Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-17 / 3. szám

77 nak szövege azon toldalékkal, melyet Macedonius és a pneumatomachusok ellen szőttek a szövegbe, oly formán hogy ezen kifejezés után eig ro ttj>ev[.icc ró áyiov ezt tették : »To Y.vQiov, ró Lcoortoióv, ró ex rov üargóg y.ctí rov YIOV R/.7T0Q£vó/.iev0v, ró GVV üargi VMÍ YIW GV{ITCQOÖY.WOV-uevov y.al ovvőo^aLÓuevnv.* Az efézusi és kálcedoni zsinatok, valamint Athanasius symboluma hasonlóképen a mi apostolicumunk ismeretéhez és tartalmához alkalmazkodik, mit a dolog iránt közelebbről érdeklődők összehasonlítás után azonnal constatálni fognak. Mellőzzük is ez úttal azok szószerinti idézését, a mennyiben más alkalommal mindezekre még visszatérhetni remélünk. Mert hogy más rendbeli teendőnk mellett ily dolgokkal is törődnünk és foglalkoznunk kell s erre utalva és mintegy kötelezve is vagyunk: azt fogjuk röviden igazolni a III. szakaszban, mely figyelmünket még egy kis időre igénybe veendi. III. A symbolum apostolicum-ot történelmi, tartalmi és bírálati tekintetben ekként megismervén : záradékul egy két időszerű megjegyzést kívánunk még tenni. Igen sokan tájékozatlanok levén e tárgyról, ferde véleményeknek hódolnak. A valódi értelmezés és igazi jelentőség kutatását mellőzvén : egyes tételek felett megbotránko;nak és nem becsülik a keresztyén hit eme summáját, megérdemlett értéke szerint. Legtöbben az elnevezés helytelen voltából indulnak ki s azon átalánosan ismert okból, hogy ezen symbolumot nem az apostolok szerkesztették s igy hibásan neveztetik apostoli hitvallásnak : egyoldalú téves felfogásuk következtében nem képesek az egyetemes keresztyéni hitigazságok ezen összesített kifejezését teljesen, sőt részben sem felfogni. A dolog lényege azonban nem az elnevezésben, hanem egyedül a tartalomban van, mely tartalom az apostoli tudománynyal teljesen megegyez s az egyetemes keresztyénség közhitének hű kifejezése. Innen ered ama nagy tekintély, melyben az apostolicum a keresztyénség első és későbbi századaiban részesült, midőn a keresztség szereztetési szavaival szoros összefüggésben, mint keresztségi hitvallás elmondatott s a gyermekek egyedül e hitvallásra kereszteltettek meg. Hasonlóképen az úrvacsora kiszolgáltatásakor csakis e hitvallás nyilvános letevése után részesültek a hívek a jegyekben. És a tiszta keresztyénség ezen hitbeli tudata az evangéliom szerint reformált egyházban, valamint az evangélikus testvéregyház liturgiájában, élő kifejezésre talált. Ámde a keresztyénség egyetemes hitvallásának kifejezését, hasztalan keressük a mi magyar református ágendáskönyveinkben ; sajnosan látjuk mellőzve az apostolicumot kiváltképen azon ágendáinkban, melyek ragyogó és ékes irályuknál fogva a legelterjedettebbek. Helyzetemnél fogva nem hasonlíthatom össze a magyarnyelvű ref. ágendák mindegyikét Heltaitól (1559) le egészen napjainkig. De a kezeim közt levők tartalma után ítélve, azt következtetem, hogy mint ujabb, ugy régibb ágendaszerkesztőink sem méltatták kellőleg, ugy szólván semmi figyelemre sem méltatták a ref. liturgia azon typicus tulajdonát, mely — egyebeket mellőzve — épen az apostolicum tiszteletben s érvényben őrzése tekintetéből nagy jelentőségű. A ki a helvétiai, pfalci, Kálvin és Lasco-féle ágendákat csak hallomásból is ismeri, tudni fogja, hogy tulajdonképen azokban jut érvényre a valódi ref. typus az istenitisztelet keretén belül. Már pedig elméleti tudományos szempontból a cultus egyik főkövetelménye az is, hogy benne az egyházi élet teljességét fel lehessen ismerni. Ezt pedig csakis a liturgia utján érhetni el. Egyházjogilag tekintve ugyan, a hitvallás vétetik az egyházi közhit hiteles kifejezője gyanánt: úgyde a tényleges állapot szempontjából hasonló fontosságú a liturgia is. Sokkal fontosabbak azon dogmák, melyekről a gyülekezet a vasárnapi és ünnepi imádságokban és a sákramentumok kiszolgáltatásakor csendes szívbeli vallomást tesz, mint azok, melyek csak a confessiók betűiben vannak kifejezve, de nem élnek a lelkek köztudatában. Az apostolicum pedig az egyetemes keresztyéni hit leg összevontabb bár, de legvonzóbb és világos summája, melyet az egyházi cselekvények két legfőbbikénél: a sakramentumok kiszolgáltatása alkalmával élő kifejezésre kell juttatni. A keresztelési ágendában, a szertartásos cselekmény végzése előtt vallást kell tenni a lelkipásztornak a keresztyén anyaszentegyház egye'emes hitéről, a keresztségi symbolum azaz a hiszekegy elmondása által s a jelenlevő apához és tanukhoz, úgynevezett keresztszülékhez, többek közt azon kérdést is kell intéznie miszerint: fogadják-e, hogy a kisdedeket annak idejében a keresztyén anyaszentegyház tanaiban neveltetik, mely tan röviden egybe van foglalva az elmondott hitvallásban ? A kérdésre tett igenlő felelet után végzendő a keresztelés. Különösen nagy jelentőségű az apostolicum hangsúlyozása az áttértek felvételekor és kiváltképen a zsidókból lett keresztyének megkeresztelése alkalmával. Mert azt senki sem fogja elvitatni, hogy a protestáns egyház, légyen az lutheri vagy a református hitvallású, ez előbb őt nem ismert, most kebelébe felvétetni kívánó tagoktól, öntudatos meggyőződést és szilárdságot követel és nem tekintheti közönyös dolognak, ha vájjon az illető uj tag hiszi-e az anyaszentegyháznak hitágazatait avagy nem s ha vájjon valósággal keresztyénné lett-e avagy pusztán külső érdekek indították a Krisztus keresztje alá? Az egyháznak, mint iidvintézményneh erre rendkívüli súlyt kell fektetnie, ha különben a keresztyéni jellemet és jelleget megérdemelni és tulajdonának tekintetni kívánja. Más kérdés az egyéni felfogás az egyház álláspontjával szemben. Az egyes ember vélekedhetik, a hogy neki tetszik; de az egyház köztudata, hite, jelleme, jellege, szóval egész mivolta, határozottságot kiván. Es ily cselekmény végzésekor az egyház hite s a feltételezett cél, más módon nem érhető el, hanem ha egyedül az apostolicum vallástétele utján. Mit szóljunk ezenkívül az úgynevezett konfirmáció hatályáról és jelentőségéről, melylyel az, a mi egyházunk tanai és sarkalatos elvei alapján ruházandó fel ? Maga ezen pápistás elnevezés : confirmatio — hagyományon alapul, bizonytalan értelmű s a ref. egyház tanfogalma szerint teljesen bevégzett cselekmény levén, kizár mindennemű kiegészitést pláne megerősítést; a pápistás confirmatio = abortiva sacramenti larva, mely az öntudatosság hiányában nálunk is sok helyütt tért hódított, amint azt a debreceni protestáns lap 1883. évfolyamában történelmileg igazoltam. Józan felfogás szerint a protestáns egyházban átalában véve, csakis admissioról lehet szó, tudnillik oly egyházi cselekményről, mely szerint az érettebb életkort (12—15 évet) elért gyermekek, előzetes oktatás alapján az egyház tanai, főleg a sákramentomok lényege felől megkérdeztetvén, miután ismereteikről kielégítő bizonyságot adtak : hitökről a gyülekezet színe előtt vallást tesznek — a mi az apostolicum öntudatos elmondása által eszközöltetik — és erre az Úr szolgája által admittáltatnak, ad coenam Domini; vagyis azon joggal ruháztatnak fel, mely szerint az úrvacsora kegyelmi jegyeiben részesülhetnek. De ezen cselekménynél nem történik fogadalmi átruházás, quasi a keresztszülék és szülék által tett ígéretek alól való felmentés és a gyermekekre való