Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-22 / 34. szám

1082 1068 megegyezés értelme szerint, az eddig közösen használt és az ekklézsiához tartozó földeknek és réteknek (mivel már az ágostai valláson lévők külön vallásgyakorlatot formáltak és más mestert is vittek be) két felé való osztásában megegyezni nem tudtak, hogy ezen ügyben valami atyafiságos egye-és és intézés lehetne; az ágostai valláson lévők ragaszkodnak a kiegyezés teljesítéséhez; a helvét valláson lévők pedig a végből, mivel egynek eltartására is alig elegendők, megszaggattatását nem akarják. Ezen dolognak eleitől fogva való rövid lefolyását a deputáció tekintetbe vévén, hogy tudniillik, mind ez ideig ezen két vallásbeliek közös imádság-házuknak, úgy a kérdésben levő földeknek is közös bírásában s használásában voltak ; a további atyafiságos szeretetnek fenntartására, hosszasabb értekezés által tett vélekedéseiket, mindkét részről való deputátus urak előadták ; de mivel már az ágostai részről valók a mestert nem csak bevitték, hanem az iskola és különösen istenitiszteletre célozó épületben jó formán is előmentek; hogy közöttük minden lehető módon a kívánatos egyesség visszaállíttassák annyival inkább, mivel ezen helységben a két vallás a házasságok által annyira össze van keveredve, hogy sok férjeknek feleségeik, és felesége' nek férjeik a két vallásból valamelyikből valók; ebben nyilatkoztatta ki, s állította meg magát ezen deputáció, hogy: 1-ször. Mivel a kérdésben forgó földek s rétek oly csekélyek, hogy abból magából egy is alig élhetne meg ; ellenben közakarattal s közköltséggel egy mester eltartására elegendők volnának, igy légyen változtatva három s három esztendeig mind a két vallásbeli mester, kinek kinevezése s rendelése az egyházi felsőségektöl fog függeni', aki is minden vallásbeli különbség nélkül istenitiszteletet, gyermekek tanítását mindenik vallás kívánalma szerint, a mennyire ilyen alacsony iskolákban kívántatik véghez vigyen, a melyre a kebelbeli esperes, gondnok és felügyelő urak vigyázni fognak; az ilyen iskolamesternek pedig változása ideje Gergely napjára határoztatik; és most mivel eddig református volt, evangélikus kezdje, és a megírt feltételekhez alkalmas vitessék be. Gergely napig pedig, már itt lévén az őszi vetés ideje, csak az őszi alá való földek vettessenek el, egyébbaránt a földek használása maradjon a mostani birtokban és állapotban. Továbbá, minthogy már az evangélikusok a fenntnevezett épületükben jó formán elől mentek, az eddig tett költségeket s munkájokat a reformátusok fele részben vagy térítsék vissza, és így közönséges lészen; vagy ha ezt nem teszik, azon épület legyen az evangélikusoké oda fordíthatván a hová tudják, vagy akarjak; de az iskola- és imádság-házak, mint közköltséggel készültek, közösen fognak használtatni. 2-szor. Ha pedig ezen óhajtott egyezséget, talán akármelyik fél ellene állása gátolván, véghez vinni nem lehetne, akkor a fenntebb megnevezett kiegyezés szerint minden csendességgel s atyafiságosan, az igaz és sérelem nélkül való osztály közöttük menjen véghez, hogy így a más utakra s helyekre való, akármelyik féltől leendő felfolyamodást eltávoztatni lehessen. Mindezeknek teljesítésére és végrehajtására pedig, mivel ezen egész deputációnak kimenni nem lehetne, az ágostai vallás részéről Murmán Mihály és Kelemen Pál, a reform, vallásúak részről kocsi Horváth Sámuel és Oroszy Pál urak a helyszínére kiküldetnek, hogy mindezeket véghez vigyék, és a dolognak miképen lett kimeneteléről tudósításukat megtegyék. Másodszor. Felvétetett mindkét vallás részéről a filiálisták által, vagy egyik vagy másik felek által az anya-ekklézsiában lévő prédikátor urnák fizetése. Ez iránt ezen deputációnak ez a vélekedése: hogy a készpénz úgy a gabonabeli, nem különben minden nemű stoláris fizetések az anya, és filiális ekklézsiákban lévő prédikátorok között, két egyenlő részre menjen, és beszedése iránt a filiálisták közül állíttassák egy-egy kurátor, aki azoktól beszedje és a tisztelendő uraknak fáradsága és utána való járásuk kezeikhez szolgáltassa; ide értvén a stóla iránt, hogy minden vallásbelieknek szabad akaratjában állván a filiális, vagy anya ekklézsiában való prédikátor úrral való végbe vitele ; azon esetre, ha a maga vallásán lévő ekklézsiában viszi: akkor az egész stóla azé; ha pedig a filiális viszi végben : akkor kétfelé fizettessék a stóla; az anyakönyvbe való beirást pedig múlhatatlanul az tegye, aki a funkciót végbeviszi, mind az által az anya-ekklézsiában lévő prédikátornak is tudtára adja. A szántás, vetés, trágyázás s más kézimunkák, s a szekerezés is, úgy a fahordás, mind a két valláson levőkre nézve a helybeli prédikátornak haszonvételére maradjanak.* A kezeim között levő kivonaton Tóth Ferenc kerületi főjegyzőnek a következő jegyzete olvasható. »Ezen kiegyezés a nyolc egyházkerületnek 1810-ben tartott konventje alkalmával megerősíttetett és egész országban kötelező erejűnek kimondatott.* Azonban ezen kiegyezésnek, épen úgy, mint szá mos előtte és utánna következő társainak, semmi eredménye nem lett, pedig a második pontra vonatkozólag az 1833. évi nagygeresdi egyezség csaknem hasonló szellemben rendelkezett; és mi ma is az eredmény? az, hogy ami az egyezségben meg van írva, azt a valóságban, az egyes egyházakban soha és sehol fel nem találhatod ! ... És mi ennek az oka ? az, hogy a reform, és ágost. hitvallásúak soha és sehol sem tudtak egymás mellett békességben megmaradni, mert mihelyt a klérus békét kötött, mindjárt elkezdődött a két testvér felekezet között az élet-halál harc, a mely csaknem mindenütt az egész magyar hazában szakadással végződött. Im itt egy példa: Zánkán az ágostai hitv. lakosok mindig kevesebben voltak, épen azért a reform, lévita tanító szolgálatával éltek; úgyde 1794-ben megunták már a tiz év óta szolgáló ifjú Somogyi György uramat (aki pedig jó készültségű ember lehetett, mint majd látni fogjuk) s mit csinálnak? Bejárják a vármegyét, szolgabírót, hogy ők elválnak, de a tanítói föld felét követelik. A szolgabíró vizsgálatot tart, és kiderül, hogy mindazon földet, a melyet a református tanító használ, református emberek irtogatták, tisztogatták; még akkor, mikor megszállották Zánkát. És így itt semmire sem mehetvén : az espereshez, püspökhöz fordulnak segítségért, hogy most már ezek eszközölnének egy kölcsönös egyezséget a két fél között. Ezen zörgetések eredménye a fentiekben közölt vegyes küldöttség atyafiságos egyeztetése. Igen, de az ám az úr, aki fizet ; zánkai református uraimék is megmutatják, hogy saját belügyeikben maguk rendelkeznek : ép azért tanítójukat 1796. Gergely napkor — mikor az ág. hitv. három éves iskolatanító már beköszöntött — nem bocsátják el; és így a tulajdonképeni végleges elszakadást 1796-ra kell tennünk. Ennek azután megint csak az lett a következménye, hogy a vármegyéről egy ujabb küldöttség ment Zánkára 1796. április 11-dikén, és Spisits János alispán, Ádám Ferenc szolgabíró, Zabó Antal esküttek jelenlétében a templomra vonatkozólag a következő szerződésre léptek egymással: »Miután a templom felépítésében az ágostai hitval-