Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-23 / 21. szám

c 733 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 734 ur a bűnt, metszegeti az egyházi élet ferde kinövéseit ; hirdeti az igét alkalmas ugy, mint alkalmatlan időben ; de teszi ezt oly módon, amint azt a lelkipásztori hivatal tekintélye és méltósága követeli. Gúnyolódó, személyeskedő, rágalmazó szavakat nem hallott még soha senki az ő ajkairól.« Á presbyterium nyilatkozata igy szól a panaszlevél aláíróiról: »Mi állítjuk, hogy a legközelebb lefolyt húsvéti szent ünnepek alatt délelőtt mindkét nap igen szép számmal voltak templomban. Az igaz, hogy a vádlevél aláírói közül egy se volt templomban; de hiszen ezek nem jártak oda ez előtt sem. 24-en vannak ezek között, kik soha sem hallották N. S. lelkész urat templomi közistentisztelet alkalmával papolni, mert soha sem voltak templomban. K. I.-ét igy jellemzi a presbyterium nyilatkozata : >0 egy rajongó, nyugta'an természetű s a jókat és a közügy körül buzgólkodókat háborgató ember, ki már 400 frtot költött arra, hogy a vármegye küldjön Aradról ide egy deputációt, mely itt az ő igazságát a nép előtt ünnepélyesen kihirdesse s tudtul adja. Ha most dicsekedve nem hirdetné ő, hogy egyházi uton 20 frttal elérte azt, amit világi uton 400 frttal nem eszközölhetett ki: mi kérnénk nt. esperes úrtól vizsgálatot. De igy nem kérhetjük azt, sőt azért esedezünk, hogy múljék el e keserű pohár mitőlünk, mert ez a legédesebb ital csordultig töltött kedves poharát fogja adni egy rajongó ember kezébe.« A presbyterium nyilatkozatát ápril 28-ikán küldtem el nt. esperes úrhoz s ő már május I jén ezt irta nekem : »kötelességemből folyólag elrendeltem a fegyelmi viz=gálatot.« A vizsgálat mely kiderítette, hogy a panaszlevél aláírói nem tudták mit cselekedtek, mikor aláirtak annak, junius elején tartatott meg. 270. §. Az esperes, azon esetben, ha a vizsgálat rendén a magántermészetű panasz el nem enyésztetett, vagy annak alaptalansága nyilván ki nem derittetett, az ügy tárgyalására kellő határidőt tűz ki. E törvény nem rendeli ugyan, hogy tartozik az esperes elejteni az olyan panaszt, melynek alaptalansá gát a vizsgálat nyilván kiderítette, de nyilván e törvény szelleme ellen jár el az esperes, ha az ilyen panasz tárgyalására határidőt tűz ki. Az ellenem K. I által emelt panasz alaptalanságát a vizsgálat nyilván kiderítette, de azért az esperesi jóakarat kitűzte a határidőt annak tárgyalására. Tehát egy ügyben két világos és félremagyarázhat atlan törvényt nem tartott meg s egyesek nyilván a szelleme ellen járt el nt. Szél Kálmán esperes ur. Mikor egyházmegyei tanácsbirói székemet elfoglaltam, ezt a fogadást tettem: »a törvényt mind magam megtartom, mind másokkal megtartatom.* A K. I -féle ügyben e fogadás második részét semmiképen sem taithattam meg, mert egy bepanaszolt lelkész, habár tanácsbiró is, az esperest nem kényszerítheti a törvény megtartására. Ez természetes. Ha tehát az esperessel nem tarthattam meg a törvényt s igy tanácsbirói székem elfoglalásakor tett fogadásomat meg nem tarthattam, le kellett mondanom a lanácsbiróságról. Ez is természetes. Es most szóljunk e tárgyhoz a személyektől eltekintve is. Az esperes mindenesetre közhivatalnok és az egyházmegyei közigazgatás legfőbb factora. Minden közhivatalnok eljárását a törvény szabja meg s jó közigazgatás csak törvényes alapon, a törvény szigorú és lelkiismeretes megtartása s végrehajtása mellett eszközölhető. Már ma tehát az esperes, — aki az aláirók megbízó levele nélkül — elfogad egy olyan panaszlevelet, amelynek az azt kézbesítők nincsenek aláírva; az esperes, aki a panaszlevél átadóit — az átadás percében — oda utasítja, hogy vizsgálati költségekre pénzt hozzanak be; az esperes, aki a panaszolt nyilatkozatának beérkezte előtt nemcsak határoz a vizsgálat elrendelése fölött, hanem a felek közti békéltetés megkísérlésének útját is elzárja maga előtt az által, hogy vizsgálati költségekre pénzt vesz fel: olyan közhivatalnok, akinek eljárását nem a törvény, hanem az önkény szabja meg s az egyházmegyei közigazgatásnak olyan factora, aki minden esetre törvénytelen alapon áll, tehát az ő eljárása nem a törvény értelmében történik. Az esperes, aki az olyan ügy tárgya'ására is határidőt tűz ki, melynek alaptalansága a vizsgálat rendén nyilván kideríttetett, nyilván a törvény szelleme ellen jár el. 19 éves tapasztalat győzött meg engem afelől, hogy az espereshez beadott 10 pgmasz'evél közül 9 nem az egyházmegyei közgyűlésnek, vagy 4 év óta már törvényszéknek volt címezve, hanem az esperesnek; őt kérték a panaszlevél aláirói panaszuk meghallgatása s elintézésére. 19 éves tapasztalat folytán állítom, hogy az esperes, ki a panaszlott meghurcoltatásában nem lelte kedvét, 10 panasz közül 9-et egy maga jó renddel el is intézett. A zsinati törvények életbeléptetése előtt nem volt irott törvény, mely rendelte volna, hogy az esperes tartozik a felek közt a békéltetést megkisérleni ; nem volt irott törvény, mely kimondta volna, hogy az esperes nem határozhat a vizsgálat elrendelése fö'ött a panaszlott nyilatkozatának beérkezte előtt; nem volt irott törvény, melynek félreismerhetlen szellemében az esperes csak akkor tűzhet ki határidőt az ügy tárgyalására, ha annak alaptalanságát a vizsgálat nyilván ki nem derítette: mégis nagyon sok panaszt enyésztetett el az es peres, s így nagyon sok lelkészt kiméit meg a nyilvánosság előtti meghurcoltatástól az által, mert nem hiányzott nála az a legfőbb lelkipásztori jellem, ami nem tételes törvényben van kijelölve, hanem a ker. anyaszentegyház alaptörvényében, t. í a szívjóság a nemes emberbaráti szeretet. Most tehát, midőn az esperesi hivatalhoz beadott panaszok elintézése körül tiszta, világos törvény szabja meg az esperesi eljárást, ki kell mondanom, hogy az esperes, ki e törvényt nem tartja meg, nemcsak törvénysértés bűnébe esik, hanem nyilván kijelenti azt is, hogy ama legfőbb lelkipásztori jellem, t. i. a szereted, nem tünteti őt ki társai közötf

; pedig: ha szeretet nincsen ő benne: olyan ő, mint a zengő érc és a pengő cimbalom, melyek szívhez szólanak ugyan, de szívok nincs. Szív, és pedig jó szív nélkül jó esperes nem volt, nincs és nem is lesz soha .. . senki 1 Ákinek füle vagyon a hallásra: halijait Ágya, ápril 30. 1886. Nagy Sándor,*) ev. ref. lelkész. *) Közöltük a fentebbi cikket, részint, hogy annak széles körben isnv rt irója igazolhassa magát, s a rajta méltatlanűl-e vagy nem (bírák lenni nem akarunk, ezért nem kutatjuk) ejtett sebet feltárhassa ; de közöltük főként azért, mert zsinati törvény könyvünk, s az ez altal megállapitott eljárási mód még új. évek kellenek mig beleszokunk, e/ért szükséges, hogy egyházunk kormányzó féifiai a törvény § aira időnkint ligyelmeztettessenek. Mi hiszszük, hogy ha a fentebb mondottak sze int tétetett is törvényellenes intézkedés, az nem rosz akaratból, nem szeretetlen ségből történt, hanem az uj törvény §-i iránti figyelmetlenségből. Szerlc.