Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-04 / 27. szám

843 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 796 semmi rázkódás, semmi nyom és mi amaz óriási mozgásokat, előre való haladásokat közvetlen nem látjuk, nem érezzük; csak a kutatás, a következtetés vezet azok ismerelére. Alig van az ember társadalmi életében fontosabb alakulás, mint mikor egy nemzet képződik és annak megfelelő nyelv áll elő. Pár emberöltő kor alatt a mondhatni csak mechanice egymás mellett lakó normán, angol-sax és kelta fajokból kifejlődött a jelenlegi angol nemzet, képződött az angol nyelv; és pedig mindezek ugy, hogy nem keltették fel a közfigyelmet és mint a kezdet és vég titkai általán véve, kikerülték a tudósok vizsga szemeit. Igy, igen nehéz nekünk is tisztába jönni azon társadalmi és politikai, rohanva haladó átalakulás értéke, maradandósága felől, melyet a XIX. században a civilisalt világ minden izében érzünk. Ugy látszik azonban nekem, hogy emez átalakulás, mely mindenült a közlési és közlekedési eszközöknek eddigelé ismeretlen tökélyével, a természeti tudományokban való nagyobb jártassággal van kapcsolatban, nálunk még nagyobb jelentőségű, mint oly államokban, melyekben az átalakulásnak több kérdései már meghaladott álláspontot képeznek. Nálunk az átalakulás összeesik a XlX-ik század speciális reformjain kivül, a hazánkban levő különböző válaszfalak leomlásával. Régebben a »nemzet« kizárólagosan a »populus Verböczianust volt; most hazánknak minden igaz fia. Elvitázhatlan ugyan a régi nemességtől az önfeláldozó hazaszeretet és nem egy bizonyítványát adta az politikai belátásának, bölcs mérsékletének is ; habár azonban az nemességnek elég számos volt, de nemzetnek vajmi csekély; és nagyon jellemző a XVII-ik században a török pasa csodálkozása, hogy a lefolyt dúlások, háborúk után még lehetett 15—20 ezernyi magyar sereget egy táborba összegyűjteni. Régebben a csapások kényszerítő sorozata folytán Erdély tettleg külön vált és külön fejedelemséget képezett; most, megérvén annak tudata, hogy a szétforgácsolás gyengeséget okoz és eljővén annak lehetősége, hogy az egyesülés keresztül vitessék, többé nem csak ugyanazon koronának vagyunk hivei, de innen és tul a Királyhágón, ugyanazon országnak polgárai. Régebben bizonyos határozottan körül nem irt jogviszony volt a monarchia két fele között, mely sok viszásságra és sérelemre adott okot; most törvények állapítják meg a két rész egymáshoz való állását. Ha mindezeket meggondoljuk, talán nem tűnik föl tulmerészségnek, ha mondom, hogy nézetem szerint, hazánk jelenleg, fejlődésének oly momentuosus korszakát éli, mely fontosságban közvetlenül sorakozik ama korszakhoz, melyben őseink itt, hazánkban megtelepedvén, a keresztséget felvették és a keresztyén világnézlet tanainak meghódoltak. Ily nagy társadalmi és állami átalakulások nem történhettek meg a nélkül, hogy azoknak szent egyházunkra is visszahatása ne legyen. Nem is multak el a nélkül. Vallásunknak hitcikkei, mint megingathatatlan igazságok, rendületlenül állanak fenn a háborgó, változó világban ; vitatárgyát sem képezik. Annál több azonban a változás egyházunk adminístrativ belszerkezetében, s viszonyaiban. Maga az egyházkerületi közgyűlés bizonyítványa a bekövetkezett átalakulásnak, midőn mi itt világiak és egyházi férfiak együtt és egy gyűlésből intézzük a régi nagy consistoríumok feladatait, valamint a zsinatok rendszeres teendőit is. Egy további igen jelentékeny változás rejlik az összes ev. ref. egyházkerületeknek egyesülésében. És én igen szívesen láttam azt, habár őszintén megvallva, adminístrativ egyházi belszerkezetünket tökéletesebbnek tartom a Királyhágón tul levő egyházkerületekben elfogadottnál. Lehetségessé vált azonban egyfelől saját belszervezetünk lényegét megtartani és szövetségre a többi testvér egyházkerületekkel még is lépni. Jelenleg az érdekközösség oly széles alapon nyugvó, a többi egyházkerületekkel való közvetlen érintkezés oly mértékben van biztosítva, mint Bethlen Gábor és I. Rákóczy György óta soha, sőt részben akkor sem; és megmaradt a mellett belügyeinkben való önállóságunk. Kiterjeszkedhetném azon változásokra ís, melyek iskoláink köréből mutathatók fel ; és ujabb meg ujabb érveket nyernék vele azon tétel igazolására, mily nagy fontosságú korszakban élünk jelenleg. Rövidség kedvéért azonban mellőzöm ezeket és annak igazolásául, hogy mily mély gyökereket vert annak tudata, hogy a különböző felekezetű protest. egyházaink között is meg van az érdekegység és az érintkezés, hozhatom fel a b. Baldácsyféle közös alapítványt, melynek legelső gyümölcsét most lesz szerencsénk bemutatni. Nagy a korszak tehát és igen jelentékenyek az átalakulások, melyeken egyházkerületünk átment és átmegy. Az azonban a kérdés, mi hatása van ezeknek szentegyházunkra és annak híveíre ? Felelet: még igen rövid az idő, mintsem biztos és nagy eredmények volnának bemutathatok, de vannak már rendelkezésünkre igen becses adatok. Sok felé láthatjuk egyházainkat az elhagyatottság állapotából kiemelkedni, val'ásunk híveiben a hitbuzgóságot megszilárdulva, az áldozatkészséget fokozva, az egyházközségekben régebben dult meghasonlást enyészőben, iskoláinkban a valódi tudomány világgá terjed. Köszönet mindezekért azoknak, kik kicsinyek, avagy nagyok, inkább vagy kevésbbé hivatottak, hitbuzgó magánosok, vagy kötelességeiket átértő köztisztviselőink, részt vettek és vesznek azokban. Ha ezeket tekintjük, talán önámitás nélkül mondhatjuk, habár egyszer s mindenkorra és mindenütt a visszavonás, az összeütközések csirái kétségen kivül el nem is enyésztek, de magát a nagy egészet tekintve el, hogy »annyi balszerencse és oly sok viszály után« egy szebb jövő küszöbén állunk. Ezek után a kerületi közgyűlést megnyitom. (Zajos éljenzés.) KÖNYVISMERTETES. Közönséges népszerű vasárnapi tanítások a régibb 1830—1850 közötti korszakból. Részben különféle kutforrásck nyomán irta Dobos János. Kiadta Dobos László. Budapest, 1886. 260 lap. A mint a kiadó, Dobos László az előfizetési felhívásban előre jelzette, a most megjelent III-dik kötetben csakugyan 28, közönséges vasárnapokra való beszédet kapott az olvasó közönség. De csak a vasárnapok »közönségesek«, melyekre e beszédek írattak, mert maguk e dolgozatok mindenha drága gyöngyeit képezendik egyházibeszéd irodalmunknak, akár az eredeti, akár az átdolgozott tanításokat vegyük. A hangban, gondolatokban, érzelmekben akkora változatosságot tüntetnek ezek fel, hogy jóformán több pedálja nincs is az emberi léleknek, a melyen szólhatna és az alaphang mégis mindég egy, t. i. a művész egyénisége. Az erős confessió hangjától el a sebző polémiáig; a szelid, szívhez