Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-23 / 21. szám

329 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOEAI LAP. 702 egyház és község s Kardos Kálmán birtokos, ki mint egykori képviselőtársa s barátja szives vendégszeretetével halmozta el. Rövid pihenés után a német leányegyház presbyteriumával tartott értekezletet, mely sok bajnak vette elejét; megszégyenítette a kicsiny hitűeket, bátorságot öntött a csüggedőkbe. Délután a kisded magyar anyaegyház templomában tartott istentisztelet, hivatalosan kitűzött látogatás nélkül is látni akarván an nak tagjait, hogy szólhasson hozzájok s ímádkozhassék velők. A gyülekezetnek ifjúi bugóságu fiatal lelkésze Széky Géza, ki a maga hasznát nem nézve munkálkodik az Úrnak e vízmosástól fenyegetett szőlejében. Vajha siker koronázná fáradhatatlanságát. Hidasról 15-kén estve érkezett vissza püspök ur 19 napig tartott kőrútjából Budapestre. A külső-somogyi ref. egyházmegye közgyűlése. Folyó évi május hó 4. és 5. napjain Ságváron, tartotta a nevezett egyházmegye évi rendes közgyűlését, Szalay Ferenc esperes és Sárközy Béla vil. tanácsbíró urak elnöklete alatt; az egyházi közügyek iránti részvétéről keriiletszerte ismeretes buzgó gondnokunk Décsey Lajos ur, mellőzhetlen hivatalos teendői miatt, ez alkalommal nem jelenhetvén meg a gyűlésen. Általánosabb érdekű s nagyobb fontosságú tárgyai a gyűlésnek,, ezek voltak : 1. Az esperesi jelentés. Az egyházkerület által megszabott kérdőpontok mindenikére egyenként és nagy részletességgel felelvén meg esperes ur, az egyes apró vonásokból ügyes kézzel domboritá ki egyházaink beléletének képét, kiemelve az amúgy is kiemelendő fénypontokat, de nem suhanva el könnyedén az itt-ott kisértgető árnyak mellett sem ; bár ezek, a multakhoz képest, szembetünőleg megkevesedtek, s ha tovább is igy haladunk, talán végkép is le fognak tűnni gyűléseink asztaláról. A mi különösen a vallásos élet fokmérőjének joggal nevezhető, a gyülekezeti béke és egyetértés sehol meg nem zavartatott; lelkészek, tanítók s egyházak vállvetve igyekezvén Isten országa építésén s nemes feladatuk betöltésén. Egyetlen sebünk, a magyargyönki viszályos ügy is, egy tapintatos eszközölt lelkészcserével szerencsésen begyógyittatott, s reméljük, nem fog fájni és sajogni többé 1 Az istentisztelet gyakorlását, az Úrvacsorájával való élést és az áldozatkészséget tekintve, kielégítő sőt részben örvendetes eredményt konstatál a jelentés. Ily örvendetes, és ugy híveink kötelességérzetét, mint esperesünk ügyességét, s a lelkészek buzgalmát dicsérő mozzanatnak tekinthető, hogy — mint az előterjesztett esperesi számadások is igazolták — egyházmegyénkben egyetlen egy krajcár közalap-há'ralék sem mutatkozik. Ily eredmény, minőt a három év előtti hangulat mellett alig mertünk volna remélhetni 1 Élénk tetszést, mondhatni örvendetes meglepetést okozott a jelentés azon része, mely a nagy-székelyi németajkú egyház presbyteriumának, az olt nagy mérvben divatossá vált vadházasságok meggátlása ellen tett merész és erélyes eljárását hozza tudomásra. Nevezett presbyterium ugyanis, az űj büntető-törvényre és a zsinati torvényre támaszkodva, az ily törvénytelen viszonyban élőket, közbotrány okozás vétsége címén, egyenként keményen megbírságolván, ezen szokatlan, de az illetőket észretéritő — szigorúságával mintegy 40 vadházasságot szüntetett meg, az első intrádára is. A mi ott oly nagy sikert eredményezett, talán követhető volna másutt is? Legnagyobb vitát keltett az anyakönyvi másodpéldányok ügye. Esperes ur jelentése szerint csaknem minden lelkész kapott ez év tavaszán szolgabírói hivatalos felszólítást, melyben — az ujabb szigorú belügyminiszteri rendeletre hivatkozással — 4, 5, néhol épen 10—15 évi anyakönyv bekti'dése követeltetik, egy bizonyos záros határidő alatt, és pedig oly lelkészek részéről is, kik a kezeik között levő nyugtákkal vagy postakönyvekkel képesek, az évenkénti pontos beküldést igazolni. Már ha egyszer beküldték, nem a legnagyobb injuria-e tőlök, 10 — 15 évi anyakönyvnek újból lemásolását, s díjtalanul követelni, mikor vagy az illető szolgabírói, vagy a rendezetlen megyei levéltári hivatalokat terheli a mulasztás ? kérdés, kötelezhetők-e a lelkészek, kivétel nélkül ezen terhes munkára ? A miniszternek igaza van, midőn ő az anyakönyvek hiánytalan összegyűjtését rendeli el, de a kötelességöket teljesített lelkészeknek is igázok van, midőn arra hajlandóságot nem éreznek, s a hivatali hanyagság bélyegét homlokukra üttetni legalább is lealázónak tartják. E fonák helyzetet, mely aligha csak ezen egy egyházmegyében fordult elő, fe'terjeszti a közgyűlés az egyházkerületre, hogy az kérdezze meg a belügyminisztériumot, váljon a beküldést igazolni tudó lelkészek tartoznak-e, ezen tőlök követelt munkát díjtalanul teljesíteni, s ha nem, ki viselendi a költségeket ? Említésre méltó még itt, esperes urnák egy életre való s a gyakorlat által eléggé indokolt indítványa, mely általános helyeslést nyervén, egyhangúlag el lőn fogadva. Eddigi hivatali válto/ások alkalmával ugyanis az egyházak magok szokták a birtokukban levő díjlevelet lemásolni s esperesi hitelesítés után azzal hívták meg a választottat. Ugy de a gyülekezet által bemutatott s az esperesi levéltárban levő százados díjlevelek Összehasonlításánál, nem ritkán a legnagyobb zavarba kellett jutnia az esperesnek ; a mennyiben alig van lelkészi vagy tanítói dijlevél, mely az idők folyamában, az egyházi hatóság jóváhagyásával vagy a nélkül, némi változtatáson ne ment volna keresztül; az egyház conventió-levele aztán ehhez képest módosult, az esperesé pedig maradt a régi szöveg szerint, s kész volt az ellenmondás, nem ritkán háborúság. Ennek a jövőben meggátlása végett, egy conventiós-könyv készítése határoztatott el, mely magában foglalandja a presbyteriumok által aláírandó papi és tanitói hiteles díjleveleket, mindegyik után néhány üres lappal, hová az időnként engedélyezett módosítások az esperes által bejegyeztetnek ; előforduló hivatali változások alkalmával aztán nem az érdekelt gyülekezet, hanem az esperes adja ki a folytonos evidentiában tartott könyvből, a megválasztandó hivatalnok dij'evelét hiteles másolatban; mi által az egyházmegye sok kellemetlen súrlódásnak véli elejét vehetni. 2. A tanügyi jelentés, részletesen és b hatólag számol a népiskola-ügyben tett mult évi intézkedések eddigi eredményeiről, s általában megnyugvással fogadtatott. Az egyházmegyei s kerületi tanterv, több-kevesebb sikerrel mindenült életbeléptetve, a tantárgyak •— a régi szabadválas/.tási rendszer helyett — mindenütt a kijelölt tankön) vek szerint taníttatnak; és a kezdet nehézségei dacára is, a jeles és. jó iskolák száma egy év alatt is, szépen növekedett. A 10 havi szorgalom idő, rendes nyári iskoláztatás és nyári vizsgák, nem uj dolgok többe az egyházmegyében, mint voltak az.dott; a renitenskedő egyházak presbyteriumai vagy tanitói ellen szigorú — s ugy hisszük — célravezető intézkedések tétettek; Az is kolamulasztás ezernyi ezeréivel azonban, mint nem bír megküzdeni az egyházkerület, nem birkózhatott meg az 1 egyházmegye sem ; bár Somogymegye torvényhatósága