Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-12 / 37. szám

1175 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1176 VI. Sándor pápa, leányát: Borgia Lucréziát törvényesen elválasztatja ama férfiútól — Sforza Jánostól, — kivel kevéssel azelőtt, az ő képviseletében, a szentszék előtt törvényes házasságra bocsájtotta. Borgia Caesar, levetkőzve minden emberi érzelmet, az egyház egységes nagysága és hatalma érdekében tűzzel és vassal pusztítja az egyház híveit, nyomort, ínséget, átkot hagyva hátra maga után. Borgia Rodrigo, mint VI. Sándor pápa, nyilvánosan, okiratilag ex cathedra hazudik és pedig minő érdekes ügyben : saját törvénytelen fiát, Borgia Giovannit mint másik törvénytelen fiának: Borgia Caesarnak fiát törvényesíti és annak örökébe beállítja! Már most ha felvesszük, hogy minő lehetett az a környezet, melynek ilyen fejei, irányadói voltak: hű képét nyerjük ama szánandó helyzetnek, melyben a szerencsétlen Borgia Lucrézia római tartózkodása alatt élt! Csak egyetlen egy áldást, jótéteményt nyert erkölcsi hóhéraitól : nagyravágyásuk érdekében lett Ferrara hercegnője, Alfonso neje, és itt, ennek birodalmában érte el vágyainak netovábbját: a csendes, tisztességes családi életet. Eletének e korszaka úgy tünteti fel őt, mint a legtisztességesebb és legbecsültebb családanyát: egyetlen egy panasz nincs ellene, sőt — a mi a lehetetlenséggel határos — tiszteletet és becsülést vívott ki a Borgia névnek! y. j. BELFÖLD. Szász Károly úr püspöki látogatása. A felső-baranyai reform, egyházmegye folytatólagos püspöki látogatása a mult számunkban közlött programm szerint megkezdődött. F. hó 7-én reggel kelt útra püspök úr, Szilády Áron egyházkerületi főjegyző úr kíséretében, s mint az utolsó órában vett futólagos tudósításból látjuk, délután 5 órakor a sz.-lőrinci állomásra szerencsésen megérkeztek. Itt várta már a látogatókat a nagy-vátyi bandérium zászlókkal, a jó barátoknak s tisztelőjüknek díszes serege. Ott volt a buzgó esperes, Kovács Antal, az egyházmegye közelebbi és távolabbi részeiből vagy 20 lelkész ; az egyházmegye egyh. tanácsbírói közül Alföldi Sándor kiérdemült esperes, Cziícz Lajos, hely. esperes, Dányi Gábor, Ambrus Józef) a világi tanácsbírák közül: Galamb Gyula, Nagy Károly, Fazekas József stb. Először Kovács Antal esperes úr üdvözölte püspök urat az egyház nevében, kifejezvén örömét, hogy a mult évben oly szépen megkezdett, de félbenhagyott püspöki látogatás befejezésére jöhetnie püspök úrnak Lsten megengedte. A meleg szívélyes üdvözlő szavakra püspök úr válaszolt. »A megkezdett munkát — mondá püspök úr — míg Isten erőt ad, félbenhagynunk nem szabad s befejezésére kell sietnünk, mert mindig újabb és újabb munka vár reánk míg csak nappal vagyon.« Majd a megyei hatóság nevében Trixler Károly sz.-lőrinci járási szolgabíró üdvözölte a látogatókat, felajánlotta a hatóság szíves támogatását és kíséretét, mit püspök úr megköszönve fogadott el. Végre Nádossy Kálmán sz.-lőrinci birtokos és az ágostai hitvallású evangelikus egyház felügyelője, a testvérfelekezet nevében üdvözölte püspök urat, mire viszont az a testvériesség érzete által sugalt meleg hangon válaszolt. Ekkor az egybegyűltek szíves éljenzései között, Nádossy úr négyes fogatú kocsiján foglalva püspök és főjegyző úr helyet, hosszú kocsisortól kisérve, s Sz.-Lőrinczen rövid látogatást téve Nádossy Kálmán s Benkő Gyula ügyvéd uraknál, N.-Váty felé ment püspök úr. Harangszó mellett hajtattak végig a csinos falun, az utcán az egész gyülekezet apraja, nagyja üdvözölte püspök urat s tódult utánna. A templom mellett, a paplak ajtajában Toronyai JózseJ h.-lelkész üdvözölte meleg szavakkal a gyülekezet nevében püspök urat, mire az hasonlóan felelt, örömét fejezve ki, hogy először is itt e buzgó gyülekezetben jelenhetett meg, mely pásztor nélkül maradva is együtt tartott s megőrizte hitét és egyháza iránti szerelmét. A paplakra bemenve, az egész társaság együtt maradt, az egyházmegye gondozásából rendezett barátságos vacsorán, melyet szíves felköszöntők fűszereztek. Másnap szept. 8-ikán reggel a nagy-vátyi templom színig megtelt hallgatóval. Roppant hőségben végezte püspök úr a szolgálatot, majd egy óra hosszat. Délután pedig, a majd nem kiállhatatlan melegben Szent-Erzsébeten tartott egyházi beszédet. Templom után mindkét helyen meglátogatta püspök úr az iskolát. Sz.-Erzsébeten, hol csak julius i-je óta van iskola (az előtt, tavaly okt. óta nem volt, mert nem kaptak tanítót a 100 forintra !) aránylag meg volt elégedve püspök úr az ottani tanítókáplán működésével. Iskola után a presbyteriumokkal értekezett s küzködött püspök úr. N.-Vátyon az újból elhalasztott papválasztás s ez által is erősbülő pártoskodás miatt, Sz.-Erzsébeten pedig azért, mivel a segédtanító-tartást egészen a pap nyakába akarják vetni s magok arra mit sem áldozni. Tanári székfoglalás a budapesti theol. akadémián. A dunamelléki egyházkerület papnevelő intézetében a tanév idei megnyitása a tavaszi ker. gyűlésén választott új tanár, Kenessey Béla, székfoglalása által a szokottnál nagyobb, sőt mert székfoglaló most első izben tartatott, mondhatni, különös érdeklődéssel ment végbe. Az ünnepélyen jelen voltak Szász Károly püspök, gróf Tisza Lajos főgondnok, Adám Kálmán, Baksay Sándor, Koncz Imre esperesek, Décsey Lajos egyházmegyei gondnok a theologiai választmány részéről, továbbá a tanárikar, a theol. ifjúság és több érdeklődő. A »Jővel Szentlélek Úr Isten4

elhangzása után Szász Károly püspök úr emelkedett szellemű imában kérte a kegyelem Istenének áldását a theologus ifjúságra, mint az Úr szöllőjének leendő munkásaira és vezetőikre, a tanárokra. Ima után rövid de eszmedús alkalmi beszédet intézett az ifjakhoz, az atyai szeretet melegével intve >fiait«, hogy haladjanak a tudományban, erősödjenek a hitben és gyarapodjanak a jó erkölcsökben. A hatásos beszéd végeztével felszólította az új tanárt, hogy adja elé székfoglalóját, mire Kenessey a következő beköszöntő beszédet tartotta. Főtisztelendő theoL választmány ! Nagy tiszteletű tanári lcar ! Nemes ifjúság ! Ezelőtt 22 évvel vezetett fel először atyja egy kis cifra szűrös fiút ennek az iskolának falai közé, hogy elsajátítsa a tudományok tudományát, az irást és olvasást. S itt ez intézet falai között tanultam meg csakugyan irni és olvasni, mikor gyermek voltam a gyermekhez illendő dolgokat; mikor ifjúvá serdültem, itt tanultam olvasni tudni vágyó lelkem szomját kielégítő dolgokat s mikor vágyam oda vont, hogy óhajtottam bepillantani az isteni titkok mélységeibe, vágytam olvashatni az sirások* titkos jeleit s megérthetni azok jelentéseit, belátni akartam az emberi lélek titkos műhelyébe, hogy azok az elrejtett tényezők ott miként munkálnak s mit alkotnak ; mikor égett bennem a vágy olthatatlanul, mint hajdan a Mózes bokra égett, tudni, látni a lét nagy 74*