Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-13 / 24. szám

755 protestáns egyházt es iskolai lap. 75G lasztások körüli visszásságoknál, mert cikkjében arra alludál, igaza van-e? Ha a kormányzat orgánumául, az esperest és egyházmegyei gondnokot tartja Tr. — mint hiszem — nézzük, mi joga van az elnökségnek, főleg az esperesnek, mint aktiv kormányzónak ? Közhírré teszi egyházmegyéjében s püspöki uton hírlapilag a pályázatot, összehívja a jelölő bizottság tagjait, előterjeszti a pályázatokat s minden pályázóval szemben, pro vagy contra szavaz. Leszavaztathatik akárhányszor, mert a 4 egyházmegyei jelölő bizottsági tag közül, csak egynek kell az egyház 3. küldöttjéhez csatlakoznia, hogy meglegyen a többség ellenében is. Vagy joga van tán az esperesnek előre birálatot tartani a pályázók minősítettsége felett és elzárni a bizottság elől, a szerinte nem minősített pályázatot. Hol van reá törvény ? S nem vezethetne-e ily jog visszaélésekre is és beillenék-e az alkotmányos institutiók keretébe? Elő kell terjesztenie minden pályázatot; a jelölőbizottság egyházmegyei tagjai = többsége, ismeri a minősítési törvényt, törvény tiszteletének is kell lennie, ezért van tanácsbírákból választva s jelölve. És ha tévesen minősít, vagyis tévesen alkalmazza a minősítési törvényt és jelöl nem minősítettet, az esperes figyelmeztetése dacára is, amiből aztán reklamatiók, zavarok, elégedetlenségek, perek származnak, a »rosz kormányzat« vagy a »rosz« illetve »hiányos törvény« oka-e a zavarnak? avagy a jelölő bizottságnak »téves eljárása ?« mely a 192. §-t ugy értelmezi, hogy a törvény megtartásaért sem felelős. Könnyű reá a felelet. S a kiben judicium és igazságérzet van, nem a »kormányzat«-ot fogja okozni. Azon légből kapott állításával, melyet a szerkesztő ur még csak meg se csillagozott, hogy »a dunántuli egyházkerület az egyházi törvény 188. § a követelményének sem telt eleget« (t. i. a lelkészek minősítése iránti eljárást, az egyházkerületek állapítják meg), szintén nem szerencsésebb Tr. ur. Olvassa el a 83. juniusi kerületi gyűlés jegyzőkönyve 46. I. II. III. IV. a. pontokat s nem fog oly szégyenletes vádat sújthatni egyházkerülete szeme közé, melynek köve saját fejére hull vissza. Ama panaszára pedig, mely szerint a jelölések körül fölmerülhető bajok elhárítására, egy »felelős minősítő bizottság« felállítását javallja Tr. meg kell jegyeznünk, hogy sokkal helyesebb, ha a törvény minősít, mint ha emberek s miután a minősítési törvény nálunk is meg van, s annak a'kalmazására a jelölő bizottság csak olyan képes, mint lenne a minősítő bizottság: minek még complikáltabbá (enni, a választási törvényt, melynek ugy is : az egyik baja, hogy complikáltabb, mint kellene. »Entia, sine necessitate, non sunt multiplicanda.« S mit gondol, Tr. ur, mi lenne abból, ha felállíttatnék egy »felelős® minősí'ő bizottság s a jelölő bizottság, mely »minden az érdekelt egyháztól vagy egyházmegyétől eredő utasítás nélkül, sőt annak kizárásával, végzi teendőjét« (192. §), mégis jó meggyőződése és tán helyesebb felfogása szerint egyszerűen mellőzné a fennti § alapján, a minősítő bizottság utasítását s a minősitő bizottság által törölt, de a törvény által minősített egyént jelölne, s az lenne megválasztva is? Tessék kimondani, ami nincs is s nem is lehet másként, hogy a jelölő bizottság nem felel ugyan azéit, hogy a minősítettek közül miért jelölte Pétert és mért nem Pált, de igen is »felelős« azért, hogy minősítettet jelöljön. A belső-somogyi egyházmegyében, közelébb épen a kormány élén álló esperes és egyházmegyei gondnok, mint jelölő bizottsági tagok szavazata ellenében, a gyülekezeti 3. s egy egyházmegyei jelölő bizottsági tagból alakult többség, jelölt egy nem minősített egyént, aki aztán meg is választatott; a mely választás ellen, szabályszerű reklamátió adatván be, az egyházmegyei /convent ugy a jelölést, mint a választást megsemmisítette, a nem minősítetett jelölteket pedig a költségekben elmarasztalta. Tette tehát a kormányzat, amit tennie lehetett s tennie kellett. S Tribul ur mégis a »rosz« kormányzatnak róvja fel az ő »rosz« diagnosisát, mint a mesebeli farkas, mely az alantabb álló bárányt vádolta, hogy fölzavarta j az ő vizét. Bizony szép az az igazságérzet és igazságmondás. S ha valaki okosaknak ír, kell hogy okosan is írjon, de mindenekfölött igazat is mondjon. A mistifikátió nem az egyházi élet terére való. B. S. Csipkay Károly felügyelő ur beigtatási ünnepélye. Ritka ünnepélye volt a zólyom-lipcsei ev. egyháznak f. é. jun. 6 ikán. Már korán reggel hangzott a kies és csendes Garam völgyén a tarackok dörgése, hirdetvén, hogy e napon Zólyom-Lipcse nagy', községben valami rendkívüli fog történni. Reggel 9 óra tájban a város apraja s nagyja, örömtől sugárzó arcokkal sietett a nem régen felszentelt, gyönyörű, s a 19-ik század építészetének díszére váló ev, templomhoz, mely körös-körül a frissen levágott és előtte való napon beültetett lombos jegenye fenyők és nyírfákkal volt díszítve, — s várta a nap ünnepeltjét. Az egy ideig szünetelt tarackok hangjai ismét elhatoltak messzire a völgybe, s tudtul adták a közönségnek, hogy a nap ünnepeltje már a városhoz közeledik. Megérkezvén az örömmel várt vendégünk, nagyságos Csipkay Károly, Zólyommegye alispánja, nevezett ev. egyház által nagy lelkesedéssel megválasztott, s ma hivatalába beiktatandó világi felügyelője, — leszállt, az oldala mellett ülő nagytiszteletű zólyommegyei főesperes és besztercebányai lelkész Moczkovcsákkal az ev. paplakban, hol ezen egyház érdemes papja, nagytisztei. Euchsz János által iidvözöltetett. Ezután az Isten házából kihangzó pompás orgona hangjai tudtul adták a közönségnek, hogy az istenitisztelet kezdetét vette. A templomba felhaladó világi felügyelő, szíves volt átvenni a templom küszöbén, a helybeli községi iskola igazgatótanítója szép és jól nevelt leánya által nyújtott szép virág csokrot, elfoglalta felügyelői helyét. A szokásos oltári szertartások befejeztével, fellépett a szószékre az egyház 83 éves lelkésze; s dacára magas korának, oly megható beszédet mondott Krisztus azon tanából: »Éontold meg jól minden szavadat, a melyet szájadból kibocsátasz«, miszerint önkénytelenül azon óhaj keletkezett a-hallgatók szívében : bárcsak még sokáig hirdethetné az Isten igéjét e jeles pap. Kitűnő és igen tanu'ságos fogalmazvány volt ezen egyházi beszéd. Leszállván az öreg ur a szószékről, folytatta az ezen ünnepély teendőit a főesperes, ki az oltár elől, melynek rácsozata elé állott a kimagasló alak, az egyház felügyelője, — felsorolta az inspector teendőit s e'őmondta a templom minden zugába elható, tiszta magyar kiejtéssel, a a felügyelők részére megszabott esküt. Ennek befejeztével megáldá a főesperes a közönséget, mely szép rendben kivonult a templomból. Ezután következett az egyház értelmesebbjei által, a felügyelő tiszteletére, az ev. 48