Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-12 / 37. szám

1185" 1164 ellenében, s nem szabad engednie, hogy a pápai encyclíkában foglalt s a magyar püspöki kar értekezletén tárgyalt követelések megvalósítassanak. Hogy hazánkban »rationalismus-, naturalismus- és socialismusról,« a miről a püspökök által javasolt pápai levél szintén tesz említést, szó sem lehet, azt mindenki tudja, ki a hazai viszonyokkal csak némileg is ismeretes. Azonban mint protestánsok nagyon is ismerjük a pápai széknek erre vonatkozó intentióit, melyeknek alapján a »socialismus* alá mindazt sorozza, a mi a modern eszmevilág bélyegét viseli magán, s ez alapon engesztelhetlen háborút hirdet annak vívmányai ellen. A socialismus alá a protestantismust is besorozza, melyben merő individualismust lát, s melynek létezése a római »egyház «-on elkövetett legnagyobb jogtalanság. Mi mint protestánsok a pápai széknek e türelmetlen fennhéjázását visszautasítjuk s Nippold tanárral ez alkalommal is XIII. Leo pápa legfőbb törekvését abban látjuk, hogy a sötét középkort eqész pápai mindenhatóságával hallottaiból feltámassza. Áz egyházi öntudat fejlődésének nyilt tagadása az, ha a »békeszerető* XIII. Leo pápa a reformatiót tartja épen a socialismus, naturalismus és materialismus, eme »halált hozó pestis« szülőanyjának, melyre nézve helyesen jegyzi meg ugyancsak a derék Nippold, hogy a reformatió ismerete a pápai széken máig sem tisztult. Hő vágya az encyclikának, »hogy a törvényből eltávolítassék mindaz, a mi az egyház jogaival nem áll öszhangzásban .... s a kathol. hitvallással ellenkezik.* Azt azonban nem mondja meg, mi ellenkezik az egyház jogaival s a római hitvallással; kétségtelenül a protestantismus, a modern állameszme s az iskolák állami jellege, mert mindez »csökkenti az egyház cselekvési képességét.« A házasság kérdésénél ismétli a pápai szózat az ismeretes római felfogást, melynek alapján »a kath. embernek a legfontosabb okoknál fogva tilos a kath. hitvalláson nem lévő keresztyénekkel házasságra lépni,* vagy is elítéli a vegyes házasságot, s az »isten és egyház elleni vétek*-nek jelenti ki. Hogy Róma nem tud kibékülni a házasság polgári jellegével s annak isteni, sakramentumi jellegét vitatja, rég megszokott s az ő álláspontján egész természetes tény. Azonban szükségtelen itt a pápa figyelmeztetése. Hiszen nálunk a házasság olyannyira egyházi intézmény, mint sehol Európában, a tisztán kath. államokban sem; de másrészt határozottan vissza kell utasítanunk azon pápai felfogást, mintha a vegyes házasság »isten és az egyház elleni vétek* volna, sőt ellenkezőleg a kölcsönös türelem és vallástisztelet intézménye az nálunk a vallási közöny helyett. Hogy azok, »kik a magyar országgyűlés elé terjesztett, a keresztyének s a zsidók közt kötendő házasságról szóló törvényjavaslatot visszavetették* mennyiben szereztek nagy érdemet »nem csak a vallás, hanem a haza körül is,* bajos volna meghatározni, a mennyiben tudjuk, hogy az tisztán klerikális fogás volt főpapságunk részéről, mely a politikai törvényhozás terére vitetett át. Szól az encyclika az elemi, közép- és felső iskolákról is, s itt mélyen fájlalja azon tényt, hogy az iskolák állami jellegűekké lesznek hazánkban, s e végből hangsúlyozza, hogy az ifjúság nyilvános oktatásában az egyház szabadon teljesítse Istentől nyert feladatát.« Túl vagyunk azon felfogáson, mely szerint az iskola ügye kizárólag felekezeti ügy volna, s az államnak jól felfogott érdekeinél fogva nem lehet kezéből kibocsátania az iskolákat, főleg az egyetemeket nem s nem lehet »az egyház és a püspökök joghatósága alá jutni* engedni. A ^budapesti kath. nagy egyetem* állami jellegét visszautasítja a pápa, s a püspökök ennek megtámadásában semmi alkalmat el ne mulaszszanak. Mi mind ezzel szemben elismerjük főfelügyeleti jogát az iskolák felett, s szívünkből örvendünk az iskolaügy fejlődési menetében, az állami iskolák keletkezése fölött is, a mennyiben azok némely vidékeken a magyarság szent érdekeinek erős védbástyái, s így nemzetiségi, culturai, de vallási szempontból is jogosultak a mennyiben azokat nem tartjuk valláselleneseknek vagy pláne vallástalanoknak. Az alapokat pedig, mivel azok vegyesen állami és egyházi tulajdont képeznek, ki nem adhatja az állam a püspököknek. Sok tekintetben bölcs és figyelemreméltó utasításokat foglal magában az encyclika a papi képzettség elnyerhetésére és ennek eszközeire nézve s ha nem is tehetjük függővé »a népek örök üdvét* a papoktól, azoknak tudományos müveltetését s erényes jellemfejlesztését mi is hangsúlyozzuk. Azonban azon követelménye által, hogy a tudomány »az egyház tanával teljesen összhangzó* legyen, megfosztja azt életerejétől, mert a tudomány csak a szabadság légkörében fejleszthető. A tudománynak ezen »hagyományos* lekötöttsége okozza azt, hogy p o. hazánkban is oly kevés az igazán kath. theológus, ki a theológiával, mint tudománnyal őszintén foglalkoznék, s e tekintetben prot. theológiáinknak, valóban nincs mit szégyelnie a római mellett. A papi képzésnek egyedüli helyes és üdvös eszközét a pápai levél az intarnátusban látja, »hogy a növendékek ne lássanak soha semmit, a mi az áhítattal ellenkezik*, vagyis positivebb alakban kifejezve, hogy »világias (értsd modern) szellemet sohasem öltsenek.* Az uralkodó tévelyek kiirtására végül ajánlja a pápai levél a vallásos »iratok* terjesztését és »társulatok* keletkezését, melyek a »kath. ügy* előmozdításán fáradoznak. A határozottan protestáns elleni érdekeket képviselő egyleteskedést, s a ponyvairodalmat terjesztő iratokat a maga hierarchiai céljainak elérésére igen ügyesen tudja Róma felhasználni s a »Sz. Olvasó, Jézus szent szíve, az örökös rózsafüzér* s más szent célnak »társulatáéról helyesen jegyzi meg egyik magyar egyházi irónk, hogy ezen társulatok korántsem hatnak jótékonyan a vallási türelem és józanság terjesztésére, sőt ellenkezőleg a bigottságnak, babonának és vallási önhittségnek, az eretnek publikánust lenéző gőgnek valóságos melegágyai. Ezek koránt sem felelnek meg »az igazságnak* s még kevésbbé »elősegítői a jó erkölcsöknek, * mint azt a pápai levél kívánja és hangsúlyozza! A csalhatatlan pápakirály, a megújult ős-római cásarismusnak szent Péter cége alatti megtestesítője a magyar püspököknek szóló encyclikájában is megmutatta, mily álláspontra helyezkedik a protestantismus és mind az ellen, a mi az egyház, az állam, család és tudomány terén a modern eszmevilág jellegét viseli magán. Ádáz gyűlölet és türelmetlenség a vallásos és tudományos meggyőződés ellen, továbbá a római érdekeknek egyeduralma képezi azon egyháznak lényegét, melynek ő a feje, s ezen szempontból kell megítélnünk a magyar püspökök által diktált legújabb encyclikáját is. Dr. Szlávik Mátyás, theologiai r. tanár Eperjesen.