Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-18 / 29. szám

915 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 916 hogy szeressétek egymást, mint Isten szeretett minket. És fogadjátok erre főpásztori áldásomat, hogy Isten szent lelke erősítse meg e szent szövetséget, melyre ma léptünk. BELFÖLD. A „Bethezda" nevű kórház 18-ik évi tudósítása 1885-ről. Tizenkilencedik éve annak, hogy a budapesti német ref. leány egyház megalapította »Bethezda« nevű kórhá­zát, mely ezen idő alatt diakonissza-intézetté is fejlődött s melynek mult évről szóló tudósításához fűzzük gondo­latainkat. Kezdetben egyelőre ezen ref. egyház betegeire való tekintetből létesült e kórház; mert ezen egyház nem­csak az egészséges, hanem a beteg híveket is kivánfa gondjai alá venni és kiszolgálni. Ennek kivitelére pedig keresztyénibb eszközt nem választhatott, minthogy a női diakoniát ültette át hazánk földébe, Kaiserswerthből a Rajna melléki áldott diakonissza-intézetből, mint anya­intézetből, hozván ide ápoló nővéreket, kik a testtel együtt a lelket is ápolás alá veszik az evangyéliom üdítő erejével. Legyen áldott az a lélek s a vele tartó testü­let, melynek ily gondolata támadt a szenvedő emberiség javára 1 Ezen kettős ápolás keresetté tette ezt az intézetet, mely az osztrák-porosz háború folytán Budapestre hozott sebesültek önkénytes ápolása által lett tágabb körben is­meretessé és népszerűvé. Mult évben pedig, mint kiállító az országos budapesti kiállításon a nyilvános közegészség­ügy iránt elért eredményeért a nagy haladási éremmel lett kitüntetve. Ezeket tudva, méltó kérdezni: mi tartja fenn ez intézetet ? Röviden felelhetjük : a keresztyén felebaráti szeretet. Mert Bethezdát nem tartja fenn egyesület, mint pl. az országos protestáns árvaházat, csupán azon egyé­nek, kik önkénytes adományaikat rakják le a szeretet oltárára. Fenntartják ez intézetet azon alapítványok, melye­ket évről-évre tesznek azok, kik ingyenes ápolhatás vé­gett szabad ágyahat állítanak. Állítottak pedig ilyeneket külföldiek, kik már eddig is németországi, svájci, skót­országi illetőségű betegek számára Bethezdában ingyenes ápolást biztosítottak s így a hazájától távol lévő beteg hon­fiaik számára az otthonnal vetekedő enyhelyet szereztek. Ezeknek nyomába léptek, kik vasúti hivatalnokok, főiskolai tanulók, angolok, németalföldiek, franciák, osztrákok, amerikaiak és dánok részére hasonló beteg­ágyak alapításán fáradoznak. Jól esik értesülnünk, hogy hazánk 29 vármegyéje is tett már le adományokat szabad ágyak alapítása cél­jából. Névsoruk e következő : Győr, Tolna, Szabolcs, Pest, Heves, Sopron, Somogy, Borsod, Zemplén, Vas, Komárom, Bihar, Sáros, Szepes, Temes, Csongrád, Gö­mör, Hont, Bars, Bács, Ugocsa, Torontál, Nyitra, Po­zsony, Fehér, Mármaros, Zólyommegye és Erdély. Ezek sem érték még el a 3000 frtnyi összeget, a mennyi egy szabad ágy megalapításához szükséges s azért meglévő adományaik szaporítandók, de a mely megyék e névsor­ban nem foglaltatnak nagyon szépen illenének abba bele s óhajtandó, vajha minden megyének szabad ágya lenne Bethezdában. Ugyanily szabad helyeket kezdeményeztek gyerme­kek és aggok részére 1334 frttal. Fenntartják az intézetet még azon havonkénti 50 kros előfizetési pénzek is, melyeknek három éven át folytatott befizetésével az előfizető, betegség esetén, sza­bad ápolást biztosíthat a maga számára. Fenntartják az intézetet az ápolási díjak, melyek lehető mérsékelten, napjára 70 krajcárban számíttatnak. Mindenek felelt azonban biztosítják az intézet fenn­állását : Az intézet elöljárósága és a diakonisszák, mint betegápolók. Áz intézet jelenlegi elöljáróságát képezik Köenig Rudolf lelkész, Moody Endre lelkész, dr. Bakody egyet, orvostanár, Biberauer Tivadar vasúti felügyelő, Hornung S. és a diakonissza főnökné TFe^n Zsófia. Az intézet egészségügyi és diakonissza-képzési eredménye nyilt bi­zonysága az elöljáróság kitűnőségének. A mi azonban az intézet munkabiróságát meg­akaszthatja, az a diakonisszák kis számában rejlik. Ily intézet csakis ugy virulhat, ha minél több új diakonisz­szát képezhet ki a kórházi és városi szolgálatra. Kívá­natos, hogy a külföldi diakonisszák mellett hazai erők képeztessenek a diakonisszaság magasztos hivatására. De honnan kerüljenek ezen új erők ? Csakis hazánk prot. egyházainak leányai és özvegyasszonyai közül. S ezért csakis a hazai protestáns lelkészeken múlik, ha híveiket Bethezdával és a diakonissza-intézménynyel meg nem ismertetik. Hány nő van, ki alkalmazást keres és kevésbé megfelelő állás elfogadására szorul, mint a diakonissza­ság, mely holtig való ellátás mellett legtisztesebb keresz­tyéni állást képez. Ha arra való nők vállalkoznak a vö­rös-kereszt-egylet szolgálatára, akkor egyházunk iránti szeretetből még sokkal inkább vállalkozhatnak a patriar­chalis diakonissza hivatalra Bethezdában. E hivatalból ki is lehet lépnie, esetleg férjhez is lehet mennie az illető­nek és a midőn egyházunkat szolgálja, egyszersmind a hazának is tesz hasznos szolgálatot. Kérve-kérjük a lelkésztársakat, hogy lehetőleg küld­jenek Bethezdába próbanővéreknek való leányokat vagy özvegynőket. A Budapest városligetében létező intézet közli a fölvételi feltételeket a tudakozókkal. A lelkész­társakat az erről való gondoskodásra felkérjük azért is, hogy a diakonisszaság, mely jelenleg már a szomszéd Ausztriában is be van hozva, hazánkban is újabb lendületet vegyen és mivelhogy Bethezda jelenleg épen ily újabb erők hiányával van. Diakonisszák nélkül e szép intézmény fenn nem állhat, még a legjobb igazgatóság mellett sem. Tartsuk meg pedig, a mi a mienk, hogy senki el ne vehesse ko­ronánkat 1 1885-ben, háború esetére, az osztrák-magyar állam­vasút budapesti pályaházában felállítandó tábori kórház kezelésével megkináltatott Bethezda s ez iránt meg is egyezett a vörös-kereszt-egylettel. A betegek száma 512 volt. Ezek közül meggyó­gyult 112, meghalt 45. Az ápoltak közt volt 315 ma­gyarországi, 112 osztrák, 59 németországi, 17 svájci, 4 olasz s egy-egy francia, angol, dán és afrikai, kik val­lásra nézve 312 kath., 182 protestánsra, 16 zsidóra és 1 mohamedánra oszlottak. Ingyen, szabad ágyakon ápol­tatott 95, előfizetés mellett63, ápolási napidíj mellett 353. Az ápolási idő 13,558 napra rúgott. Az ápolási napok száma is mutatja, mennyibe vol­tak a diakonisszák igénybe véve a kórházban s hogy e miatt a városban csupán 2 családnál végezhettek ápo­lást. A nővérek hiánya miatt pedig, az annyira fontos városi ápolást abba kellend hagyni, ha új erők nem lép­nek az intézetbe. A tolnai szabad ágyra befolyt néhai Zsivora György 53

Next

/
Thumbnails
Contents