Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-22 / 34. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1083 lásúak, ép úgy a földesurak, mint a lakosok csaknem oly segítséggel voltak, mint a reformátusok, tehát a templom közös legyen, járjon abba mindegyik vallásfelekezet rendszeresen-, hogy azonban az istenitiszteleti időre nézve a két fél között valami zavorodás, vagy kellemetlenség ismét létre ne jöhessen, az egyik héten egyik, a másik héten másik vallásilag menjenek be előbb úgy reggel, mint este az istenitisztelet véghezvitelére ; mivel pedig harangjuk még ekkor csak egy volt, abban állapodtak meg, hogy a reformátusok egy hosszas, az evangélikusok pedig két rövidebb harangszó alatt menjenek a templomba.« A sok viszály és kellemetlenség után, végre mégis csak békés napok következtek; a civakodás helyett mindegyik felekezet saját ügyeinek rendezeséhez látott, s mintegy versenyezve egymással, magát erősíteni, szilárdítani igyekszik mindkettő: úgy tetszik mintha okultak volna s most már helyre akarnák hozni a régi hibákat, mulasztásokat. Ettől kezdve nincs is többé soha és sehol nyoma annak, hogy egymással pörlekedtek volna; elintézték békésen, ha valami közös ügyről volt szó, úgy mint keresztyénekhez illik, szeretettel és szelidséggel ; s mai nap is szép egyetértésben, egymást tisztelve és becsülve élnek. Végezetre 1798-dik esztendőben rásegítette a jó Isten a református ekklézsiát régen óhajtott céljára, hogy t. i. a Szepezden lakó reformátusokkal együttesen prédikátort és iskolatanítót hozhattak. Első lelkészük a jeles iskolatanító Somogyi György lett, aki már az egyház újonnan történt helyreállítása óta közöttük működött. Á szepezdi leányegyház nyolc pozsonyi mérő rozs, nyolc forint és négy magyar akó bor évi adománynyal járult a lelkész fizetéséhez, aki azután karácson, húsvét és piinköstkor őket mindig meglátogatta, s az úrvacsoráját kiszolgáltatta. Ugyancsak az 1798-dik esztendőben szerezték az eddig közösen használt kis harang helyett, a még máig is meg levő nagyobb harangot; a régi kisebb pedig az evangélikus atyafiaké lőn. Ugyanekkor a templombajárásra vonatkozólag megerősítették az 1796. évi egyezséget azon hozzáadással, hogy: az úgynevezett sátoros ünnepeken az úrvacsorája első nap mindig a reformátusok, második nap pedig az evangélikusoknak szolgáltassék ki; amazoknak a maguk rendes prédikátoruk, emezeknek pedig a szent-antalfalvai evangélikus prédikátor által. Igy állt helyre és alakult meg oly sok küzdés és szenvedés után a zánkai ev. református anyagyülekezet; nem csudálhatnánk, ha mint oldott kéve elsodortatik az áradat által a semmivé lét tengerébe, hisz számtalanszor alig tudott az örvény szélén megállani. Bizony sokat, igen sokat tanulhatnának az unokák őseik küzdelmes múltjából 1 Mert ez a mult megtanítaná őket arra, hogy mily áldozatokat tesz az egyházát, vallását híven szerető nemes lélek, ha kell, ha tettre kerül a sor. Az ősök dicsőségén merengeni mindig : magába véve mit sem ér ; hanem az elismert nagyságot megközelíteni, sőt azt még magasztos tettekkel el is hagyni: ez legyen a maradék méltó törekvéseinek egyike, hogyha élni és létezni akar. (Vége köv.) Thúri Etele, ref. káplán. KÜLFÖLD. A francia református egyház köréből. A francia reformátusok sokban hasonlítanak hozzánk : nagy többségben levő kath. egyházzal küzdenek ők is, századokig üldöztettek és nyomattak ők is, csak legújabb időben szedelőzködtek össze ők is. De abban nagyon különböznek tőlünk, hogy bár kedvezőtlenebb külső viszonyok között élnek, mert számuk alig félakkora, s egyházukat külön felekezetek u. m. református (église reformée), szabad (égi. libre) és szabadelvű (égi. líberale) egyházakra szakgatta a dogmatikai és államjogi pártoskodás ; mégis mind irodalmi viszonyaikban, mind a vallás-erkölcsi és egyházi élet fejlettségében jóval megelőztek bennünket. Irodalmuk, kivált a szónoklati, világszerte ismeretes ; belmissziójuk fejlettebb mint a németeké, tractatusaik mind tarta'om, mind forma tekintetében versenyre kelnek az angolokéval: szóval a francia egyház a szó modern értelmében evangeliumi egyház, melyben a prédikátor mellett az irodalom és az egyesületek a leghathatósabban ápolják és terjesztik az evangéliumot. Papságuk egyházias és művelt : van minden vidéken lelkészi körük s van országos lelkészi értekezletük. Vannak vallásos egyesületeik, melyek a keresztyén emberszeretet műveit sokféle alakban, híveik minden rétegét bevonva, gyakorolják ; csak az árvaügyet vagy 13 egyesület istápolja és oly sikerrel, hogy a kis számú francia reformátusoknak közel husz árvaházuk van. Vannak irodalmi társaságaik, melyek között első helyen az egyháztörténelmi társulat áll, ez az áldásosán működő egyesület, mely a francia hitsorsosaknak eseménydús és szenvedésteljes történetét tudós kiadványokban és népies feldolgozásokban kitűnő sikerrel ismerteti és kedvelteti. Vannak tractatus-egyesiileteik, melyek becses vallásos iratokkal látják el a népet; legjobbak a párisi és toulonse-i »société des livres religieux« kiadványai. Van külön bibliaterjesztő társaságuk, még pedig kettő, u. m. a párisi és az általános francia. Vannak belmissziói egyesületeik, melyek közül kivált a »Mission interieure*- című tesz nagy szolgálatokat a protestantizmusnak. Ez foglalkozik a pap nélkül való fiókoknak és szórványoknak az evangéliumban való részesítésével ; ez látja el a szétszórtságban élőket különböző és kitűnően írt olvasmányokkal a vallási, erkölcsi, sőt irodalmi és bölcsészeti életből vett tárgyakról. Ad ki népies folyóiratokat is, így a du Dimanche« címűt, mely a vallásoktatással foglalkozóknak szól ; övé a »Családi tűzhely* (Le Foyer domestique), az egyszerű hívek számára való vallásos néplap; valamint »A keresztyén élet* (La vie chretienne), mely a művelt osztályt látja el szépen irt vallás-erkölcsi olvasmányokkal. Van misszióegyesületük is, mely az evangéliumot a pogányok között terjeszti, mire a coloniákkal biró Franciaországnak sok alkalma van. Végre a francia egyházi életnek egy igen praktikus intézménye az úgynevezett >conference«- ok vagy vallásos felolvasások. Minden nagyobb városban tartanak a papok, theol. tanárok, sőt művelt laicusok főként a téli időszak alatt, felolvasásokat, némelyek szabad előadásokat, az egyházi, vallás-erkölcsi élet, sőt theológiai tudományok mezejéről vett tárgyak és kérdések felett. A »conference« teljesen a hallgatóság szükségei szerint van berendezve úgy tárgyban, mint előadásban. A párisi theol. fakultás conference-ai beillenek tudományos akadémiai előadásoknak, mert papok és művelt egyháztagok látogatják ; tárgyai is a tudomány