Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-17 / 3. szám

79 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. átvitel; sem a keresztségben nyert isteni üdvkegyelem megerősítéséről nem lehet szó, mivel a kegyelmet Isten adja s egyedül ő teheti azt bennünk hathatósabbá, növekedővé ; de nem halandó ember 1 szóval: ezen úgynevezett confirmatio, helyesen szólva admissio cselekményének végzésekor is, mulhatlanul hangsúlyozandó a hiszekegy az apostolicum. Van még egy kiváló egyházi ténykedés, melyből ref. tanelvek szerint nem hiányozhatik az apostolicum. Ez az úrvacsora. Kiszolgáltatási módját illetőleg, különböző országok ref. gyülekezeteiben különböző szokások állanak érvényben, melyekről ez úttal időszerűtlen szólanunk. De abban a legtöbb helyen megegyezést tapasztalok, hogy az apostolicumot — mielőtt a gyülekezet a lelkipásztor által az as/ta'hoz járulásra felszóllíttatnék, tehát közvetlenül az urvacc

oravétel előtti közös fohász után — a gyülekezet nyilvánosan megvallja, azaz: e-edezik az irgalmas mennyei atyához, hogy a bűnbánó lélek hitét erősítse, a kétségbevonhatlan keresztyéni, egyetemes hitben, melyről szívvel s ajakkal vallást tesznek. Es ennek valami rendkívül erősítő hatása van a lélekre 1 Épen midőn a bűnbánó lélek a szent asztalhoz készül járulni, hogy bűnei megbocsáttatásának reménysége felől bizonyos lehessen a szent jegyek vétele által : ime a megbánás, megalázkodás ez állapotában és hatása alatt hívja fel őt az Úrnak szolgája : Jer és tégy vallást Istened előtt a te hitedről 1 E mozzanat — hogy ugy mondjam — a legdrámaibb pillanat az úrvacsora kultuszában s hatását és eredményét tekintve — a legáldásosabb. A keresztyénség közhite az én hitem is : Uram segéld gyenge hitemet 1 — Midőn ezelőtt három évvel a pancsovai ref. imaház ünnepélyes felavatásakor (mint ilyen alkalommal történni szokott) — a reform, egyház egyetemes tana úgyszólván kifejezést nyert a különféle liturgikus és homilétikai cselekvényekben : egy jelenvolt idegen laikus elbeszélte előttem, mily benyomást tett ő rá az ünnepély. Ugy az imádságok, mint a magyar ágendáskönyvek módjára tartott keresztelési ágenda hallatára arról győződött meg, hogy a ref. egyház tana átalában véve szabad, észszerű és bizonyos mérvben modern rationalisztikus színezetű ; és ez lelkét nem elégíti ki. De midőn az urvcsora kiszolgáltatása előtt, az általam érintett módon, a különben is nagy hatású, fenkölt urvacsorai ágenda folyamán hallá, az apostolicum elmondása által tett liitvallomdst: önkénytelenül megindult lelkében s érezte, hogy a ref. egyház tana orthodox keresztyéni alapon, az egyedüli kősziklán épült fel és teljesen képes kielégíteni bármely hinni vágyó lélek kívánságait 1 Az apostolicum hallatára felmelegült, felbuzdult s egyházunk elveinek megnyeretett. És ez igen természetes, egyúttal pedig tanulságos is. A rajtunk kívül állók — kivált ha szándékosság, félrevezettetés, vagy valóságos tudatlanság is járul hozzá — azt tartják s vélik, hogy a ref. kultusz nem is keresztyéni. Egy kissé szabadabb ömlengésű imádság, egy többé kevésbé ékes szónoklat, öszhangzatos vagy egyszerű éneklés : — ebből áll az istenimádás. Ez okból, de még főleg a lelkek épületére való tekintetből, okvetlenül hangsúlyoznunk kell — épen az úrvacsora kiszolgáltatásakor is — az egyetemes keresztyén közhitet, az apostolicum elmondása által. Vázlatos tanulmányunk folyamán nem terjeszkedhettünk ki az apostolicum nagy fontosságának tüzetes felmutatására; azonban a jelzett részletek is tájékozást nyújthatnak a felől, hogy nézeteink méltók a megfigyelésre. Természetesen nehézséget látszik okozni az eszme 90 keresztülvitelére nézve azon körülmény, hogy közhasználatban forgó ágendáinkban mind ennek nyoma sincs. Minélfogva valaki — a ki ezen dolog iránt idegenséggel, az apostolicum iránt pedig közönynyel viseltetik — újítás behozásának vágyával gyanúsíthatná szerénységemet. Szerencsémre védelmül és fundamentom gyanánt szolgál a typikus ref. ágendák története, az egyházi gyakorlat, melyet hazai ref. gyülekezeteinkben is szórványosan találunk, végül maga a dolog természete. Ezen számba vehető indokok alapján még remélhetném is, hogy az átalános jellegű magyar ref. ágenda célbavett szerkesztésével tiszántúl megbízott férfiak, eme tárgyat figyelemre méltatandják s az apostolicum köztekintélyét annak idejében megérdemlett módon egyetemlegesen érvényre juttatni buzgólkodnak. Ezt az egyéni szabad felfogás korlátozása nélkül kötelesség megtenni, a ref. egyház érdeleiben, mely elvei, hittana, morálja, szóval : isteni iidvrendeltetése határozott jelleget követel, mely öszhangban legyen jellemével. A dolog tehát még érdeklődést igényel és e fenntirt vázlatban az apostolicum közbecse távolról sincs még oly mérvben feltüntetve, hogy bárki is annak elévülhetlen hatású tartalmát bővebben ne méltányolhatná. Ez kiválóan a symbolika és liturgika feladata. Midőn ezeket leirní s az ilyen komolyabb sarkalatos tételek iránt érdeklődők rokonszenves figyelmébe ajánlani szerencsés valék, folytonosan amaz ismeretes igék visszhangoztak lelkemben: Kagőla iriGTeverai €ig őr/.aiogvvrjp, GTOÍKXTI őé őfioloyeírai dg aiovrjgiav. Rom. X., io. Az ősrómai hitvallás rövidebb az általunk használt apostolicumnál s annak legkorábbi tehát legrégibb alakja ez : Ihorevío 6ig Ssov navéga Ttavtoy.QCiTOQa. Kai elg XQ. Irjoovv (TOV) VIUV avxov TOV /.tovoyevrj, TOV '/.VQIOV fjf.uov, TOV yevvrjSévTa éx TivevnaTOg áyíov Kai 1\IaQiag Trjg itaqdivov, TOV tni üoviíov üi^AROV OTCIVQÍÚ&EVTCC /.cd TACFÍVIA, TIJ TQITRJ fj/.léget avaorávva ev. (TÍOV) ve/.ocov, avaarávTa slg Tovg ovoavővg, y.aOmievov ?v öe^ia TOV Ttanodg, oSev lo-T > V / ÍT

R Y •> ~ « yeiai /.otvai LtovTag v.ai vevoovg. Kai eig nvevf-ia ayicov, áylctv e/.y.b^GÍav, cícfsoiv áuaoríiov, Gaq/.og (XVÚGTCIGIV. (Herzog Encycl. 2. kiad. I. p. 567). Ujsőve, 1885. dec. Erdős József. Luther Wormsban. Egyháztörténelmi tanulmány. Önálló történelmi kutatás után. (Folytatás.) Az események Luther Wormsba érkeztéig. Miután Luthert senki sem szóval, a lipcsei vitában sem pedig írással, az ellene intézett számtalan vitairatokban, megcáfolni nem tudta; miután a vele tartott kiegyezési kísérletek sem vezettek célhoz, s ugy Cajetan tekintélyt-parancsoló mint Miltitz sima magaviselete vele szemben hatás nélkül maradtak, a római udvarra nézve nem maradt egyéb eszköz hátra, mint a melyet ő már előző időkben is mindig oly sikerrel használt, a kiátkozás. És csakugyan 1520 junius 15-ikén megjelent a kiátkozó bulla Luther ellen. Azonban csodalatos módon nem lett meg a kívánt eredménye. A szász választó, Luther ura, követelte, hogy az ő féltett wittenbergi egyetemének hirneves professorát, előbb hallgassák ki s csak azután Ítéljék el; addig tudni sem akart a bulláról. Hasonló-