eddig még csak ennyit sem hallottak s kiket mint helybelieket Eusebiés atya helyes helyi ismeretei s részletesebb leirása meg fog lepni. Most már tudjuk hát azt is, hogy a protestántismus itt hajdan oly erős volt, hogy a diakovári zárdából futni keüett a barátoknak és hogy a szent-lászlói régi templom nem török basa lakása vagy háreme volt, mint mi találgattuk, hanem zárda s abból a jó Sztáray szép énekszóval református imaházat alakított. A Vuka oldali Vukovár Tordince közt levő ruinában pedig hajdan ref. synodus tartatott és hogy a mai nyavalygó Tordince hajdan dicső hitbeli győzedelmek színhelye s esperesi székhely volt. E történelmi karcolatot elolvasván, azon is tűnődtem, hogy ugyan lehetne-e most az öt szlavonai ref. papnak oly csudát teremteni, mint tett egy maga a mi dicső elődünk Sztáray, hogy t. i. mi öten vagy idevéve még Schneidert, Kecket meg a Daruvár környéki két cooperatort is,/Tiszának meg Szávának ugrathatnók e mai nap a szerzeteseket meg a plébánusokat 1 ? Emerve azonban otthonunk kényelmét és a jól szervezett túlsó tábort, mostanra még le kell mondanom a reményről Sztárayhoz hasonlót végezhetnünk, nem is levén most akkora terrenum pásztor nélkül s oly munkakör előttünk nyitva, mint ő előtte. De e sötét valónak mégis egy kissé világossabb árnyalata van s itt kell rést állnunk, hogy ez is el ne homályosodjék. Az 1880-diki népszámláláskor ugyanis 20,000 protestáns találtatott már a háromkirályság területén s a dálya-brodi vonal környéke s az okupátio után maga Bosznia is hemzseg a keménynyakú kálvinistáktól. Ujabban F.-Szlavóniában gróf Pejacsevics főispán n) Ocsevija Epit. vetust p. 17. birtokán fris ref. coloniák alakultak s azon részre máshonnan is rajként telepedik a protestáns elem, ezeknek s a később jövendőknek is lelkiellátásáról, ha sokba kerül is, gondoskodnunk kell. Már az eddigi, de inkább helyhez kötött lelkészeken kívül egy vagy két kitűnő igazi miszszionarusnak való embert kell nézetem szerint ide rendelni, meghatározott kör nélkül egész Boszniáig a folyton bevándorlók felkeresésére. Igy dolgozván s előre gondoskodván hitfeleinkről nem fognak azok itt ránk nézve elcsenevészni, más egyházba beolvadni. Ezeket kell felkeresnünk és szerveznünk, mint már az ágostai atyfiak is megkezdték. A református részrőli sziavon misszió hát izmosítandó s fenntartandó, főként a kiküldöttek lelkiismeretes működése ellenőrzendő. Tér és anyag hát van egy új protestáns élet felelevenítéséhez. Maga a horvát bán neje is református, református a Pejacsevics gróf neje is (báró Vay Lilla), úgy szintén a mi vallásunkon van a szerémmegyei főispán mélt. Cseh Ervin úr is; oly kedvező helyzet ez, mely egy új jövő magját rejti magában a református egyházra nézve. Hitfeleink lelki gondozása a mostani humánus országos törvények szerint nincs megszorítva, csak ébren kell lennünk hát s reményünk lehet, hogy ez új korszakban, melyet nekünk a horvát intelligen.tia s maga az országos kormány adott, az itt megtépett szárnyú protestántismus ismét szárnyra kel s Sztáray dicső munkája folytatását látandja, bizonyosak levén arról is, hogy embereink itt is hű fiakat nevelendnek, mint e tartománynak úgy az anyaországnak is, melyre oly nagy a szükség a másik fél fejeinek ellentörekvése következtében. Adja Isten, hogy úgy legyen. Tordince, 1886. szept. 5. Kulifay Elek, ref. lelkész. KÜLFÖLD. A pápa és a jezsuiták. Anderledy Antal Mária, a jezsuita-rend generálisa új kiadást készít »A Jézus-társaság szervezete« című műből s immár csak az utolsó résznek, mely a jezsuita-rendhez, annak alapítóihoz s más szerzetrendek főnökeihez intézett leveleket fogja tartalmazni, kiadása van hátra. Ezen csekélyjelentőségű alkalmat a pápa felhasználta arra, hogy »az egyház és társadalom irányában oly kiváló érdemeket szerzett rend« iránt érzett különös jóindulatának s nagyrabecsülésének kifejezést adjon, julius 13-án a jezsuiták generálisához egy brévét intézett, »hogy az bizonyságot tegyen azon szeretetről, melyet mi érzünk s mindig éreztünk e hires társaság iránt, mely kitűnő odaadással ragaszkodott elődeinkhez s ragaszkodik hozzánk ; azon társaság iránt, mely oly gazdag a szentség és tudomány fényével ékeskedő férfiakban, mely forrása és fenntartója a valódi és üdvözítő tudománynak; azon társaság iránt, mely a leghevesebb, az igazságért szenvedett üldöztetések dacára is, sohasem szűnt meg Örvendetes buzgalommal és legyőzhetlen bátorsággal munkálaz Úr szőlőjében.« Azonban a bréve súlypontja nem e magasztaló vallomásban rejlik, hanem abban, hogy a pápa ünnepélyesen megerősíti az összes, a rendre nézve kedvező, korábbi pápai bullákat és brévéket, s ezzel együtt véglegesen feloldja a pápáknak minden korábbi ellenkező irányú határozatát. »Hogy pedig a Jézus-társasága iránt való szeretetünket bebizonyítsuk* — mondja a pápa — »apostoli teljhatalmunknál fogva megerősítjük s érvényesnek jelentjük ki mindazon apostoli leveleket, összesen és egyenkint, melyek a társaság alapítását és