Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-22 / 34. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 538 lekedtek s az ő országának s sajátszerű kiválasztottainak nyilváníttattak. Igy beláthatjuk, hogy az evangyélium tanítója, ha a jövő életről beszél, azt ezért nem akarta tenni a cselekvés rugójává, hanem csak a legtisztább tiszteletnek egészben és a legnagyobb erkölcsi tetszés­nek tárgyává az ember rendeltetését megítélő ész számára. Ezt a vallást mondja Kant olyannak, mely minden em­bertől saját esze által felfoghatólag s meggyőzőleg adat­hatik elő, mely amellett egy példa által szemlélhetővé lett a nélkül, hogy akár ama tanok igazsága, akár a tanító tekintélye és méltósága valami más rábeszélést szükségelne. Annak magyarázatát, hogy az új-szövetség­ben hivatkozás van a régi mózesi törvényadásra (»a tör­vénybetöltése®) azon politikában találja, hogy a régihez vakon ragaszkodó embereket az új egyháznak megnyer­jék. Éppen azért senkinek sem szabad megütközni, ha ő az akkori előítéletekhez alkalmazkodó előadást a mai időben talányosnak s gondos fejtegetést kívánónak tartja. (Folyt, köv.) Gondolatok. (Angolból.) Kis szellemek szeretik a kis dolgokat is csodákká fújni fel, míg a nagy szellemek szeretik a csodákat is kicsinységre szállítani le. Nyomatékos egyszerűség az egyházi beszéd ékes­sége. Mi haszna az arany kulcsnak, melylyel zárat fel nem nyitunk. A Kálvária csak egy kis halom a szem előtt, mégis az egyetlen pont a földön, mely érinti az eget. A mennyei boldogság mértéke nem az értelem nagysága, hanem a szív milyensége. A legjobb, mit ellenségünknek adhatunk: bocsánat; ellenfelünknek: türelem ; barátunknak : szívünk ; gyerme­keinknek : jó példa; szüleinknek: tisztelet és szeretet; önmagunknak : becsület; a Krisztusnak: engedelmesség. Az élet legvigasztalóbb vége, hogy az életnek soha >em lesz vége. Azok a legjobb keresztyének, kik többet gondolnak i maguk reformálásával, mint a mások censuralásával. Bajok, melyek soha meg nem történtek, tették fő­ként nyomorulttá az embereket. A hit hiszi Istennek szavait, a türelem várja Isten­iek idejét, a remény várakozik Istennek Ígéretére, a sze­•etet sürgeti, hogy Istennek engedelmeskedjünk, az alá­zatosság leborúl Isten trónja előtt, az alattvalói hűség )ezárja a szájat a zúgolódásnak idején és a lemondás /idáman veszi körül Istennek minden intézkedését. Ahol nind ezen kegyelmi ajándék együtt van, ott a jellem eljes. A boldogság sem bennünk, sem kívülöttünk: Isten­iéi való egyesülésünk az. Teher némelyeknek a szegénység; talán még na­gyobb teher némelyeknek a gazdagság s vesztökre is le­íet. Viseld a te felebarátod szegénységének terhét s rakj arra a te gazdagságod terhéből. Saját terhed könnyebbül a másik terhének könnyebítése által. Egy gazda cselédeihez így szólt : dolgoztok föld­szint ; akik szorgalmasak lesznek, lakást oda fenn nyernek, a hanyagok pedig oda lenn. Az út, amelyen mi általában járunk, nem az ön­megtagadás, önfeláldozás, keresztviselés útja, amelyről az új-testamentom szól. Egy hajó kormányostól kérdezték, hogy ismeri-e mind a tenger színe alatt rejlő sziklákat ? Nem, de nem is szükséges, úgy mond, mert tudom, hogy hol mély a víz. Egy nő, egy messze fekvő templomba ment el, jó beszéd hallása reményében; de így szólva: mindent ér­tettem, amit mondott, elégedetlenül távozott. Isten igéje, az életnek vize ; minél többet fürödtök benne, annál üdítőbben foly tova. Isten dicsőségének tüze az ; minél többet fújjátok, annál tisztábban ég. Az Úr földjének gabonája az ; minél mélyebben vetitek el, annál dúsabban terem. Mennyei kenyér az; minél többet törnek belőle és osztanak szét, annál több lesz a ma­radék. A lélek kardja az ; minél többet köszörülik, annál tündöklőbben ragyog. Révész Mihály. KÖNYVISMERTETÉS. A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása. Irta Léczi Lóczy Lajos, kétszáz rajzzal. Budapest, 1886. kiadja a természettudo­mányi társulat. E cím alatt egy nagybecsű és díszes kiállítású munka hagyta el a napokban a sajtót, azon kitűnő fiatal tudós tollából, ki gr. Szécheny Béla kelet-ázsiai utazása alatt az expeditió természettudósa vala. Könyvén meg is látszik az exact kutató pontos megfigyelése, valamint a szaktudós következetes egy szakon maradása. A kitűnő munka kiválólag természeti viszonyok leírása, mindazon országokból, melyekben az expeditió megfordult. Kiváló gonddal tárgyalja a khinai birodalom (orografiáját) vagy hegyrendszerét, folyamrendszerét, geologiai képződmé­nyeit és éghajlati viszonyait általában a könyv Eső ré­szében. A II-ik rész a tulajdonképeni khinai birodalom részletes leírásával foglalkozik, felölelve természeti viszo­nyokat, néprajzot, társadalmi állapotokat, művelődési tényezőket és vallás-erkölcsi életet. A III. rész a khinai birodalom mellékországainak leírását adja, kiterjedve Mandsuország, Mongolország, Dzungária, Kelet-Turkesz­tán és Tibet természeti, állami, társadalmi, néprajzi és \ allás-erkölcsi viszonyainak a szemtanú közvetlenségével és élénkségével adott részletet festésére. E lap olvasóit bizonyára a nevezett országok val­lási és erkölcsi élete érdekli leginkább, s referens a könyv e szakaszaiban is a pontos megfigyelés és lelkiismeretes utánjárás jeleit találja. Nem mondható ugyan a bejárt országok vallási leírása teljes vallás-rajznak, ilyet a ter­mészettudóstól nem is várhatni s a természeti viszonyo­kat leiró könyvből nem is követelhetni ; mert a részletes vallás-rajz a vallás-történelmi szakkönyvekben van he­lyén. De a mennyiben a vallás és a vallás-erkölcsi élet Khinában és mellékországaiban is döntőleg befoly a nép

Next

/
Thumbnails
Contents