Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-12 / 37. szám

11 n __ PRÖTÉSTÁNS ÉŐYMÁZI ÉS ÍSKOLAl LAP^ 1174 alább a tünemények szétszórtságáig, az alakok változan* dóságáig. Valamint a valóság (verité) a realitásnak, úgy a lényeg a léteinek van ellenébe téve. A létei fejlődik a természet és történelem kettős alakja alatt; a lényeg egyedül a gondolatban székel. (Nemde — mond Caro — visszakerültünk Piátóhoz?) — Az ismerettan feladata Vacherot szerint meghatározni a végesnek a végetlenhez való viszonyát: hogyan lehet a változatlan tökéletesség okká? hogyan lehet megegyeztetni a rossznak létezését egy bölcs és jó Isten gondviselésével ? Amire nem voltunk elkészülve, mert fenntebb az Istent mint valóságot elválasztotta a világtól, most azt mondja: Isten és a világ közt nem vonatkozás, de azonosság van. Isten anynyiban értelmes, amennyiben szellem s annyiban hatalmas, amennyiben természet. Az isteni szellem gondolja az egyetemes életet, melyet az isteni természet előállít. De mindig ugyanazon egy isten (ha ez nem pantheizmus, akkor nincs pantheizmus). Ezzel, mint mondja, elenyészik a világban levő rosszért való felelősség, mely Istenre mint okra mulhatlanul hárulna. Erre azt mondja Caro: Legyen. Nem is a rossz az, ami e rendszerből nem érthető meg, hanem inkább a jó. Ha az értelmes ok működését elvonjátok, igen felfogható lesz minden szabálytalanság, vakeset, rendetlenség. De a világban mégis tú'uralkodó a rend, az összhang, a szépség. A szeivetlen természet legalsó fokán felleljük a rendet a Jó és Törvény alakja alatt. Vacherot szerint az okiság ismerete nem alkalmazható theologiai problémákra s mi a lcépzelodés előítéleteinek engedünk, midőn a világtól külön vált lényt realizálunk. Nem igazságtalan vád ez ? kérdi Caro. Hát képzelődés, nem az okosság vezet-e bennünket erre? Hát csak képzelnők mi a feltétlen ol<.ot. Ellenkezőleg Vacherot képzelődik állítván, hogy a világ önmagának elve, hogy ez elv nem kereshető másutt. Továbbá fejtegetés után erre az eredményre jut Caro: Szerintünk egy ily isteneszme nem lehet más, mint alanyi Isten. Vacherot Istenének nincs tárgyi valósága, miután az emberi szellem szerencséjétől, sőt saját egyéniségem viszonyától függ. Az nem más, mint a kozmosz teremtménye, miután teremtménye az én gondolatomnak, ez pedig amannak egy része. ímhol a Vacherot Istene! Ezek szerint az a sok millió értelem, mely nem képes elvonás utján Istent teremteni magának, Isten nélkül marad. Végül meg arról kell szólnom, miért nem foglalkozom napjaink bölcseletével, melyet hogy ismerek, hivatkozhatom Művelődéstörténetemben a legújabb kor bölcseletére. A felelet adva van azon nagy arányban, melylyel Kanttal foglalkoztam. Napjainkban a visszatérés Kanthoz ismeretes s ezzel együtt jár a vallásbólcselet is Dr. Bihari Péter. KÖNYVISMERTETÉS. 15orgia Lucrézia. Irta Gregorovius. Szerző engedélyével a fordítást megkezdette Márkus Miklós, bevégezte Feleki József, foktői ref. lelkész. Kiadja Háth Mór. Ára 2 frt 40 kr. Ez a címe ama nagybecsű történeti élet- és korrajznak, mely a tudományos világ előtt mindenfelé óriási feltűnést keltett. Angolra, franciára, olaszra, spanyolra azonnal lefordították, mint páratlan gazdag adat-haimazát a Borgiák mindenkor vonzó és érdekfeszítő történetének. Magyar fordítását egy törekvő fiatal iró : Márkus Miklós kezdette meg, de időközben elhalván, kezéből kiesett tollát Feleki József vette fel. Az egész mű Ráth Mór díszes kiadásában teljesen megjelent és nála, úgyszintén minden könyvkereskedőnél megszerezhető. Szerzője a hírneves német történész : Gregorovius, a ki már megelőzőleg roppant érdeket keltett egy óriási nagy, adatokban gazdag munkájával, melynek címe: Geschichte der Stadt Rom, ím Mittelalter. Gregorovius kiváló helyet foglal el a történetírás terén és mint forráskutató teljesen megbízható. Az ő Borgia Lucréziája az archívumok porlepte aktáinak megsárgult redőiből pattant elő, minden szépités vagy roszakaratú befeketítés nélkül. Kölönben művének határozott tendentiája van : rehabilitálni akarja Borgia Lucréziát ama rettenetes vád alól, melynek bélyegét Hugó Viktor romantikus költészete nyomta rá. A lángeszű költő, félrevezettetve Sannazar satyráitól és a Guiccíordinitől ránk szállott hagyománytól, úgy festette őt »Borgia Lucrézia« című szörnyűséges drámájában, mint egy maenade-ot, ki egyik kezében a méregkelyhet, a másikban a gyilkot tartja. És a világ még ma is ilyen erkölcsi szörnynek képzeli, a ki ölt és gyilkolt és lázas szenvedélyét a vérfertőzés nemtelen bűnével elégíté ki. Gregorovius az olaszországi könytárakban eszközölt kutatásai alkalmával temérdek adatra talált, melyek más és más színben tüntették fel előtte Borgia Lucréziát; a bűn fertőjébe elmerült nő alakja mindinkább halványodott, elmosódott és az összevágó, találó hiteles adatok halmazából előtérbe lépett, kidomborodott a szerencsétlen nő képe. Valóban Borgia Lucrézia a legszerencsétlenebb nőalakja a modern történelemnek. Szerencsétlen, mert egy hírneves, ördögi természetű pápa leánya; szerencsétlen, mert atyjának és bátyjának minden bűne árnyékot vet ő reá is; szerencsétlen, mert nincs önállósága, akarata, hanem valóságos játékszer, minden bűnre kész atyjának és nagyravágyó bátyjának kezében ; szerencsétlen, mert oly átkot kénytelen hordozni, melylyel őt a világ tévedésből sújtotta; szerencsétlen, mert a légkör, melyben élt, meg volt fertőztetve és mérgezve; szerencsétlen, mert ez nemcsak lelkét gyötörte életének megrázó eseményeiben, hanem hírnevét is a legundokabb módon beszennyezte! Gregorovius kétségbevonhatatlan okmányokkal bizonyítja, hogy a Borgia Lucrézíára szórt vádak atyjának: Borgia Rodrigónak, a ki későbben VI. Sándor név alatt pápa volt és bátyjának: a nagyravágyó és korán elhunyt Caesarnak a terhére Írandók. Ok voltak a főbűnösök, ők — a pápa és fia — e két leggonoszabb alakja a római egyház legmagasabb testületének! Egymás után tiporták lábbal — rokonvérbe áztatva szentséges kezeiket — mindazt, a mi legszentebb az emberi lélek előtt: a családi élet boldogságát, a rokonok életét, becsületét. Borgia Rodrigónak, Vl dik Sándor pápának minden szeretője, gyermekeinek minden anyja — férjes nő volt! Borgia Caesar nagyravágyásból leteszi az érseki és bíbornoki méltóságot, világi monarchája akar lenni egy összetákolt nagy egyházi birodalomnak és hogy fényes összeköttetéseket biztosítson magának, egy francia hercegnővel lép házassági frigyre, de nejétől különvállva él! Borgia Rodrigo, mint VI. Sándor pápa, csakhogy emelje az egyházi állam fényét, hatalmát, gazdagságát, leányát: Borgia Lucréziát valóságos árucikknek tartja és a legtöbbet ígérőnek eladja! Borgia Caesar, az érsek és bibornok saját kezével gyilkol: meggyilkolja testvérét, meggyilkolja — atyjának, a pápának tudtával, engedélyével és helyeslésével nővérének: Borgia Lucréziának férjét, Alfonsot, Bisellix hercegét! Borgia Rodrigo, mint