Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-04 / 27. szám

54 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 776 tásáért. A helye már ki van jelölve az állami iskolával szemközti tágas és szép téren. A kormánybiztos ur ő méltósága már eddig is szép eredményt ért el, midőn az ev. ref. templomra adakozásra felszólítást bocsátott ki. Látva azt, hogy a telepítés ügye erélyes kormányzósága alatt mily gyorsan siet az áldásos befejezés felé, hisszük és reményijük, hogy — a mint Tomka lelkész ur is célzott erre beszédében — felteszi nemes munkájára a koronát s rövid idő alatt felépitetti h.-falvi magyar templomot. A magyarok Istene segitse őt erre, meg is áldja érte. Pancsova, 1886. junius 22. Határőr. Válasz a Szél Kálmán ur „Válasz"-ára. (Vége.) 3. A N.-Szalontán 1867. márc. hó 24-ikén Sz. K. ur elnöklete alatt tartott egyházi közgyűlés jegyzőkönyve így kezdődik : »Olvastatott a prot. egyházi s isk. lap 1866. évi 46. és 47. számaiból tanár Nagy Sándornak Elmélkedése.« Tehát nem az »összeférhetlen természetű és elbánhatlan viselkedésű« — (e kifejezéseket, mint rágalmat, határozottan visszautasítom) tanár felett itélt az az egyházi közoyü'és, hanem az »Elmélkedés« irója felett. Nagy köszönettel tartozom Sz. K. urnák azért, hogy ezt a rég begyógyult általa vágott sebet most, 19 év után, kíméletlen kezekkel felszakította, mert most már alkalmat szolgáltatott nekem arra, hogy »Kényszeritett Önvédelem« — címen, okmányok alapján kimutattam, hogy már szalontai tanár koromban is méltatlanul üldözött engem s azóta is folytonosan üldöz Sz. K. ur. Minthogy azonban ez a kimutatás nem egy egyházi lap szűk keretébe való: egy nem sokára kiadandó füzetben fogom ezt megtenni. E füzetben fogom kimutatni azt is, hogy a Sz. K. ur »Válasz«-a valótlanságokat tartalmaz azokra nézve is, amiket most válasz nélkül hagytam. Addig türelmes várakozást kérek, mert csak akkor lehet majd elfogulatlanul Ítélni a köztem és Sz. K. ütközött 20 év alatt történt eseményekről. Lehetetlen azonban addig is, mig ez a kimutatás elkészül, elhallgatnom egy roppant fontosságú esetet, mely a mult év junius hó 4-ikén, tehát a fegyelmi vizsgálat megtartása előtt történt s mely a legvilágosabban mutatja, hogy mily »önzetlen« szeretet által vezéreltetve intézkedett Sz. K. ur, a K. I.-féle ügyében. A vádlevél kézbesítői közül nem az, aki a presbytereket zsebmetszőknek és tolvajoknak nevezte, hanem az a másik, az ő kisérőtársa, saját leányának lakodalma alkalmával, az ebéd fe'ett ezt mondta : »Isten nincs, a Biblia ellentmondásokat és hazugságokat tartalmaz s a Krisztus csak olyan k .... tói született mint az én feleségem*. — E vérlázító nyilatkozatot 3 presbyter is hallotta. E ek másnap hozzám jöttek s bizonyítványt állítottak ki arról, hogy az i'lető ez istenkáromlást csakugyan mondotta. E bizonyítványt elvittem esperes úrhoz, ki is elolvasván azt, visszaadta nekem e meghagyással: »e bizonyítványt felhasználhatja ön a vizsgálat alkalmával arra, hogy az illető tanúskodása ne fogadtassák el; de azt, hogy az ügy további bonyolítására használja fel ezt, . . . nem ajánlom I* Minthogy az illető sem alá nem irt a panaszlevélnek, sem az abban foglalt állitások mellett tanúbizonyságot tenni nem akart (az esperesi meghagyáshoz tartva magamat): nem használtam e bizonyítványt. Kérdem : miért hívta meg az esperes ur ezt a férfiút a tárgyalásra, holott ő nem volt vádló, sem tanú nem akart lenni s az (épen esperes ur véleménye szerint) nem is lehetett ? Mit keresett a tárgyaláson az a másik férfiú is, aki a presbytereket zsebmetszőknek és tolvajoknak nevezte s akiről a vizsgálóbírók véleményes jelentése így szól : »R. I. egy rajongó, félbutaságban szenvedő, nyughatatlan ember, ki az előiratok tanúsága szerint, örökös panaszai és rágalmazásai miatt, már bíróilag büntetve is volt*. Lássa nt. ur, ha ezek nincsenek meghíva a tárgyalásra : nem ment volna oda az aláirók közül egyetlen lélek sem, mert nem fogott volna be s nem töltött volna el ingyen egy napot, és mert ha a fő nem megy : el kell maradni a tagoknak is, ez természetes és akkor elmaradt volna az én meghurcoltatásom is. Igy azonban, miután ezeket meghívta esperes ur, ezek rávettek 4-et az aláirók közül, hogy az ő kocsijokon és az ő kenyerükön (no meg egy kevés bor és pálinka szolgáltatott ingyen) menjenek el Szalontára s akadt a nem üres bütykös és tarisznya mellé még három olyan kisérő-társ is, akik nem irtak alá a panaszlevélnek. Igy lettek aztán 9-en, kik közül tehát 4 volt ott illetékes. Ha pedig a felperesek közül senki sem megy el a tárgyalásra : az történik, aminek a 270-ik § szellemében történni kellett volna, t. i. elmaradt volna a tárgyalás. És mikor e két férfiú rágalmazó és istenkáromló ajkairól (a végzés felolvasása után) elhangzott a bírósági ülés termében a »felebbezünk 1« — szó. . . ha nt. ur felvilágosítja a bírósági ülés tagjait, hogy K. I. és B. I. nem felebbezhetnek és felvilágosítást ad affelől, hogy (noha mint berendeztette, a községi elöljáróság utján, a panaszlókat) csak 9-en jelentek meg a tárgyalásra s ezek közül 5 nem aláírója a panaszlevélnek, sőt egy nem is önálló, hanem gyámság alatt álló egyháztag : elmaradt volna a feJebbezés.. . mert ez a kijelentés: »azt, amit mi elkezdettünk, végre is fogjuk hajtani* (amit egy olyan férfiú tesz ott, aki nem volt aláirva a panaszlevélnek) ez a kijelentés, mondom, nem felebbezés volt, hanem fenyegetés. Pedig, lássa esperes ur 1 ha a felebbezés elmarad, megnyugodtam volna sorsom mivoltán, mert annyi méltatlan zaklatás után, csak azt kivántam már, hogy ne legyen felebbezés. Hiszen tudta azt nagyt. ur, hogy én épen akkor »nap alatt« voltam Debrecenben s tudta azt is, hogy van bennem a szűzies szeméremből annyi, hogy a felebbezés esetén visszavettem a »jegy«-et. Vissza is vettem. De ha nt. ur ez alkalommal násznagyul ajánlkozik : megtartjuk az esküvőt . .. s akkor elmaradt volna »a 266., 267. és 270. §§« című cikk, elmaradt volna az esperes ur »Válasz«-a, elmaradt volna ez a válasz is... elmaradt volna minden 1 Vajha ugy lett volna 11 Végre : ha e két férfiúnak az ügy tárgyalására sze rintem illetéktelenül történt meghívása mellett netalán azzal érvelne esperes ur, hogy hiszen a vizsgálóbiróság is szükségesnek látta ezeket a vizsgálat alkalmával maga elébe idézni: megjegyzem, hogy ezt azért tette a vizsgálóbiróság, mert a vizsgálat folytán kiderült, hogy ezek a panaszlevél értelmi szerzői és — természetesen — az izgatók is. Szükségesnek látszott tehát ezeket figyelmeztetni, és pedig (amint a jelentésben olvasható) hathatósan 49*