Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-01 / 31. szám

97fi s hogy a 124. §-ban mindkét Socin Laeliusnak mondatik; végül, hogy a 120. §-ban az első jegyzet rosz helyre van alkalmazva, mert VIII. Henrik nem azért sújtatott atokkal »mivel a pápa nem akarta őt nejétől, arragoniai Katalintól elválasztani,« hanem azért, mert a pápai tilalom dacára elvált tőle. Végül a mi azt a kérdést illeti, mert e kérdést tankönyvnek szánt műnél okvetlen fel kell vetni, hogy az előttünk levő munka mennyiben használható, mint kézikönyv ? azt felelhetem teljesen nyugodt lelkiismerettel, hogy ügyes, öntudatos, tárgyában jártas tanár kezében igen jó vezér fonal. Irálya rövid, tömör, tiszta, szép. A tárgyalás világos, áttekinthető. Az egyes §-ok végén tett jegyzetek igen becsesek s mintegy azok adják a tanár kezébe a bővebb tárgyaláshoz az anyagot s szolgálnak pro memória a növendékeknek. Különösen igen szépen s részletesen ismerteti az ujabb theologiai mozgalmakat, a mint azt már fenntebb is kiemeltem, s igen érdekes a 166—169. §-okban a keleti egyházról adott rajza. De azt hangsúlyoznom kell újólag, hogy különösen a tanítóképezdék növendékei előtt, az e tárgyat tanító tanárnak okvetlen be'e kell vinni az egészbe azt a magasabb pragmatismust, bírálatot és magyarázatot, a mely a műben csak kevés helyen van alkalmazva, bár a hol ez meg van téve, ott kitűnően s objectiv történetírói magaslatról van alkalmazva. Örömmel ajánljuk a művet az illető körök becses figyelmébe. Kenessey Béla. BELFÖLD. A budapesti országos árvaház köréből. A protestáns humanismus e szép alkotása létrejötte óta mindig élénk érdeklődés és munkás szeretet tárgya volt. Különösen e lap közönsége tanúsított iránta kezdettől fogva kiváló figyelmet: osztozik örömében, részt vesz bánatában, filléreit ennek hasábjain hordogatja össze, szóval az anya gyöngéd szeretetével csüng rajta. Azt hisszük, nem mivelünk érdektelen dolgot, midőn az egyesület xlgazgató választmány«-ának a folyó évi közgyűlés elé terjesztett jelentése alapján az árvaház életének főbb mozzanataival az olvasó közönséget megismertetjük. I A jelentés az egyesület működésének 27-ik évét (az 1885-ikit) eseményekben gazdagnak mondja. És méltán, mert az egyesület számos és nagy alapítványokat kapott ez évben. Néhai Küttel Jozefa pesti magánzónő 10 ezer, néhai Bujanovics Jdnosné szül. Koppy Mária 5 ezer, dr. Schulek Vilmos budapesti egyetemi szemorvos-tanár 1400, Riedle Miksa 200, néhai Langheinrich András 500, néhai Szabó József szabolcsmegyei segédjegyző 416 frtos hagyományaik és alapítványaik a kisebb adományok hozzászámításával 18 ezer frttal emelték az árvaház vagyonát. E tetemes vagyonszaporulat lehetővé tette a választmánynak, hogy az árvák számát állandóan 8o~on tartsa, sőt reményt nyújt arra, kivált ha még ilyen »bő esztendői* lesznek, hogy ezután még több elhagyott árva iránt gyakorolhatja a keresztyén könyörület magasztos erényét. Pedig erre nagy szükség van. Évről-évre növekedik a felvételért folyamodók száma, kiknek alig harmadát, néha csak negyedét képes a választmány elhelyezni; és évről-évre ismétlődik azon szomorú tapasztalat, hogy az egyesület jövedelmének egyik fő-forrása, a rendes és rendkívüli tagok évi járuléka, a megelőző évekhez képezt feltűnően csökken. Igen célszerűnek és üdvösnek bizonyult a mult évi közgyűlésnek azon intézkedése, hogy a választmányi tagok számát megszaporította s a megerősült férfiválasztmányt a tanítási és gazdasági ügyek éber ellenőrzése végett két albizottságra osztotta. Különösen kitűnő erőket nyert a választmány Szilassy Aladár és dr. Kovácsy Sándor urakban, a fővárosi egyházi élet e lelkes bajnokaiban, kiknek nemes szívét s jótékony kezét az árvaház is élénken érezi. A belső gazdasági ügyekben kiváló buzgalmat, szakavatott és lelkiismeretes odaadást tanúsítanak a női választmány lelkes tagjai, kik Székács Józseíné urnő vezetése alatt az intézetben nemcsak a háztartást vezetik és ellenőrzik felváltva és terhes mun kával, hanem a karácsonyi gyűjtések és a bál rendezése körül is évről-évre nagy fáradsággal, de lankadatlan buzgalommal szép összegeket szereznek az intézetnek (pl. a mult évben is a karácsonyi gyűjtés 1486 frt, a bál jövedelme 1458 frtra ment). Ez ernyedetlen buzgóság a gazdálkodásban teszi lehetővé, hogy a protestáns árvaházban egy növendék átlagos fenntartási költsége 165 frtra, illetőleg a természetben nyert adományok hozzászámításával 175 frtra rug, a legcsekélyebb öszszegre a főváros összes árvaházai között, pedig a növendékek ellátása semmivel sem silányabb amazokéinál. A növendékek szellemi fejlődésére és erkölcsi magaviseletére igen jótékony befolyással volt a tanügyi bizottság tagjainak gyakori látogatása, az intézet tanitó személyzetének szakavatott, tapintatos és összevágó működése, végre mint a jelentés kiemeli, a vasárnapi iskola és a két hetenként tartott istenitiszteleteket, melyeket a ref. theologiai akadémia buzgó hallgatói tartottak, kiknek s különösen György Lászlónak, a választmány köszönetet és elismerést is szavazott. Az árvaházi gyermekek iránt ez évben is többen gyakorolták különös jótékonyságukat. Evva Lajos népszínházi igazgató két ízben részesítette őket azon örömben, hogy színházi előadásban díj nélkül gyönyörködhettek. Serák Károly állatkerti igazgató megengedte, hogy az árvák ingyen meglátogatták az állatkertet. Gséry Lajos nagybirtokos szent lőrinci birtokára egész napra kivitette a növendékeket s ott egész gyönyörűséggel vendégelte és szórakoztatta őket. A zárszámadás bevételi rovata a fennebb említett 18 ezer frttal együtt 31,708 frt 91 krt és kiadási rovata ugyanannyit tüntet fel, de ez utóbbiban 16,734 frt 68 kr. értékpapírok vételére fordíttatott, tehát tőkésítésnek tekintendő. Az árvaház vagyona értékpapírokban (névleges értéket számítva) 34,400 frt, kötvényeken circa 15 ezer frt, épületben 80 ezer frt. A jövedelem nagy részét a rendkívüli adományok (5—6 ezer frt) teszik, az évi járulékok 3500—4000 frtra mennek, a kamatjövedelem 3—4 ezer frt körül jár, a bál 1458, a naptár 553 frt tiszta jövedelmet hozott. E néhány mozzanat az árvaház életéből bizonyára az olvasóra is azon benyomást teszi, hogy a magasztos célú intézet kitűnő vezetés alatt évről-évre szépen halad előre. De a relatív haladás ne ejtsen azon tévedésbe, mintha az intézet körül már minden meg volna téve, minden el volna érve. Csak nézzünk egy kissé körül. A hazai protestáns közönségnek még egész rétegei vannak, melyek semmit se tettek az intézet érdekében. Nagy egyházaink köréből nagyon ritkán hullanak fillérek az árvák cassájába. Azon üdvös szokást, hogy a confirmándusok adakozásra szólíttatnak fel, a presbyteriumoknak és lelkészeknek alig egy ötöd része honosította meg. Azon nemes tény, hogy egyházak és megyék mint testületek, az árvaház alapítói közé lépnek, csak 15 gyű-