Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-23 / 21. szám

c 733 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 734 árvái gyámintézet különitessék el egymástól. Legyen mind a kettő a maga speciális viszonyainak megfelelő szabályzattal, alkotmányunk legfőbb hatóságának védszárnya és vezetése alá helyezve, de egymástól elkülönítve.* Ez által az egyöntetűség mitsem veszít, mig a különböző érdekek és eszközök erőszakos egybeolvasztása nem egy esetben magát a sikeres egyöntetűséget veszélyeztetné. Önként értetik, hogy véleményezésünk elfogadása esetén a konventi javaslat minden erre vonatkozó pontja vagy kifejezése módosul, és hogy javaslatunk a theologiai és praeparandiai tanárokra nem vonatkozik. 2. A kérdéses javaslat 3-ik §-a a tagsági illetéket a zsinati törvények által megállapított osztályozás szerint rója ki. Nem tagadjuk, hogy az egyházak osztályozása nagy jelentőséggel bir a szorgalom, példás élet vagy tudományos készültség jutalmazásánál, de sem helyét sem szükségét nem látjuk annak, hogy az egy ugyanazon intézet egyforma jogokat élvező tagjainál érvényesüljön. Ha helyes is az elv, hogy a kinek több adatott, az többet is adjon, de nem helyes a demokratikus alapra fektetett egyházi társadalomban oly esetekre való alkalmazása, melyekben nem a befizetés a cél, hanem az egyforma segélyezés. Az alkotandó özvegy-árvai gyámintézetben minden tag és családja mintegy individuum állt az intézettel szemben; kell, hogy egyforma jog, egyforma kötelezettséget vonjon maga után. A mi egyházmegyénk e senkit nem sértő, és minden tagját az őt megillető tiszteletben tartó elvet gyámegyletében már évek hosszú sora óta alkalmazta és annak megfelelőleg véleményezzük az egyetemes konventnek, hogy alapszabály javaslatának szövegezését ezen értelemben módosítsa. (Vége köv,) A solti ref. egyházra, néhány lelkésze. A 266, 268 és a 270. §§. (Feleletül e kérdésre: miért mondtam le az egyházmegyei tanácsbiróságról?) Az 1885-ik év február hó 7 ikén az ágyai ev. ref. egyház gondnoka és a községi rendőr azért jelentek meg K. I. közegyháztag házánál, hogy bevegyék rajta, végrehajtás utján 70 krra menő domesztikai tartozását, amit ő másként megfizetni nem akart. Ez alkalommal, ahelyett, hogy fizetett volna, zsebmetszoknek és tolvajoknak nevezte K. I. az ágyai presbytereket. Amint efelől értesültem, egyik ágyai tanitót küldtem K. I.-hez, azon izenettel, hogy vonja vissza becsületsértő nyilatkozatát, mert különben kényszerítve leszünk őt beperelni. Ez izenetre ilyen választ nyertem: »csak rajta, pereljenek 1 — épen azt akarom én.* E válasz folytán február 15-én tudattam a dolgot a presbyterekkel. Ezek abban állapodtak meg, hogy K. I. et be kell perelni. Amint ezt megtudta K. I, még február hóban pa naszlevelet készíttetett oly céllal, hogy beadja azt az ellenem a március 26-ikán tartott egyházmegyei gyűlésre. E célját azonban nem érhette el, mert akkor nem kapott aláírókat, ö maga meg nem irt alá a panaszlevélnek. Ápril hó elején azonban nagy mennyiségű szénát adott el K. I. s a vételár elengedhetetlen feltétele ez volt: >kapsz, ha aláírsz ennek a levélnek * Minthogy az egész faluban csak K. I -nél lehetett szénát kapni, a vevők nem tagadhatták meg az aláirást, de azt, hogy mi van »abban a levélben,* nem tudta egy aláiró sem. Biztos tudomásom levén arról, hogy a vádlevél 40 egyháztag által Íratott alá, elmentem személyesen nt. Szél Kálmán esperes úrhoz s megismertettem vele az ügyet legkisebb részleteiben is. A panaszlevél reám vonatkozó része igy hangzik : »papunknak a templombani papolása gúnyból, személyeskedésből áll s ugy elvadított a templomtól is, hogy oda nem járhatunk, mert félünk a rágalmazásaitól.* A panaszlevelet ápril hó 8-án vitte el K. I. nt. esperes úrhoz, maga mellé vévén kisérő társul egy közeli rokonát, aki szinte ugy, mint ő, nem irt alá a panaszlevélnek. 266. §. Az esperes, amennyiben a panasz egyházi vagy állami közérdeket nem sért, tartozik a felek közt a békéltetést megkísérlem. 268. §. Az esperes, a hozzá érkezett panasz és a panaszlottnak erre adott nyilatkozata alapján határoz a vizsgálat elrendelése fölött. E világos és semmiképen félre nem magyarázható törvények ellenére Sz. K. esperes ur nemcsak a békéltetést nem kisérlette meg, nemcsak az én nyilatkozatom beérkezte előtt határozott a vizsgálat, és pedig fegyelmi vizsgálat elrendelése fölött, hanem azonnal oda utasította a panaszlevél átadóit, akik pedig magok nem voltak aláírva annak, hogy »vizsgálati költségekre 20 frtot hozzanak be az elnökséghez.* A 20 frtot postautalványon küldte el K. I. s ápril 12-ikén vette át esperes ur. Mindezeket sajátkezüleg irta fel esperes ur a panaszlevélre. A panaszlevelet ápril 12-ikén küldte el hozzám esperes ur azon meghagyással, hogy mielőbb nyilatkozzam. En, nem levén concrettárgya a panasznak, nem nyilatkoztam, hanem nyilatkozott 10 presbyter és a két tanitó. E nyilatkozat igy szól a többek közt : »Isten szent szine előtt letett eskünkből folyó elengedhetetlen kötelességünknek tartjuk a mi gyülekezetünkben a keresztyéni tiszta tudományt és a jó erkölcsöket fenntartani és előmozdítani. Gondunk van arra, éber figyelemmel őrködünk afelett, hogy egyházközségünkben, különösen pedig templomunkban, mindenek ékesen és szép renddel menjenek, történjenek.« »Tudjuk mi azt, hogy ha a lelkész templomi papolása gúnyból, személyeskedésből áll, annyival inkább, ha a szószéken rágalmazásokkal él : nem tartható fenn, nem mozdítható elő az egyház elöljárói által a keresztyéni tiszta tudomány és a jó erkölcsök; semmi sem mehet, semmi sem történhetik akkor sem a templomban, sem azon kivül ékesen és szép renddel ; sőt fenekestül felfordul igy és visszás helyzetbe jő minden.* »Ha tehát igazak volnának azon vádak, melyeket a K. I. által készíttetett és nt. esperes urnák átadott panaszlevél tartalmaz: mi oly hivatalunkból folyó kötelességet mulasztottunk volna el, amiért a felelősség egész sulylyal nehezednék reánk. Ha ágyai lelkész N. S. ur olyan volna, amilyennek ő azon panaszlevélben rajzoltatik : akkor ő vele együtt minket is vád alá kellene helyezni s érdemileg megbüntetni, amiért e dolgot fel nem jelentettük.* »De mi legjobb meggyőződésünk szerint, tiszta lelkiismerettel teszünk tanúbizonyságot amellett, hogy ágyai lelkész N. S. ur ama vádakkal nem terhelhető ; mi gondos figyelemmel kisérjük az ő ugy magán mint hivatalos életét, szavait és cselekedeteit, — de azokban a gúny-, személyeskedés- és rágalmazásnak még csak árnyékát sem találjuk . .. hanem találjuk azoknak épen az ellenkezőit. * »Ugy magán, mint hivatalos körben ; a szószéken úgy, mint azon kivül irtja, gyomlálja ugyan N. S. lelkész