Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-05-23 / 21. szám
649 PROTESTÁNS EGY: Iíttatnak a nemzedéknek fiai, micsoda nép hát az, mely elhányja fegyvereit, és ezt épen a mi magyar népiink teszi, melyet annyi, nem mondom ellenség, de lega'ább irigy környékez. . .« Szendy Lajos. Május 7-ikétől 10-dikéig a harkányi, ipacsfai, kovácshidai, szaporcai, tésenfai, szerdahelyi, dráva-palkonyai, dráva-szabolcsi egyházakat látogatta meg püspök úr, mely látogatásról már mult számunkban tettünk említést. Dráva-Szabolcsról — mint másik levelezőnk becses tudósítása mondja — május n-dikén reggel Gordisára ment püspök ur, hol Bajó Károly lelkész s egyházmegyei főjegyző által fogadtatott. A harangszóra templomba ment a gyülekezet s annak minden zugát megtöltötte. A munkás, szorgalmas népen észrevehető volt a jólét vidámsága kin, komoly vallásossága az Isten házában. Jó tulajdonaiért, lelke megelégedésével hallhatta a főpásztori dicsérő szavakat; de épen oly értelmes arccal s helyeslő fejmozdulattal hallgatta a beszéd azon részeit is, " melyek a gyülekezetben uralkodó rosz szokásokat érinték. Itt is meglátszott, milyen értelmes a mi magyar népünk. Sohasem kell attól félni, hogy nem érti, vagy nem akarja megérteni a mondott szót, csak igaz legyen és durva ne legyen. — Iskola és egyház olyan, a milyennek oly jeles vezetés mellett okvetetlenül lenni kell Ebéd után Matyra indult a visitatió. A matyi népben kevesebb a buzgóság, nem egyaránsu az értelem s hibái miatt is szorongatja a paizsos férfiú. Több éven át felhalmozódott hátralék nyomja vállait, mi egyfelől békességszerető lelkészének engedékenységéből, más részről az egyszerűsitendő behajtási eljárásból származik. Bárcsak egyetlen magja se hullott volna kősziklára a Matyón minden irányban hangzott püspöki beszédnek. 12-én Harasztiban kezdődött s Oldon végződött a látogatás. Svarkai Lajos a testileg gyengélkedő, de szellemileg teljes erőben lévő harasztii lelkész, minden más gyülekezetével vetélkedő fogadást rendezett püspökének. Az ebben mutatkozó szép rend, tükre volt az egyház állapotának. Minden helyén volt, semmi túlzás, semmi felesleg. Az üdvözlő beszéd szóvirág és áradozás nélkül, de tartalmasan hangzott s hasonló válaszban részesült. A nem gazdag, de szorgalmas nép, egészen elsajátította szeretett lelkészének a szó legnemesebb értelmében reális gondolkodás módját, kötelességérzetét. Ez az egyetlen gyülekezet a meglátogatottak közt, melyben nincs hátralék. Lelkész és a hívek közt legtökéletesebb békesség és egyetértés van; minden épület tiszta, csinos; minden dolog ékesen és rendben foly. Az iskolában egy olyan segédtanitó, a milyen több nincs, a ki 41 J2 hónap alatt csaknem kimagyarázhatatlan sikert tudott felmutatni. Az a teljes megelégedés, melyet a püspöki beszéd ' a templomban is kifejezett s templomon kívül szintén 1 nyilvánított, kétségen kívül'lelkesitőleg hatott a harasztii gyülekezetre, mely nem fog megrestiilni a jóban. — Oldra menve- át, egészen más természetű gyülekezet körébe jutott a visitatió. Harasztiban ősi erények fenntartása, Oldon sok régi rosz szokás követése a jellemvonás. Az erkölcsi kép, melyet a püspöki beszéd rajzolt s melyről az oldi gyülekezet magára ismert, egy cseppet sem enyhítette a valóságot, s ezért itt is célt ért. Hatása alatt kellőleg ápolva, gyógyulni fognak a végi bajok, mire Beregszászi Gusztáv lelkész, mint eddig, ugy ezentúl is törekedni fog. 13-án reggel Beremen leány-egyház volt a sorban. A kisded gyülekezetet szakadatlanul gyámolítja a hg.Lippe-ZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 618 féle uradalom, újításra váró templomához már is szép segitséget ajánlott. 25 év óta híven szolgáló tanítója ma is ifjúi lelkesedéssel buzgólkodik mind az iskolában, mind a gyülekezet építésén. Püspök urat megérkezésekor az anya-egyház (Nagyfalu) h.-lelkésze fogadta s nyomban utána tisztelkedett s felvilágosult szellemben üdvözölte Beremennek közbecsülésben álló jeles plébánusa főt. Otrokóczi ur, ki káplánjával s a görög keleti lelkészszel együtt az istenitiszteleten is megjelent. Buzdító, lelkesítő volt a beszéd, melyet a főpásztor a szegény, munkás, józan életű gyülekezethez intézett, teljesen alkalmas arra, hogy a dicséretet érdemlő kitartást a további erőfeszítésre is megedzze és acélozza. A jeles iskola megvizsgálása és a presbyteriummal tartott értekezlet megtartása után püspök ur jó nagyszámú kíséretével együtt plébánus urnái tett látogatást, ki örömmel mutatta meg gyönyörű kertjét, 20 évi munkásságának egyik eredményét. Még Nagyfalu volt hátra, a 16 napra telt munkálkodó látogatásnak ez alkalommal utolsó pontja. Egy órakor ért püspök ur Nagyfaluba, hol az egyháznak megválasztott, de helyét még el nem foglalt lelkésze Dombi Vince ur fogadta. Sokan voltak, kik a főpásztort ide kisérték, még többen a kik a gyülekezet tagjain kívül itt várták. A templom szorongásig megtelt. Mély csendben szólalt meg püspök ur, csengő hangjának a folytonos szolgálat által tisztult erejével. Kezdettől végig fogva tartotta a hallgatók figyelmét, magával ragadta a lelkeket, áthatotta a szíveket. A gyülekezet elhunyt lelkipásztoráról való megemlékezés, a püspöki látogatás utolsó napja, a látottak* s tapasztaltakra való visszatekintés, mélyen megindító helyei voltak a remek beszédnek. A gyülekezet körülményeinek ezekkel párhuzamosan történt feltüntetése közben, a felekezeti s nemzeti szempontok hangsúlyozása alatt mindazok, kik más egyházakban is voltak tanúi a püspöki látogatásnak, érezték, mint szélesedik körülöttük a tér, emelkednek a szem elől nem téveszthető célok, súlyosbodnak a kötelességek, melyek a magyar reformátusságra felekezeti és nemzeti tekintetben egyenlő mértékben hárulnak. Ez a beszéd a többinek valamennyinek, ennek a beszédnek pedig a reá következett imádság volt a koronája. Betetétezett munka, melyen meg fog tetszeni az Isten áldása! Hogy hatása nem maradt a templom falai közt, meglátszott a búcsuebéden résztvett közönségen is. Mintegy 25 pap volt együtt, a kik midőn szóltak, arról tettek bizonyságot, hogy nyilatkozatuknak, mint komoly hallgatásuknak egy az értelme, a következő óhajtás : »legyen a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam!« Adja Isten, hogy a próféták fiai elmondhassák mint egykoron: »Az Illyés lelke megnyugodt ő rajtok!« A távozó főpásztort Villányig kisérte vagy 30 kocsin esperese vezetése alatt a tőle megválni alig tudó papság, tanítók, presbyterek, egyháztagok, hol az indulás perceig eltelt ídő megint csak arra szolgált alkalmul, hogy a bizalmasan folytatott beszélgetés még szorosabbá tegye a folyton erősbülő ragaszkodást a hívek, lelkészek és püspökük között. Az induló vonat után hangzó búcsukiáltások azon érzelemből származtak, mely egykor azt hangoztatá: »Édes atyám, édes atyám! Izraelnek mind szekerei, mind lovagjai!« Mohácson Schey Lajos szolgabíró fogadta s ven" dégül vitte püspök urat saját házahoz, hol hajnalig pihent Öt órakor tovább folytatta útját Hidasra, hol megjelenése szükséges volt. Az állomáson a tolnai egyházmegye esperese nt. Csekey István ur, lelkésztársaival együtt nagy tömeg közepette várta, fogadta a főpásztort; jelen volt s üdvözölte a járási szolgabíró Kiss Aladár ur, valamint az
