Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-18 / 29. szám

013 914 által elnyerhetjük megváltásunkat s az örök életet, megnyerhetjük Isten szent malasztját, s az örök üdvösséget. Mert ő az út, az élet s igazság. Olyanok voltunk addig, mint a jeruzsálemi templom előcsarnokában fekvő béna, ki nem volt képes magától felemelkedni s a szent hajlékba jutni, mig Péter és János apostolok könyörülve rajta, meggyógyítva fel nem emelték lábaira. Ugy emelt fel minket Krisztus az apostolok hirdette üdvösség által az anyaszentegyház üdvözítő csarnokába, az uj életre s üdvösségre. S ime ezáltal megváltozott, megujult egyszere az egész teremtés, az emberiség s a világképe, mint a zsoltáros mondá : belénk bocsátod leheletedet és szellemedet és feléledünk és megtalálod a föld szinét. Mert az evangelium elfogadása s a keresztség által az egyházba felvéve, vetkőzték le a népek s atyáink pogány vadságukat és tudatlanságukat, a sötétséget és kegyetlenséget. El lehet mondani, hogy minden jó és üdvös, a mi kétezer év óta a földön történt, minden jó, nemes és magasztos, a mi megszülemlett és létre jött, Jézus Krisztus vallásának köszönhető. Általa szelídültek meg a vad és barbár népek, a mint keresztet vetve magukra, az anyaszentegyházba betérve, belőle a világba kiléptek. O látta valamennyi nemzeteket és társadalmakat keletkezni, ő alkotta a mai művelt államokat s alkotmányokat, ott állott mindannyinak születésénél és bölcsőjénél s karjain dajkálva, nagyra nevelte őket. És bizonyára ott fog állani mindannyinak végénél azok elenyészténél, valamint állott már eddig számosnak sírjánál egyaránt és keletkezésénél. A népek művelődését, felvilágosodását és haladását ő fejlesztette, a társadalmak jólétét, a tudományokat, ipart és művészetet ő ápolta. Neki az egyháznak köszönhetjük az összes iskoláinkat, az utolsó puszta és falu elemi iskolájától egész a fővárosok tudományos egyeteméig s az akadémiákig. Mert az ő anyai ölében szülemlett épen úgy nemcsak a vallás és erkölcsi érzet, az erény, tökély és igazság, hanem minden igazi felvilágosodás és valódi haladás is ; az ő keblén nevekedett együtt a tudomány és művészet. Mert minden jót ő hozott létre, felkarolt nevelt és előmozdított s csak azt vetette el mindig; ami az igazsággal, a valláserkölcsi érzettel ellenkezett. Vallásunk és egyházunk emelte magasabbra a munka becsét, ipart és mesterségeket, a földmívelést, melyeket addig a világ az emberiség átkának tekintett, s melyek addig az emberi zsarnokság s rabszolgaság alatt sin) lettek, valamint a keresztyénség emelte fel az egész társadalmat a magasabb szellemi életre, mely addig csak uraságból és szolgaságból állott, a szabadságra és testvéri egyenlőségre. Megszentelte a családot és házasságot, emberi méltóságra emelve a pogány nőt s rabszolgaságra lealacsonyított helyzetéből ; nevelte a gyermeket, elviselhetővé tette az élet és munka terhét. Megvigasztalta a szegényt és Ínségest. Az isten és felebaráti szeretet törvényénél fogva felölelte az egész emberiséget, mint egy atyának gyermekeit, a megvetett, a rabigába görnyedt és lesújtott szegényt, a szolgát és gyámoltalant, az ügyefogyottat s a koldust, s a mint a tudatlannak iskolát, ugy a betegnek kórházat, az ínséges elhagyatottnak ápoldákat és menedékházakat alapított és emelt. Ime ezek a mi keresztyén anyaszentegyházunknak, az apostolságnak s az evangelium hirdetésének — mely által Jézus Krisztus mindig ugyanaz, tegnap és ma és mindörökké — szent gyümölcsei, jótettei és jelei, melyek Krisztus szent" evangeliuma hirdetését és elfogadását követték. Míg ellenben Krisztus evangéliumán s egyházán kívül a világ semmi vallásának és társadalmának, semmi műveltségének, tudományának és felvilágosodásának nem sikerült mindezt egymagában létrehozni. A minthogy nélküle semmi sem volt valóban képes az ember magasabb célját megismertetni és nem volt képes eszményét s erkölcsi érzetét kielégíteni és megnyugtatni. Mert ha a tudomány által az ember a természeti bölcseséget s a természet tüneményeit s annak erejét meg is ismerheti, de azért ezzel az ember még sem fog soha megelégedni, ösztönszerűleg magasabbra törekszik; keresi létokát és célját, melyet az itt létezőben soha sem talál fel, míg a valódi létoknak, az istennek ismeretére nem jön, a kiben egyedül találhat kielégítést és megnyugvást, mint ezt szent Ágoston atya oly fenségesen fejezi ki: »Az ember szíve nyugtalan mindaddig, míg meg nem nyugszik te benned oh uram istenem ?« Ime itt áll előttünk, keresztyén atyámfiai, a példa, akár az ó-, akár az új-világban ; mint a legműveltebb és leghatalmasabb hellen és római birodalmakban, vagy akár a hatalmas keleti pogány államokban, Khinában és Indiában, vagy a többi azon világrészekben, hol a keresztyénség nem fogamzott meg, vagy csak teljesen kiveszett gyökerében, mint Ázsiában és Afrikában, bár kezdetben fényesen díszlett és virágzott, míg a szentek vére áztatá. Vagy vegyük akár magát a legműveltebb ujabb népet, mely a világhatalom és műveltség élén haladott a legújabb korban. A mint Isten kinyilatkoztatásával az anyaszentegyházzal szakított a hiúságból s gőgből a vallást és egyházat megvetve, csupán az emberi ész gyarló és hiú bölcsesége alapján kívánta jólétét, polgárosodását, társadalmát és tudományát emelni, mint azt Franciaországban s az ujabb társadalmakban történni láttuk : ime a várt boldogság helyett azonnal bekövetkezett a vallástalanság mellett az erkölcsi tönk, a társadalom zavara, a megszakadás, a forradalom és forrongás s erre következett az ujabb elvadulás, kegyetlenség és elhanyatlás; mígnem a vallás helyreállítása által a társadalom is helyreállott. De mindenek felett áll még ezenfelül előttem a szeretet, mint az apostol ajánlja, az a tevékeny, folytonos szeretet, melyet a főpásztornak gyakorolnia kell, ki mint az üdvözítő mondja: életét és lelkét adja nyájáért és mely által az Úr legyőzte a világot. Ezen isteni szeretet lelkesedésével s a szent béke érzetével szívemben, jövök én is hozzátok, ájtatos híveim. Azért kérlek, ne nézzétek más tökéletlenségeimet, gyengéimet és gyarlóságaimat, hanem imádkozzatok értem, mint főpásztorotokért, hogy Isten szeretetének tüze lángoljon mindig szívemben s azzal művelhessem a ti lelki és testi üdvötöket. Mert ismétlem, hogy mint az apostol, mindenek felé emeli a szeretet parancsolatát, ugy vagyok lelkesülve, hogy mindenekfelett e szeretetet keressem. Mert elvem egyházunk egyik nagy tanítójának azon mondata : hogy ha legnagyobb ellenfelemmel állok is szemben, előbb azt nézem és keresem, a mi vele hitben és érzelemben összehoz és összeköt és vele egyesít, nem pedig azt, a mi tőle eltávolít és vele ellenkezik. Ez legyen életemnek egyik főelve és cselekedete. Mint a szeretet kedves tanítványáról, Szent János apostolról szól a monda, hogy midőn a nagy kortól és betegségtől elsorvadva, mást nem volt képes többé mondani, mindig az egyet ismétlé legalább: Gyermekeim szeressétek egymást; ugy ti is kedves híveim, ha gyengülő tehetségeim s előrehaladott korom s beteges gyengeségemben más tanítást nem volnék képes nektek kellően hirdetni, fogadjátok egyre a leghőbb tanításomat ma és mindenkor,