Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-26 / 39. szám

1243 tek Szlavóniában n ) és kiterjeszték szerzetesi működési körüket egész Budáig. Az ő fáradhatat'an munkálkodásuknak köszönhet­jük, hogy a protestántismus lassan-lassan, kivéve azon helyeket, melyek nem horvát nyelvűek, Szlavoniaban el­csenevészett és ezzel nemzetünk (horvát) legalább a háromfelé szakadásnak veszélyétől megszabadult. A török uralom után is még arra törekedtek említett hív szerze­tesek, hogy a protestánsok némi maradványát kiirtsák, mely nékik nagy részben sikerült is ; a hit és nemzet iránti e nemes munkában leginkább kitűntek következő atyák : Markovics Antal miholyai lelkész, Csilics Lukács, Mecsics Simon és Matijevics József. Vinga, 1878. március 24. Fermendzsin Eusebius, ferencrendű-atya. Talán nagyon is szórói-szóra adtam a barát bará­tom munkáját, de hát engedjen meg a szíves olvasó, ha e horvát munkát hamarjában fordítva s már magam is több 20 éven át horvátul szolgálva, a jó magyarságot nem bírom. Eusebius atya munkája ugyan kevéssel ád többet a sziavon reformatióról, mint a mit már Lampe, Filó és Farkas előadásaiból tudunk, de mert munkáján látszik a szorgalom s olyan szerzőket és kútforrásokat is idéz, kiknek munkáiról vagy a melyek felől még tu­domásunk sem volt (lásd a citatiókat) s ezek a továkb­dolgozóknak segélyül lehetnek, másré.-zt meg ha katho­likus szempontból van is írva a munka, de mégis túl­nyersnek azt nem ítéltem : közlöm tehát azt, ha nem is az olvasó közönség nagy része kedvéért, kiket tán ke­vésbé érdekel az ügy, de igen az én szlavóniai kol'e gáim kedvéért, kik velem együtt a szlavóniai reforma­tiónkról eddig még csak ennyit sem hallottak s kiket mint helybelieket Eusebiés atya helyes helyi ismeretei s részletesebb leirása meg fog lepni. Most már tudjuk hát azt is, hogy a protestántis­mus itt hajdan oly erős volt, hogy a diakovári zárdából futni keüett a barátoknak és hogy a szent-lászlói régi templom nem török basa lakása vagy háreme volt, mint mi találgattuk, hanem zárda s abból a jó Sztáray szép énekszóval református imaházat alakított. A Vuka oldali Vukovár Tordince közt levő ruinában pedig hajdan ref. synodus tartatott és hogy a mai nyavalygó Tordince hajdan dicső hitbeli győzedelmek színhelye s esperesi szék­hely volt. E történelmi karcolatot elolvasván, azon is tűnőd­tem, hogy ugyan lehetne-e most az öt szlavonai ref. papnak oly csudát teremteni, mint tett egy maga a mi dicső elődünk Sztáray, hogy t. i. mi öten vagy idevéve még Schneidert, Kecket meg a Daruvár környéki két coope­ratort is,/Tiszának meg Szávának ugrathatnók e mai nap a szerzeteseket meg a plébánusokat 1 ? Emerve azonban otthonunk kényelmét és a jól szervezett túlsó tábort, mos­tanra még le kell mondanom a reményről Sztárayhoz hasonlót végezhetnünk, nem is levén most akkora terre­num pásztor nélkül s oly munkakör előttünk nyitva, mint ő előtte. De e sötét valónak mégis egy kissé világossabb ár­nyalata van s itt kell rést állnunk, hogy ez is el ne ho­mályosodjék. Az 1880-diki népszámláláskor ugyanis 20,000 protestáns találtatott már a háromkirályság terü­letén s a dálya-brodi vonal környéke s az okupátio után maga Bosznia is hemzseg a keménynyakú kálvinis­táktól. Ujabban F.-Szlavóniában gróf Pejacsevics főispán n) Ocsevija Epit. vetust p. 17. birtokán fris ref. coloniák alakultak s azon részre más­honnan is rajként telepedik a protestáns elem, ezeknek s a később jövendőknek is lelkiellátásáról, ha sokba kerül is, gondoskodnunk kell. Már az eddigi, de inkább helyhez kötött lelkészeken kívül egy vagy két kitűnő igazi misz­szionarusnak való embert kell nézetem szerint ide rendelni, meghatározott kör nélkül egész Boszniáig a folyton beván­dorlók felkeresésére. Igy dolgozván s előre gondoskodván hitfeleinkről nem fognak azok itt ránk nézve elcsenevészni, más egy­házba beolvadni. Ezeket kell felkeresnünk és szerveznünk, mint már az ágostai atyfiak is megkezdték. A református részrőli sziavon misszió hát izmosí­tandó s fenntartandó, főként a kiküldöttek lelkiismeretes működése ellenőrzendő. Tér és anyag hát van egy új protestáns élet felelevenítéséhez. Maga a horvát bán neje is református, református a Pejacsevics gróf neje is (báró Vay Lilla), úgy szintén a mi vallásunkon van a szerémmegyei főispán mélt. Cseh Ervin úr is; oly ked­vező helyzet ez, mely egy új jövő magját rejti magában a református egyházra nézve. Hitfeleink lelki gondozása a mostani humánus országos törvények szerint nincs megszo­rítva, csak ébren kell lennünk hát s reményünk lehet, hogy ez új korszakban, melyet nekünk a horvát intelligen.tia s maga az országos kormány adott, az itt megtépett szárnyú protestántismus ismét szárnyra kel s Sztáray dicső munkája folytatását látandja, bizonyosak levén ar­ról is, hogy embereink itt is hű fiakat nevelendnek, mint e tartománynak úgy az anyaországnak is, melyre oly nagy a szükség a másik fél fejeinek ellentörekvése kö­vetkeztében. Adja Isten, hogy úgy legyen. Tordince, 1886. szept. 5. Kulifay Elek, ref. lelkész. KÜLFÖLD. A pápa és a jezsuiták. Anderledy Antal Mária, a jezsuita-rend generálisa új kiadást készít »A Jézus-társa­ság szervezete« című műből s immár csak az utolsó résznek, mely a jezsuita-rendhez, annak alapítóihoz s más szerzet­rendek főnökeihez intézett leveleket fogja tartalmazni, ki­adása van hátra. Ezen csekélyjelentőségű alkalmat a pápa felhasználta arra, hogy »az egyház és társadalom irányá­ban oly kiváló érdemeket szerzett rend« iránt érzett külö­nös jóindulatának s nagyrabecsülésének kifejezést adjon, julius 13-án a jezsuiták generálisához egy brévét intézett, »hogy az bizonyságot tegyen azon szeretetről, melyet mi érzünk s mindig éreztünk e hires társaság iránt, mely kitűnő odaadással ragaszkodott elődeinkhez s ragaszkodik hozzánk ; azon társaság iránt, mely oly gazdag a szentség és tudomány fényével ékeskedő férfiakban, mely forrása és fenntartója a valódi és üdvözítő tudománynak; azon társaság iránt, mely a leghevesebb, az igazságért szen­vedett üldöztetések dacára is, sohasem szűnt meg Örven­detes buzgalommal és legyőzhetlen bátorsággal munkál­az Úr szőlőjében.« Azonban a bréve súlypontja nem e magasztaló vallomásban rejlik, hanem abban, hogy a pápa ünnepélyesen megerősíti az összes, a rendre nézve kedvező, korábbi pápai bullákat és brévéket, s ezzel együtt véglegesen feloldja a pápáknak minden korábbi ellenkező irányú határozatát. »Hogy pedig a Jézus-tár­sasága iránt való szeretetünket bebizonyítsuk* — mondja a pápa — »apostoli teljhatalmunknál fogva megerősítjük s érvényesnek jelentjük ki mindazon apostoli leveleket, összesen és egyenkint, melyek a társaság alapítását és

Next

/
Thumbnails
Contents