Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-20 / 25. szám

801. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 802 harmadik részének (»Az egyházi ékesszólás«) ismertetésére. A felosztás, bár kissé nehézkesnek látszik, mégis helyesnek és kimerítőnek mondható. I. fejezet: Az egyházi ékesszólás lényege (31 — 39. §). II.: Áttekintése az egyházi ékesszólás történetének (40—47. §). III.: Az egyházi ékesszólás elmélete (48—86. §). Első szakasz. Tárgyi módszertan. A. : Az anyag megállapítása (49— 54. §). B: Az anyag forrásai (50—64. §). Második szakasz. Alaki módszertan. Első rész : Az elrendezés. I. Athema. (66—70. §). 2- A dispositio (71—73. §). 3. Bevezetés és záradék (74—75. §). Éüggelék : cultusi beszédek (76. §). Második rész: A kivitel (77—81. §). Harmadik rész: A betanulás (82—83. §). Negyedik rész : Az előadás 84—86. §). Lássuk most már röviden az egyes szakaszokat. Az első fejezetben a kiindulási elvek sok nehézséget okoznak a tárgyalásban. A második fejezet az egyházi ékesszólás története felett nyújt igen érdekes s tanúságos áttekintést. Csakhogy az a baj, hogy a munka rendszeréből s felosztásából kifolyólag, sok olyat találunk itt, mi az első főrészben előadottak ismétlése ; sok tárgy pedig önkényesen van idesorozva. A tárgyi módszertanra semmi különösebb megjegyzést nem tehetek. Csak kiemelem azt, hogy B. is a legerősebben hangsúlyozza, hogy épitó' hatású beszédeket csak az olyan egyházi szónok tarthat, ki mint lelkipásztor folytonos és élő összeköttetésben van gyülekezete tagjaival. E közvetlen érülközés, a lelki gondozás adja meg a prédikátor beszédének az erőt és zamatot; s az az egyházi szónok, ki lelkipásztori teendőit nem gyakorolja, lehet kitűnő rhetor, igen ragyogó szónoklatokat tarthat, de sohasem lesz az ige hatásos hirdetője. A perikopákat illetőleg (433. 1.) beismeri B. a régi perikopacyclusnak ugy homiletikai, mint liturgikai használhatatlanságát, de nem óhajt a perikopákkal végkép szakítani, csak azok uj elvek és követelmények szerinti revisióját kívánja, mint az már Németország több pontján meg is történt; Krausz ellenben határozottan elitéi minden perikopakényszert, szerinte ez az evang. prot. alapelvnek határozottan ellene van. Ha ezt református egyoldalúságnak nevezik — úgymond Kr. — akkor e református egyoldalúság képviseli az egyedül igaz ev. prot. elvet, s Luther e tekintetben, ha nem is a gyakorlat, de az elmélet terén igazi református elvet vallott. (Lásd Luther Tischredenei erlang. kiadásában VIII. 14. 155. 239.) Az egyházi beszédsorozatokat (Serienpredigten) Krausz melegen ajánlja, mig B. azért fél tőlök, hogy általok az egyháziév követelményei mellőztetnének el. Ami az alaki módszertant illeti, e téren ismét találkozunk a két homiléta felfogásában elvi ellentétekkel. B. szerint (504. 1.) a dispositio lehet a théma következménye, de viszont a théma is lehet a dispositio eredménye. Egyoldalúságnak nevezi azok (köztük Krausz) álláspontját, kik szerint a dispositio csak a thema felosztása által jöhet létre s ezéit csak partitióról, nem pedig dispositióról beszélnek. Oly kérdés ez különben, mely felett még soká fognak vitatkozni a különböző irányú homiletikairók. A trópusok és figurák (582. 1.) használatát illetőleg azt a tanácsot adja B. hogy csínján kell velők bánni, nem kell gyakran és sokszor alkalmazni; úgyhogy Krausz meg is jegyzi, hogy kevesebb becsüléssel szól B. e tárgyról, mint ahogy egy rhetorico-homilétától várni lehetne. Krausz is elismeri különben, hogy a tropusok és figurák amennyi szépségnek, épannyi Ízléstelenségnek szülői, s Homiletikájában egy helyen igy kiált fel: »Wann wird man aufhören, Poesie mit Nebel und Logik mit Trockenheit ^u verwechseln ? 1« Krausz is kiemeli, miért ne idézném én is Basser-mannak egy kiválóan szép mondatát, melyet bár minden egyházi szónok figyelembe venne. »Klar und doch biblisch wird derjenige zu reden wissen, welcher sich bei jedem biblischen Ausdruck selbst etwas Bestimmtes denkt, und zugleich bemüht ist, diesen Gedankeninhalt auch auf seine Zuhörer zu iibertragen.«*) Ami az egyházi beszéd előadásának módját illeti, B. is határozottan elitéli az olvasást, korlátok közé szorítja s erős feltételekhez köti a rögtönzést, s teljesen a betanult munka szabad előadása mellett foglal állást. A beszéd betanulását azonban igen jellemzőleg elsajátításnak (Aneignung) nevezi; szerinte »a szónoki elsajátítás ideálja: az előadás pillanatáig megszakítás nélkül fdlytatott s mindig megujuló, a legkisebb részletekbe is kiterjedő belső produktiója a beszédnek, úgyhogy az előadás csak ezen produkáló munkának utolsó stádiuma. Ha azonban ez ideál el nem érhető, az emlézéshez kell folyamodni, mely azonban soha se zárja ki a produktio folytonosságát.« Ugy a beszéd megtanulására, mint a külső előadásra nézve igen számos s kitűnő gyakorlati szabályt ád Bassermann. Növeli végre munkájának becsét egy kimerítő betűrendes név és tárgymutató, melyet doktor Meincke volt szives elkészíteni. Azzal végzem rövid ismertetésemet, amivel Krausz végezte bírálatát, hogy nagy lelki örömmel foglalkoztam e jeles könyvvel, melyet az illető szakférfiak figyelmébe a legmelegebben merek ajánlani. Révész Kálmán. KÖNYVISMERTETÉS. Győry Vilmos költeményei, f) A mily általános gyászszal és mily fajdalommal adtuk át testét a mult évi husvét-ünnepeket követő héten a nyugalomnak: oly őszinte örömmel fogadtuk most pünkostkor visszatérő lelkét, melyet költeményeiben küldött el hozzánk. Maga azt mondja egyik versében, hogy »pótolhatatlan nincsen senki sem,« pedig ép ő nála érezzük leginkább mennyire pótolhatatatlan volt. Igaz, hivatalát és a társadalomban elfoglalt többi helyeit betöltötték; de vájjon melyik utódja leend annyira kiváló, hogy teljesen födözni tudná a halálával támasztott ürt, és feledtetni az ő emlékezetét? S bár úgy lenne, hogy nála e »modern apostol«-nál is buzgóbb lelkész hirdetné az Úr igéjét, önfeláldozóbb mester oktatná tanítványait és lánglelkűbb költő áldozna a szép kultuszának: hol és mikor támad majd az a hozzá hasonló minta-ember, ki mint ő, képes lesz megfelelni amaz eszményképnek, melyet a legtökéletesebb lény, az Isten hasonlatosságára alkotott teremtésről lelkünkben hordozunk ?! Mert nagy volt ő és pótolhatlan minden téren, csodáltuk kiválóságát mint lelkész és költő egyaránt, halhatatlanságot mégis oly értelemben szerzett, melyben nála nagyobb szellemek is halandók voltak. Mint ember volt ő legnagyobb, s hogy koporsójával ép ezt a halhatatlanságot kellett a feltámasztás reménye nélkül eltemetnünk, volt sírjánál a leglesujtóbb gondolat. Annál nagyobb örömmel fogadjuk most özvegye kezéből ama műveit, melyek nekünk a költőben vissza*) Bocsánat e két rövid német idézetért. Meg vagyok róla győződve, hogy a legjobb fordítás is elvenne valamit az eredeti szépségéből és tömörségéből. Ám próbálja meg bárki. f) Győry Vilmos költeményei. Budapest, 1886. ICókai Lajos bizománya. Ára fűzve 2 frt 50 kr. Díszkötésben 3 frt 50 kr.