Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-16 / 20. szám

c 733 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 734 parancsolja. Én tehát ezen vadházasokat az ubi sponsa ibi copula elvénél fogva copuláltam volna, s azután a kath. Tóth Istvánnak értésére adtam volna : ha akarod, hogy házasság előtt született gyermekeid törvényesittessenek, itt a házassági anyakönyvi kivonat, menj el az anyakönyvvezető plébánoshoz, tedd meg előtte nyilatkozatodat. Ha aztán a plébános, kinyerve érsekétől Tóth István gyermekeinek törvényesitését, a leány-gyermekek keres-ztelési a, k. adatait hozzám áttette, ezeket anyakönyvezve a »Jegyzet« rovatba bevezettem volna a leányok törvényesitését, nem azért mert az érsek engedélyezte, hanem mert az apa nyilatkozott. G. Pál ev. hadköteles és Cs. Mária kath. vadházasságban élők esete leírásánál, ha az előbbi esettel összevetem,, azt kell gyanítanom, hogy St. ur azon téves véleményben van, mintha az ilyen vadházasságban élő apák szabadon rendelkezhetnének a felett, hogy törvénytelen gyermekeik hol kereszteltessenek meg; azt irja ugyanis »Tóth István nemcsak fi, hanem leány gyermekeit is kath. papnál kereszte'tette meg, fiait talán jogosan ? . . . G. Pál meghagyja, hogy ha kath. ágyasának fia lesz, az ev. templomba kereszteltesse meg.« Es St. ur bizonyosan megkeresztelte volna 1 hiszen G. Pál meghagyta, és ő maga mondja : »én a szomszédos kath. plébános uraknak sokkal több gyermeket elkereszteltem, mint ők nekem.« De igy aztán nagyon különösen hangzik amaz önérzetes nyilatkozat »én hiszem, hogy anyakönyveim a legjobb rendben vannak,« s még különös ebben az esperese és superintendense ellen emelt ezen vád »ők az anyakönyvek helyes vezetésére nézve végzetes, alig megmagyarázható tévedésben vannak.« Én ezt nem látom. Én részemről egyetértek az esperes úrral abban, hogy nálunk protestánsoknál a törvényesitést illetőleg nem az egyházi hatóságok, hanem a kir. törvényszékek az illetékes hatóság. Egyetértek superintendens úrral, hogy G. Pál nőül vévén Cs. Máriát, miután a superintendens nem parancsolhatja meg az ó-kéri plébánosnak, hogy anyakönyvén változtasson, »a kir. törvényszékhez folyamodjék, mely elrendeli, hogy az ó-kéri plébános irja be, hogy a fiu törvényesíttetett.® Igen is a törvényszékhez s nem az alispánhoz volt utasítandó G. P. ügye, mert itt nem anyakönyvi kiigazításról, hanem törvényesitésről van szó ; a név kiigazítást is lehetőnek tartom, ugy mint superintendens ur leírta, a fennálló házasságból szármázott gyermeknek a törvénytelenek rovatába iktatását is helytelenitem, sőt Mihály Pál esetére is egyetértek a püspök úrral. Mert igaz, hogy az 1786. Josefi rendelet 18. §-a határozottan mondja, hogy »egymással házasságkötésre nem képeseknek nyilvánítjuk a parázna férfit és nőt, ha az elkövetett paraznaság a házasság megkötése előtt bebizonyíttatott® az az birói ítélettel megállapittatott, de ha ez meg nem történt M. Pál a gyermekeket kir. kegyelem utján adoptálhatja. Az eddigiekből ha figyelembe veszem azt, hogy Steltzer ur nagy súlyt fektet arra, miszerint a plébánosok az ő bélyegtelenül és ingyen kiállított »törvényesitési eljáráshoz® feliratú okmányaikkal minő kényelmesen esnek át a bonyolult törvényesitési és anyakönyvezési ügyeken, a mennyiben nekik piispökjök illetőleg érsekjök megadja az engedélyt a törvényesitésre, ellátván őket a kellő utasításokkal, ugy veszem észre, hogy St. ur azért küldi fel espereséhez s egyúttal püspökéhez a plébános által kiállított okmányokat, mert azt hitte, hogy valamint a katholikusoknál a szentszékek csak akkor foglalkoznak a gyermekek születésének törvényességével, ha azon törvényesség per utján megtámadtatott, de a peren kivüli esetekben az esperest vagy püspököt illeti meg az intézkedés joga. Ez pedig tévedés, melyre az esperes ur megfelelt. De milyen téves nézeteinek jeleit rakta le Steltzer ur a Schultz Margit esete leírásánál. Azt irja ugyanis, hogy a menyaszony kézfogótartásra előtte megjelent, kiderült, hogy anyja neve, vallása, keresztszülőinek neve mind más, mint a mi az előmutatott keresztlevélben áll. O erre elkezdi vallatni a menyasszonyt: minő vallású vagy? s m;

dőn feleli: lutheránus, mert egy reménylett szép ruha kedvéért a luth. lányokkal confirmáltatta magát, s a luth. lelkész confirmálta?! (bizony szép ismerete és respektálása a felekezeti viszonyokat szabályozó törvényeknek uralkodhatik abban a bárkában!) azt mondja Steltzer ur »lutheránus vallásúnak el nem ismerhetem ; óvatosságból ugy a kathol., mint a reform, templomban hirdettettem (hát maga nem hirdette ?) gondolván, hogy vallásának kérdését az esketés napjáig tisztába hozandom. S midőn ez nem sikerült, midőn az esketés napján még mindig nem tudta minő vallású a szegény Sch. M., elkezdi vallatni a tanukat, ezek egyike mondja katholikus, másik mondja református, (de egyik sem mondja lutheránus) hát mondják meg most már, — fogja szorosabbra a vallatást, minő vallású a menyasszony, két vallása nem lehet. S végre, midőn pilátuskint ezen vallomást kell tennie : Lutheránusnak irnom nem szabad, ő vagy református vagy katholikus, végre is azért, mert a kálvinista tanú szájasabb, beirja reformátusnak,® No már most azt vagyok bátor kérdeni : ilyen-e a helyes és törvényes eljárás arra nézve, hogy constatalhassuk minő vallásfelekezethez tartozik valaki? És minő joggal copulálta St. lutheránus lelkész ur azt a Sch. Margitot a kit lutheránusnak el nem ismerhetett? mi jogon vezette be az ő »legjobb rendben vezetett anyakönyvébe® ezt a házasságot? megmondja cikke zárszavaiban. »Még csak az kellene, hogy az ev. ref. és az ág. hitv. lelkészek a cultusminiszterium rendelete alapján kölcsönösen perekkel támadják meg egymást.® En még azt vagyok bátor kérdeni St. úrtól, miután Sch. Margitot copulálta ev. ref. vallásúnak anyakönyvezte : mi okból tartotta kötelességének ezen esetről főesperesének jelentést tenni ? Azért, hogy a mit ő görbén csinált, azt főesperese kiegyenesítse? vagy hogy téves eljárását főesperese nyakába hárítsa ? Ugylátszik ez utóbbi volt szándéka. Mert a helyett hogy főesperese ama correct nyilatkozatán: »sem jogom, sem kötelességem ezen idegen ügybe avatkozni® egy nagyot gondolkozott volna, ő, aki az ó-kéri plébánus úrral együtt nagyon jól ismeri az anyakönyvi kiigazítás utját-módját, pedig itt annak lett volna helye, elindul ügyvédet keresni, míglen talál egyet, kinek szájába adott szavakkal főesperesét á'lithatja bunbakul a világ elé, mondván, hogy az »őt egyszerűen bolonddá tette!® Végre ama kérdésre: mi értendő vegyes házasság alatt ? én szerintem világos feleletet ad az országos statisztikai hivatalnak minden esztendőben, minden lelkész kezei közt megforduló »Népesedési mozgalom® című füzete az I/c oldalon; ott látható, hogy az ágost. és ref. vallású jegyesek közt kötött házasság ís vegyes házassag, tehát az abból származó gyermekek a vallás dolgában az 1868: LIII. t. c. 12. §-a ala esnek, s aki ezt nem respektálja, kiteszi magát annak, hogy perrel támadtassék meg. Eó'ri.