Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-08-15 / 33. szám
1031 fangjára szolgáltat okot; van rá eset nem egyszer, hogy a bűn elkövetésének oka a nyilvánosságra való hozatal herostratusi dicsőségének vágya ; de ha ezen vágyat nem is eredményezné, idegesen hat az nem egy olvasóra, aztán közmondás szerint : az ismeretlen után nem is vágyódnak az emberek. A társadalom egyik betegségének, az öngyilkossági eseteknek, is fáradhatlan közlője a sajtó s ezen s hasonló eljárása mellett sem hozható fel különös igazolás. A mai kornak élvezetekhez hajló jellege, több mint ismeretes s a sajó mint a közönség ezen gyengéjének is legyezgetője, közli rendesen a legnagyobb részletességgel a különböző mulatságokat, az azokban szereplettek külső leírását : toilette rajzát, világos, hogy ezáltal a divatot és fényűzést beviszi oda is, a hol tán az ehhez való hajlam vagy az anyagi tehetség is hiányzik, s a beerőszakolt divattal és fényűzéssel a romlást, előbb anyagilag, aztán erkölcsileg. E tekintetben a sajtó, mint a közvélemény, a polgári jogérzet iránytűje, az erkölcsi érzetnek gombostűjévé lesz természetesen. A szép olvasmány szintén hivatott az erkölcsi jóérzést és jellemet fejleszteni a nyújtott szórakozás és élvezet mellett. Jó könyvek az embernek jó társasága ; pótolják sokszor a különben nem nélkülözendő társaságot ; jó könyvek, jó olvasmányok az embernek jó barátai, pótolják elpártolhatlanul az elpártolható barátokat is ; ha azonban tudjuk, hogy mily mohó keresletnek örvend a regény-irodalom, a melynek körében leginkább fordul elő selejtes gyári munka erkölcsmételyző s a tiszta érzelmet alapjában kiforgató és megmásító szellemi termény elmondhatjuk, hogy a társadalmi erkölcs iránya következményeiben e tekintetben sem megnyugtató, az ideges képzelgős jellembúvárokban elgyengül épen azon erő, a melyet az élet viszonyait festő regények egyéniségeiben keresnek. A jelen kor társadalmi erkölcseiről szólva, el lett mondva, hogy mind a magán, mind pedig a közéletben ismeretesek az erkölcsiség rovására jelentkező azon kórtünetek, melyeknek orvoslásától a jövő függ. Nem kevesebbről van itt szó, mint visszaidézni az ősök erkölcsének tisztaságát és erejét, komolyságát és nemességét a késő unokák meglazult erkölcsiségében. Ébreszteni és terjeszteni azt, a mi századunk magas kulturája mellett vagy dacára engedni zülleni kezd. Ma már nagy részt tul vagyunk azon, hogy kül- és beltársadalmat különböztessünk meg, egyházit és világit, a kettőt az országok álladalmak életében szervezetében egymástól óvatosan elválaszszuk, kimondván mintegy, hol kezdődik az egyik, hol kezdődik a másik ; a kettőnek egymásra való kölcsönös hatása, irányuljon az anyaginak vagy szelleminek, az erkölcsinek előmozdítására, fejlesztésére vagy biztosítására, eredményezheti korunkban is a társadalmi életnek egységét. Ezen egységben lehet az egyháznak és iskolának erkölcsnemesítő munkája eredményt ígérő; ezen egységből folyólag az egyház és iskola örömmel üdvözölhet minden oly társadalmi törekvést mozgalmat, mely saját magán a kórtüneteket észre kezdi venni, azoknak veszélyességét mérlegeli, fájdalmasan érzi kihatását a jelenben, visszariad a jövő képétől az el nem maradható következményektől s a mentés eszközeiről kezd gondolkozni a mentés alkalmas tényezőiről kezd beszélni és beszéltetni; szóval ugyanott hol, hol a baj a legnagyobb a régi egyszerű, de szilárd és jó erkölcs tekintetében valami készül. Sőt már túl is van a készülődés stádiumán, értem a fővárosban megalakult alapszabályaiban belügyminiszterileg megerősített „Országos erkölcsnemesítö egyesület1, 1 a melyről komoly tartású napi lapokban annak idején szereztünk tudomást, meg vendég szerepeltették azt eléggé az élclapokban is. Szereztünk legyen arról egyik vagy másik úton tudomást, mindegy, fogadtuk legyen első hírét komolyan örömmel vagy mosolylyal, mindegy, ma már számolnunk kell vele, mint törvényileg" tényleg létezővel s csak az lehet a kérdés, működésének lesz-e s milyen eredménye lesz-e a fővárosban létesült ezen országos egyesületnek a vidékre is kihatása, fog-e a vidéken rokon mozgalmat előidézni, hasonló törekvést eredményezni? Kihatása okvetlen lesz, a tulajdonképeni eredmény zöme kell hogy a vidéket illesse. A fővárosnak kezdeményező úttörés tekintetében az őt megillető szerepénél, a szellemi és anyagi segédeszközök kiváló birtokánál fogva elől kell mennie (a fő- és nagy városok tudjuk elől mennek sok oly dologban is, a melyek épen nem utánzandók, nem jó példa erejével hatnak), elől kell mennie és vezetnie a mozgalmat a megkezdett úton a hangsúlyozott céllal az erkölcs-nemesítése s így a társadalmi élet a társadalmi jólét viszont munkálása érdekében. Hogy milyen nagy a tér, melyen az említett egyesületnek kitűzött célját majdan elérnie kell, mutatja azon egyesületnek alapszabálya, mely ezen lap hasábjain is lett egyik érdekes cikk keretében ismertetve, abban feltalálhatni azt, a mit a Budapesten alakult országos erkölcsnemesítő egyesületről előzetesen mondani lehet ; a név maga új, a cím maga szokatlan, de az eszme régibb keletű, e századnak elejéről találódik, e század ker. humanismusa szülte s valósította meg az eszmét — az egyházon kívül, de annak er-65*
