Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-13 / 24. szám

758 paplakban rendezett számos terítékű bankett. Az ebéd megkezdése előtt folyt a tágas paplaki szobában élénk társalgás. Mindenki iparkodott a kedves vendéghez, ki az érkezőkkel barátságosan kezet szorított, közelebb menni. Ebéd alatt nyitotta meg a felköszöntők sorát a felügyelő, éltetve Zólyommegye főesperesét, mint kitűnő papot, tapintatos esperest, s felkérte, lenne szíves őt támogatni az egyházfelügyelői teendők körül. Erre az esperes megköszönte a kitüntetést s fordult a zólyom-lipcsei polgárokhoz s kiemelte érdemeiket, melyeket egyházuk körül szereztek magoknak, s magát barátságukba ajánlá. Az egyház öreg lelkésze sikerrel s a mellett nagyon kedélyesen valaszolt — a polgárok nevében — az esperes bókjaira, hogy mindnyájan csodál köztünk azon, miszerint ilyen magas korú embernek az agy velője még ugy működik, mint egy 25 — 30 életévet élő, jól készült theologusé. Az öreg ur avval fejezte be felköszöntését, hogy az új felügyelő sokáig felügyelősködjék sikerrel, nemcsak ezen, hanem a pojniki és tótpelsőci egyházaiban is, a melyek őt már jóval ez előtt választották íeliigyelőjüknek. Rövid csend után szólt ismét a felügyelő, s megható szavakkal adta elő az öreg lelkész érdemeit, ki az összes esperességi hivatalokat kitűnően viselte, s most, felmentve magát kérelmére mindentől — csak egyházának még további felvirágzásán dolgozik, s élvezi az örömöt nemcsak engedelmes híveiben, hanem saját jól nevelt 4 fiaban is, kik mint jó magyar hazafiak köztiszteletben állanak. Leírhatatlan lelkesedéssel megéljeneztetek a mi öregünk, ki vidor arccal kocintott mindenfelé poharával, s megköszönte a felköszöntést. Emlitést érdemel még a »Gizela« árvaház igazgatójának, Wagner Mihálynak a felköszöntője is, ki nemcsak a róm. kath. egyház a jelenlevő világi elöljáróját, s a város érdemes bíráját, hanem az egész róm. kathol. egyházat, mint a helybeli ev. egyház valódi testvérét felköszöntette és éltette. Bíró ur megköszönve ezt, utána polgáraink közül néhányan szép beszédeket mondtak, s ebéd után az öreg ur felhivására gyiijtés rendeztetett egy kérelmező, Brassómegyében fekvő, szegény ev. egyház javára. Ennek befejeztével a társalgás egész estig folyt, a midőn elváltunk kedves vendégeinktől s kiki családja körébe ment. x. KÜLFÖLD. A Gusztáv-Adolf-egylet 67-ik számú, legújabb szózata. (Vége.) Észak felé Párisnak visz az út. Ezenközben érintjük Lyon-1. Ezt a gyülekezetet felette ínséges pénzügyi helyzetben találjuk, miután a városi tanács valamennyi eddigi segélyt (a szegények részére 1200 frankot és az iskolák részére 3500 frankot) és a lelkésznek évenkénti 1200 frank lakpótlékát megtagadta. Ebből eddigelé egy 18,000 frankot tevő deficit állott elő. Ha még hozzáadjuk, hogy a hűséges lelkész, dr. Mayer 32 évi hivataloskodás után, 1884. évi október havában nyugalomba lépett, és hogy neki megérdemelt 4000 frank évi nyugdíjat kell adni, akkor aggódhatnánk a gyülekezet jövője felett. Ki fedezze a deficitet ? Ki fedezze a nyugdíjat ? Ki gondoskodjék a mostani lelkész és segédjének ellátásáról ? Mert egy férfiú, ha mindjárt teljes erejű ifjabb egyén is, semmikép sem végezheti el az egész munkát. Ki tartsa fenn az iskolákat, melyek pedig teljes erővel fenntartandók ? Dr. Mayer évek során létesített művének nem szabad elbuknia — nem is fog elbukni, ezt bizton hiszszük. A hűséges Isten eddig is megsegített, meg fog segíteni ezentúl is, itt és Parisban. Az ev. németek száma Párisban elenyészőleg kicsiny (körülbelől 10,000), szemben a más hiten lévők túlnyomó számával (körülbelől 2.400,000) De ha azt is felgondoljuk, hogy a Párist uraló két szellemi hatalom, a hitetlenség hatalma és a pápaság hatalma, az ottani evang. gyülekezetekkel csakis mint ellenség állnak szemben, akkor ezeknek fennállása és aránylagos gyarapodása csodaként, Isten kegyelme és oltalma különös bizonyságakép kell, hogy feltűnjék előttünk. A római egyház ősidőktől fogva mindig rosz szemmel nézte Párisban az evang. hitet és istenitiszteletet és a hol teheti, mindenütt megkárosítja az, ev. egyházat mainapság is és mégis előre halad az evangelizáció munkája Párisban. Igaz, hogy a Redemp'ió és a la Viliette bizottságának, melynek még a német ifjúsági-egyletet és a fiatal emberek szállóját is segítenie kell és mely közelebb, egy leány-szállót, nevelőnék menhelyével összekötve szándékozik alapítani, vannak még jelentékeny adósságai s ugyan így áll a belmisszió bizottsága, melynek igazgatása alatt állnak Batignolles, St.-Dénis és Elbeuf egyházai és intézetei, a Billettes-templom német istenitiszteletet intéző bizottságának is van elég küzdelme, de ezen intézmények mégis fennallnak, működésök áldott és feladatuknak megfelelnek. Isten országában nem lehet a gyors e'őhaladást erőszakolni, Isten országa lassan gyarapszik és mi örülünk annak, hogy gyarapszik, hogy az Párisban is gyarapszik. Páiistól éjszakra, Belgiumba vezető utunkban, Sanct Quentin mellett, hol az 1870—71 -ki háborúban nagy csata vívatott, haladunk el s ezt is bizvást fogadhatjuk egyleti gondviselésünk alá, miután a német svájciak sikeres pastoratiója végett tőlünk évi 500 frankot kérnek. De Sanct-Ouentinban nem időzünk, hanem sietünk egyenesen Briiggébe. Dr. Herbst brüsszeli lelkész mult évben Eisenachban tett jelentése szerint, itt egy kis rakás protestáns gyűlt össze, kis szobaban szorongva, arcok verejtékében hallgatják Isten igéjét. Még sokan mások is bekívánkoznak e szobába, de be nem férvén, kivül kell állniok. Kellene tehát egy nagyobb házat bérelni, de a katholikusok — papjaik bizgatása folytán — nem akarnak evangélikusoknak házat bérbe adni. Egy szabadelvű ügyvédnek volt ilyen háza, kérték azt tőle, de hasztalan. »Csak nem kívánhatják tőlem, hogy házamat azáltal értéktelenné tegyem, hogy ilyen célra adom ki« — volt felelete. Ez okból tehát házat kell venni és az árát legnagyobb részben kiilsegély utján összegyűjteni. Talán sikerül a pénzt előteremteni és talán megengedi a jó Isten, hogy Herbst lelkész nem sokára méltó istentiszteleti helyiséget avathat fel a briiggei evangélikusok számára ugy, miként 1871-ben német nyelven avathatta fel Seraing templomát, melyhez a G.-A.-e. segélylyel járult. Itt Seraingban felkeressük Peterson lelkészt, ki 1862-ben német protestáns munkásokat gyűjtött össze, s azokkal egyházat alakított és azoknak (500 lélek) még most is hű és áldozatkész elöljárók. Nevezett lelkész azonban nsgy családjával nem lakik többé a paplakon, mely lakhatlanná vált, hanem bérelt lakásban, melyért évenként 800 frankot fizet. A városi hatóság ad ugyan e célra 300 márkát, de a G.-A.-e. segélye nélkül épenséggel szükséget kellene e hűséges férfiúnak látnia. Szívesen ellátogatnánk több belgiumi egyházhoz is, de sürget az idő a hazatérésre és Luxemburgban és Eschben, a Németország minden részéből ide özönlött számos evang. bányász e gyülhelyeinek megtekintésére. Vérző szívvel tudjuk meg, hogy ez emberek dacára