Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-22 / 34. szám

106 3 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1064 RÉGISEGEK. A zánkai ev. reform, egyház rövid története. (Folytatás.) A vármegyének erre vonatkozó végzése nincs ugyan meg az egyház iratai között, de hogy csakugyan azt határozták, amit az első alispán leveléből olvasunk, kitűnik a következő vizsgálati jegyzőkönyvből: »Alulírottak hivatalos hitelességgel bizonyítjuk, hogy miután a Zalavármegyében levő Zánka helységbe költözött helv. hitv. lakosokhoz ügyük fontosságához képest, az egyház tulajdonát képező földbirtokok megvizsgálására kiküldettünk : aluljegyzett évben és napon, az elíbénk állított s maga módja szerint megvizsgált tanuk bízonyí tása szerint, ezen vizsgálatot a következő két kérdésre terjesztettük ki: 1-ször. Tudja-e a tanú, hogy azok a polgárok, akik legelőször ezen tekintetes nemes Zalavármegyébe helyeztetett Zánka helységet megszállották, azok mind egytől-egyig helvét hitvallásúak, vagy közönséges szólás szerint kálvinisták voltak? 2-szor. Hát azt tudja-e a tanú, hogy ami földjei és rétjei most az egyháznak vannak, azokat mind a megszállás után kevéssel ugyanazon református polgárok irtogatták és tették haszonvehetőkké ? Első tanú nemes Siile Sámuel, a szomszéd zalavármegyei Szent-Antalfán birtokos, római katholikus vallású, 89 éves, hit alatt a következőket vallja. Az első kérdésre : A tanú a szomszéd szent-antalfai helységből való, innét mint szomszéd a hozzá intézett kérdésre ekképen kezdi hitvallását: édes apja juhait mindig juhász őrizte, és még akkor a zánkai pusztán a földesurak engedelméből gyakran őrizte s legeltette juhaikat maga is, és így saját tapasztalásából vallja, hogy mikor ezen nemes vármegyében levő Zánka helységet megszállani kezdték, az első megszállók egytől-egyig mind kálvinisták voltak, kik közül a mennyire vissza tud emlékezni, nevez is meg Palatínusokat, Nagyokat, Siffertekkereket. A második kérdésre vallja, hogy a mi földjei és rétjei vannak most az egyháznak, azok közül csak a belátó mezőn levőt tudja, a melyeket a megszállás után erdőből irtottak, tisztogattak ugyancsak a kalvinista polgár lakosok, minthogy a tanú tudomása szerint, akkor más vallásúak nem is laktak Zánkán. Második tanú nemes Somodi János, ugyanazon helységbeli lakos és birtokos, helvét hitv. 80 éves, az igazsággal megegyezően, hit alatt vallja a következőket; az első kérdésre : Most ugyan Szent-Antalfán lakik a tanú, de ezelőtt Csicsóban lakott, míg tudniillik ott a reformátusoknak ekklésiája volt, (Bíró Márton veszprémi püspök idejében űzettek ki Csicsóból is, mint számos más veszprémmegyei egyházból a református lakosok, kiknek legnagyobb része a szomszéd Antalfán telepedett le, Csicsóban pedig ma egy református sem lakik), arra pedig jól emlékezik, hogy ezelőtt mintegy negyven esztendővel (tehát még 1750—1760 között), a szóban levő zánkai helységet legelőször megszállók mind kálvinisták voltak, úgy mint Nagyok, Cuborok, Siffertekkerek, Poórok, a kik a tanú bizonyítása szerint édes apja házához jártak a templomba, még t. i. ott vallásbeli gyakorlatuk volt. A második kérdésre : Letett hite után vallja a tanú, hogy az egyháznak ami földjei rétjei most vannak, azt a megszállás után nemsokára a kálvinista lakosok iskolatanítójuk számára, kit a megszállás után kevés időre hoztak be, erdőből irtották s tették haszonvehetővé, a Diskaiak és Sebestyének, mint zánkai földesurak engedelméből és ajándékából. Harmadik tanú: nemes Szántó Pál a szomszéd Monoszló faluban birtokos, római katholikus vallású — 58 éves, hit alatt a következőket vallja; az első kérdésre: Tanú a szomszéd Monoszló helységből való levén, és ott is született és nevekedett, innét jól emlékezik, mikor szállották meg legelőször Zánkát, akik egytőlegyig mind református vagy kálvinista vallásúak voltak, midőn nekik a zánkai pusztát adták; a már letett hitére vallja is a tanú, hogy közülök ismerte a Poórokat, Siffertekkereket, Cuborokat és Vargákat, kik akkor is, most is kálvinisták. A második kérdésre : Az egyháznak mostani földjei és rétjei közül, mely szerint tudja a tanú különösen a felső telekben levőket, melyeket, hogy a megszállás után irtották s művelték a kálvinista lakosok, onnét állítja a tanú, hogy mint már vallotta, más vallásúak akkor nem is laktak Zánkán ; s a lutheránusok a megszállás után, ki házassága, ki mestersége után került ide. Negyedik tanú nemes Perti István, ugyancsak a szomszéd Monoszlón lakos és birtokos, helv. hitvallású, 67 éves, az igazsággal megegyezően, hit alatt vallja a következőket. Az első kérdésre : A zánkai — most ugyan helységet, az előtt csak — pusztát, a monoszlóiak bérbe használták; sokszor járt itt a tanú; innét letett hite után vallja, hogy azok akik először megszállották Zánkát, mind reformátusok, vagy közszólás szerint kálvinista vallásúak voltak ; kik közül jól is ismerte a tanú az első megszállókat, úgymint Nagyokat, Siffertekkereket, Poórokat, kiknek először Zánka átadatott. A második kérdésre : A mi földjei és rétjei most vannak az egyháznak, azokat tudja a tanú, hogy a megszállás után nemsokára erdőből irtották s tüskéből tették haszonvehetővé a kálvinista lakosok, mivel még azon időben lutheránusok vagyis más valláson levők nem voltak Zánkán; azután szakadtak ide a lutheránusok sok idő múlva, mikor már a kálvinisták meg is öröködtek. Melyről ezen általunk teljesített vizsgálat hiteléül adjuk nevünk aláírásával és pecsétünkkel megerősített bizony ságlevelünket. Zánkán, 1795. március hó 12. Kuthy Pál szolgabiró (P. H.). Ádám Ferenc eskütt (P. H.). Ezen vizsgálati jegyzőkönyvből világosan kitűnik az, hogy a reformátusok nem akarták az általuk irtogatott szántóföldek és rétek felét átadni az ág. hitvallásuaknak, miután az a tanuk bizonyítása szerint jogos, törvényes tulajdonuk vala. Ez után úgy látszik, más uton akarják eszközöltetni vagy a földek megfelezését, vagy valami más egyezség megkötését; azért tehát most már nem a vármegyéhez, hanem egyházi felsőbbségeikhez folyamodnak, hogy az tegyen igazságot közöttük. Ennek azután az lett az eredménye, hogy úgy a helvét, mint az ágostai hitvallású dunántúli egyházkerületek kiküldöttei 1795. szeptember 16-án Kapolcson összeültek, s a helvét hitvallás részéről Torkos Jakab püspök, kocsi Horváth Sámuel, Kuthy Pál, Oroszy Pál, az ágostai vallásúak részéről: Perlaky Dávid, Szakonyi József, Domokos Ferenc, Kamondi Márton, Murmán Mihály Lakos Adám, Kelemen Pál részvétele mellett, a következőkben állapodtak meg: Először: Felolvastatott a zánkai helységben lakó, mindkét valláson levőknek azon dolga, hogy ennek előtte a nemes vármegye közös deputációja előtt tett 68*