Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-26 / 39. szám

1246 megszilárdítását tárgyazzák s melyeket a római pápák, ami elődeink, az áldottemlékű III. Pál pápától kezdve napjainkig, akár bulla, akár egyszerű bréve alakjában kibocsátottak. Megerősítjük s érvényesnek jelentjük ki újólag az összes azokban foglalt kiváltságokat, biztosíté­kokat, kivételeket, jóváhagyásokat, mindazt, amit a társa­ságnak akár közvetlenül, akár más vallásos rendekkel adományoztak, föltéve hogy ezen engedmények a társa­ság kárával nem járnak s a tridenti zsinat vagy az apos­toli szék más intézménye által nem lettek visszavonva vagy megváltoztatva. Elrendeljük, hogy ezen bréve a jövendőben is teljes érvényűnek és hatályúnak tekint­tessék. Óhajtjuk, hogy teljesen érvénybe lépjen s lehető­leg előmozdítsa azok javát akiket illet vagy illethet, mel­lőzvén XIV. Kelemennek 1773. jul. 21-én kiadott bulláját s egynehány más ellenkező irányú okiratot, amelyeket ezennel véglegesen és határozattan érvényenkívülinek nyilványítunk. Helyesen jegyzi meg erre a »Sárospataki Lapok«, hogy katholikus egyháznak a jezsuitismussal való azonosítása tehát bevégzett tény ; jezsuitismus és papalis­mus ezentúl egy és ugyanazon dolog lesz. XIII. Leo pápa épúgy gondolkozik mint IX. Pius, és csak mese volt, amit régebben hirdettek, hogy a jezsuiták iránti ellenszen­vének trónralépésétől kezdve ismételten kifejezést adott és a jezsuiták fölé való szellemi felemelkedésével mindig dicsekedett. Ezen bréve által, mely pápai működésének bizonyára egyik legjeletékenyebb ténye, XIII. Leo pápai »békszeretet«-ét egyszer s mindenkorra valódi színében tüntette fel Mr. Asthon a derék angol lelkész, ki közelebbről körünkben megfordult, érdekes leírást közöl a »Noncon­formist and Independent« című angol újság hasábjain magyarországi éleményeiről. Első cikkében Magyarország­ról szól általában és Budapestről különösen, meleg rokon­szenvvel rajzolva politikai, közgazdasági és társadalmi vi­szonyainkat. Második cikkében a vallás-erkölcsi és egy­házi élettel foglalkozik. A magyarnak, mondja többek között, hogy hivatásának megfelelhessen, erkölcsiség és vallásosság dolgában magasabb fokra kell emelkednie, mint a milyennel most megelégszik. Nagyon rokonszenvesen ir Debrecenről, örömmel említve föl, hogy a két tanár és egy lelkész, kikkel érintkezett, mily alaposan ismerik az angol viszonyokat. A mi egyházi életünkről nem va­lami hizelgően nyilatkozik. Altalános benyomása a magyar református protestántismusról az, hogy jelen állapotában igen csekély befolyása van híveinek nagy tömegére s mint lelki hatalom, mely az igazságért küzd, alig tesz valamit. Gátolja a haladást és a hatást, hogy lutheránusok és re­formátusok nem együtt működnek, hogy semmit sem tud­nak evangelistai és városi missziónál iusi működéséről, hogy nincsenek vallásos egyesületeik, hogy a világi elem nem vihet aktualis szerepet a vallásos gyakorlatoknál. Cikkét azzal végzi, hogy ha Magyarország elnyeri, mint függet­len állam, a maga helyét keleti Európában, protestáns lakossága, mely most mint társadalmi és értelmi tényező oly erős és uralkodó szerepet viszen, gyorsan felemel­kedhetik hivatásának tudatára. Mr. Asthon nem régen magán levelet is irt Csiky L. debreceni collegához, mely­ben kijelenti, hogy mivel hazánkban nem lehet számí­tani a világi elem tevőleges részvételére, egyelőre eláll­nak a tervtől, hogy itt is belmissziói munkatért nyis­sanak ; de azon egész erejével működni fog, hogy egy­háza stipendiumot alapítson magyar ifjaink számára. Majna melleti Frankfurtban nem rég gyűlésezett a » Verein für Reformationsgeschichte.« Az egylet föl­adata, reformatiókorbeli történelmi kutatások közzétételé­vel erősíteni az evangyéliomi öntudatot a német népben. Az egyletnek már is 6273 tagja van s bár a tagsági díj évenként csak 3 márka, a tőkevagyon már is 6833 már­kára megy. A gyűlést megnyitó istenitiszteleten D. Baur prédikált Coblenzből. A gyűlésen megjelent a frankfurti főpolgármester is több tisztviselő társával, valamint a lelkészi kar. Az elnök, Köstlin hallei tanár, az egylet czélját s föladatát fejtegette megnyitó beszédében, hang­súlyozván, hogy ők az igazságot keresik s egyház­politikát űzni semmiképen nem akarnak. Dr. Theodor Schott stuttgarti tanár, szellemdus előadást tartott a következő thémáról: »Frankfurt, als Herberge verfolgter evangelischer Glaubensgenossen.« Meille lelkész a waldens egyházakról s az olasz protestánsokról beszélt. Wolde erlangeni tanár az egylet eddigi működését ismertette egy rövid áttekintésben. Majd néhány javaslat terjesz­tetett elő s ezek közt Harnack gieszeni tanáré, mely azt kivánja, hogy az egylet kiadványai népszerű nyelven Írassanak. Bizottságnak adatott ki egyebekkel e javaslat is. Az egylet bevétele az utóbbi három év allatt 17,000 márkáról 30,000 márkára emelkedett s az utóbbi évben, csak a terjesztendő iratok kiadásának pótlására 18,000 márka fordíttatott. Az egylet kiadványainak tizenkettedik füzetében, az evangyéliomi egyház egyik legrégibb vér­tanujának, Zütphen Henrik ágostonrendi szerzetesnek életrajza közöltetik. Zütphent 1524 december 10-ikén támadta meg Meldorfban a fanatikus barátoktól fölingerelt durva tömeg s magával hurcolva, Heide falu mellett meggyilkolta. Maga Luther is megemlékezik e vértanúról. IRODALOM. Az ó-budai ev. ref. anyaszentegyház százéves tör­ténete. Az egyház levéltárában levő jegyzetekből összeál­lította Mészáros Sámuel lelkész, Jelolvastatott a templom százados ünnepén aug. 29-én. Ara 30 krajcár, kapható szerzőnél. A nagy igényű cím alatt a szerző nem akarja > kimerítő rendszeres történetét adni annak az egyház­nak, melyben minden kő régi dicsőségről vagy keserv­ről beszél®, hanem beéri egy »szerény vázlatocska össze­állításával,« azt akarván vele elérni, hogy »szeretett egy­háza iránt buzgalmat, érdeklődést« keltsen. A négy ívre terjedő füzet nem is egyébb, mint eredeti okmányoknak időrendi gondos gyűjteménye, az ó-budai egyház utolsó százéves történetéből. Az ily nyers történeti anyag alak nélkül is bír érdekkel mind a történet-búvárra, mind a történet-kedvelőre nézve; de még becsesebb lett volna pragmatikus feldolgozásban, kivált a szerző által kitűzött cél elérésére, nevezetesen az egyház iránti szeretet és buzgóság fokozására. A füzet »Függelék«-ében a jubi­leum alkalmával a szorgalmas lelkész által elmondott ima és beszéd olvasható, melyeket vallásos melegség és szónoki emelkedettség valóban épületes olvasmányokká tesznek. Az érdeklődők haszonnal olvashatják a szorga­lommal összeállított füzetet. A „Nemzeti nőnevelés" augusztusi füzete érdekes tartalmából kiemeljük Szvorényi József magvas évzáró beszédjét: »Neveljünk gyermekeinknek anyákat« címmel. A többi közlemények: Az emlékező tehetség Pásthy Károlytól. A népiskolai olvasókönyvek kérdése Dezső Lajostól. Természetrajz a felsőbb leányiskolában Gúta Józseftől. Leányiskolák értesítői. Irodalom. Nőnevelési szemle. Ráth Mór kiadásában Budapesten, a következő becses művek jelentek meg: II. Rákóczy Ferencz fejede­lem emlékiratai a magyar háborúról, 1703-tól 1711-ig. Ötödik kiadás. Ára 1 frt. — Turgenjev összegyűjtött mun-

Next

/
Thumbnails
Contents