Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-11 / 28. szám

869 870 zunk iránt, készséggel fogná támogatni szervez­kedési törekvésünket, sőt remélhető, hogy miután az államkormányzatban ez idő szerint protestáns férfiak is vesznek részt, ezek részéről meleg párt­fogásra fogunk találni. Már ezen kedvező körülmény is kell, hogy arra ösztönözze egyház-egyetemlinket, hogy sür­gősen vegye tárgyalás alá a zsinat kérdését s lépéseket tegyen arra, hogy az mielőbb megtart­ható legyen. De eltekintve ezen kedvező körülménytől, már maguk az egyházunk jelenlegi szervezetében létező hiányosságok s rendezésre váró állapotok is szükségképen megkövetelik a zsinati törvény­hozás utján való szervezkedést. 2. Azt mondják, van egyetemes konventünk, mely bennünket képvisel egyiránt kifelé és befelé s pótolja a zsinat hatáskörét. Ámde az egyetemes gyűlés csak közigazgatási és nem törvényhozó testület s tulajdonképen maga is, szervezetben a szükséghez képest történelmileg fejlődve, csupán csak az usus alapján áll. 3. Azt mondják, hogy egyházkerületeink szervezve vannak s önkormányzatilag intézik ügyei­ket. Igenis intézik, az egyik úgy, a másik amúgy. Az ügynevezett kerületi utasítások helyettesítik a törvényt, de a melyekben nincsen meg az egy­öntetűség, hanem minden egyházkerület a maga számára készíti, módosítja, változtatja azokat, a mint jónak látja. Ez oly állapot, mely ev. egye­temünknek sem tekintélyt nem ád kifelé, sem rendszeres és egyforma eljárásra nem nyújt al­kalmat befelé és igy csak a zsinat olvaszthatná egybe evang. egyházunkat erős, szentesített tör­vények által egyformán vezetett és kormányozott testületté. 4. Csak a zsinat utján juthatunk el egyön­tetű perrendtartáshoz és fegyelmi eljáráshoz. Mert nemcsak, hogy hiányos és tökéletlen a mi fe­gyelmi szabályzatunk, mely a fenyítő eljárásnak egyes esetekre vonatkozó fokozatait nélkülözi s ez által a bíráskodást nehezíti, de kerületenként más és más gyakorlati eljárást tüntet fel. Hiszen csak nem rég fordult elő az az eset, hogy egy és ugyanazon egyén az egyik kerületben a papi hivatal viselésétől véglegesen eltiltatott, illetve tőle a felszentelés megtagadtatott, míg a másik kerü­letben minden nehézség nélkül felavattatott s a lelkészi hivatalra kibocsájtatott. 5. Csak a zsinat alkothatna egyöntetű és célszerű pap- és tanitó-választási szabályzatot az igazság és méltányosság alapján. Oly szabályza­tot, mely a tehetséget és érdemet is tekintetbe venné s a mindinkább elterjedő választási visz­szaéléseket, vesztegetéseket és korteskedéseket lehetőleg meggátolná vagy legalább korlátolná. 6. Csak zsinat hozhatna be a templomi és külső szertartások körül tapasztalható eltérések megszüntetésével, szertartásos utasítást, még pe­dig külön a magyar, a német és a szláv ajkú egyházak számára. Az a sokféle agenda és agendaellenség nem szolgál templomi és külső vallásos szertartásaink díszére. A hány egyház, csaknem annyiféle a szertartásos eljárás. A lel­kész, ha a szomszédba megy szolgálatot tenni, előbb tudakozni kénytelen, hogy ^mi itt a szo­kás/ Ez oly abnormis állapot, melynek megszün­tetése egyházi életünk kiáltó szükségét képezi. 7. Csak a zsinat segíthetne ínséges egyhá­zaink, papjaink, tanítóink s az országos törvény követelményeinek megfelelni alig képes középis­koláink nyomorán. A gyámintézet, bár áldásosán működik, csak enyhítgeti az égető sebeket, gyö­keresen gyógyítani azokat nem képes. Nekünk is közalap kell, milyet ev. reform, testvéreink teremtettek maguknak. Szegény sorsú híveink elég súlyos terhet hordoznak, a midőn saját egy­házaik szükségleteit fedezik, papokat, tanítókat, fizetnek, templomokat, elemi iskolákat, építenek és fenntartanak, esperességi és kerületi pénztá­rakba évi illetékeket fizetnek. Nem volna méltá­nyos dolog, hogy ezen kívül a középiskolákat is ők maguk tartsák fenn. Közmegadóztatás kell nekünk s ennek alapján közpénztár, oly egyetemes alap, melyhez minden tagja evang. egyházunknak hozzájáruljon. 8. Végre csak a zsinat volna arra hivatva, hogy módot találjon az egyház rokkant hivatal­nokai vagy azok özvegyei és árvái ellátása vagy nyugdíjaztatására. Nem illő dolog, hogy az egy­ház-egyetem e tekintetben mitsem tesz. A kerü­leti, esperességi özvegy- árva-intézetek csekély segélyt nyújthatnak, ezt sem a hálás egyház adja hű szolgáinak vagy azok családjának, hanem leg­nagyobbrészt a papok maguk adják azt maguk­nak, a mennyiben ezen intézetek tőkéi az élő és működő lelkészek, nélkülözés és lemondás közt megtakarított filléreikből alakulnak. Nem szükséges még több részlettel indokolni a zsinat szükségét és ha még felemlítjük azoknak aggodalmát, kik attól tartanak, hogy a zsinat könnyen dogmatikai villongásokra adhatna alkal­mat s ezeknek ellenében hivatkozunk az e tekin­tetben békés lefolyású evang. reform, debreceni zsinatra; akkor ugy véljük, eléggé ajánlhatóssá tettük a zsinattartás szorgalmazásának ügyét arra, hogy tisztelt hitrokonaink teljes buzgósággal ka­rolják fel az ügyet, közegyházunk elvitathatlan javára. A pestmegyei ág. hitv. evang. esperesség nevében : Földváry Mihály, Láng Adolf, esperes, felügyelő. főesperes.

Next

/
Thumbnails
Contents