Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-16 / 20. szám

c 733 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 734 IRODALOM. A ker. egyház történelme. Warga Lajos s.-pataki theolog. tanár fennt címzett műve Il-ik kötetének negyedik füzete közelebb megjelent; a második kötetből még hiányzó befejező ívek a III. kötet első füzetével fognak szétküldetni. Tudatja egyszersmind szerző, hogy egyháztörténelme i kötetére 3 frtjával, a 2-ikra 4 forintjával, a 3-ikra 3 forintjával előfizetéseket vagy megrendeléseket még mindig elfogad. A mintegy 100 nyomatott ívre terjedő becses munkát ajánljuk magyar protestáns közönségünk becses figyelmébe 1 Kis Lugas. Regék és történetek gyermekek számara. Gyűjtötte Bdnji János. E cím alatt kaptunk 5 három — négy íves kis füzetkét Kólcai Lajos könyvkereskedőtől, ettől a buzgó, faradhatatlan kiadótól, a ki különösebben a magyar prot. egyházi irodalmi termékeket adja világ elé. Néhány ev előtt »Ifjúsági és népkönyvtár« cím alatt igen dicsérendő ambitiótól ösztönöztetve, egy füzetes vállalatot indított meg, a melylyel a még nagyon zsenge korát élő ifjúsági irodalmunkat akarta fejleszteni. Hogy az ezen vállalatából eddig megjelent 12 kis kötettel mennyiben érte el célját: azt most fejtegetni nem lehet, nem is feladatom. De annyit maga a kiadó is elismer hozzánk küldött levelében, hogy e pár év alatt azt a tapasztalást tette, miszerint sok helyütt drágálják az 50 krajcáros könyvet s olcsóbbat kérnek. Most tehát, hogy ez igénynek megfeleljen, adja ki a fentebbi címen új vállalatát 20 kros füzetkékben, melyeket ő maga igen alkalmasoknak mond épen arra, hogy mint jutalomkönyvek osztassanak ki s amaz engedményre is hajlandó, hogy 50 példány megrendelésénél darabját csak 18 krral számitandja. Ez új vállalatból van most itt előttünk 5 füzetecske igen változatos tartalommal részint kis (6—10 éves) gyermekek, részint nagyobbacskak (10—12 éves), részint pedig serdiiltebb ifjak számára. Azt én is tökéletesen elismerem, mit a kiadó mond, hogy »tagadhatatlan tény, miszerint egyike a legjobb, leghathatósabb nevelési eszközöknek a jó olvasmány.« Csakhogy, épen az aztán a rendkívül nehéz, hogy igazán olyan olvasmányokat is adjunk a gyermekek kezébe, a melyek a nevelés eszközéül csakugyan fel is használhatók legyenek. Az írónak, ki gyermekek számára kiván írni, tökéletesen ismernie kell a gyermeki lelket, annak minden mozdulásait, minden ébredő és még szunnyadó erőit; ismernie kell a gyermek kedélyvilágát, élesen megfigyelni e kedély nyilatkozatait, s a sokszorosan, száz meg száz esetben tapasztalt tényekből mintegy elvonni magának egy általános gyermeki egyéniséget, mert bár minden gyermeknek meg van a maga individualitása, mégis mindenikben van, a mi valami másokkal is közös ép úgy, mint a felnőtt emberekben és ehez kell szólania. A gyermekek számára írónak nemcsak az észt kell foglalkoztatnia, folytonosan csak tanítni akarva, hanem különösen a kedélyt, ezt kell nemesítnie, azután az akaratot kell tettre buzdítnia, felmutatásával annak, hogy a kitartó munkának mennyi minden eredménye van ; végül gyönyörködtetni a képzelő erőt s azt helyes irányba terelni. Ez erő a legintensivebb a gyermekben, ennek egészséges fejlődésére kell már amúgy is legjobban vigyázni, nehogy mint legerősebb túl nőjön a többiektn s uralkodjék felettük. Ha jól megfigyeljük a gyermek egyéniségét, mintegy önmaga je'öli ki nekünk, hogy mi az a mi őt érdekli, mi az a miben ő gyönyörködik, mi az, a mi után kicsiny le'ke és szíve vágyódik. Ezt észrevenni igen finom érzék kell. De van a gyermekek számára iró előtt még egy nagy nehézség. Az t. i., hogy megtudja találni azt a formát, a melyben a gyermek lelkére hathat. Egyszerűnek, könnyednek, népszerűnek természetesnek és mégis szépnek, sőt sokszor hatályosnak is kell irályának lenni, hogy a gyermek kifejezési képességére is hasson, mintegy az is törekedjék a beszédben választékosságra, változatosságra, élénkségre, mindenek felett pedig értelmességre, világosságra és szabatosságra. Ily feltételek mellett természetesen nem csodálkozhatunk, ha még a legfejlettebb, legműveltebb irodalmakban is oly igen csekély az u. n, ifjúsági irodalom művelőinek száma s ezek között is még kevesebb az igazán hivatott iró, kinek munkája valóban paedagogiai eszközül is használható. Mert pl. az egész világirodalomban majdnem páratlanul áll Campe »Robinson«-ja, ez a kedves — mit mondok ? — örök szép és halhatatlan becsű munka. A vele való összehasonlítást csak Hoffmannak és Schmidt Kristófnak egy-két elbeszélése állja ki; de csakis egy-kettö. Hát azért mi mint fiatal nemzet nem nagyon panaszkodhatunk, ha nincs kifejlett ifjúsági irodalmunk, mikor a nagy s ezredes műveltséggel biró németeknek s általában Nyugot-Európanak is alig van egy-két kimagasló ifjúsági irója, pedig ott már jobban lehetne, mert nálunk igen kedvező hatású tényező lehetne az is, hogy ők már réges-régen kifejtették nemzeti egyéniségüket, a melybe az individium mondhatni felolvad s jóformán, ha csak egyhez szól az iró, már szól mindenkihez. Mi pedig még ki sem fejtettük nemzeti individualitásunkat. Mindenért futunk a külföldre. Pedig a külföldi intézményeket s eszméket nem kellene leszállitni a régi spanyol csizmákhoz, sem a magyar embert megnyomoritni olyanokkal, mik nem felelnek meg az ő egyéniségének. A mi ifjúsági Íróinknak tehát még ezzel a nagy nehézséggel is meg kell küzdeni, a mi más népek irói előtt már el van hárítva. A »Kis Lugas« regéi és történetei összegyűjtője s részben szerzője Bánfi János úgy látszik theoretice jól körvonalozta a maga feladatát; ez meglátszik az egyes füzetkék tartalmi beosztásán ; de azután a gyakorlati kivitelben, éitem az egyes elbeszélésekben, nem mindenütt sikerült keresztül is vinnie és a legkevesebben érte el a paedagogiai célt. Van ez 5 füzet meséi és elbeszélései között több kedves, a minők pl. »a sánta kutya«, »a kendő«, sa király és a vándorlegény«, »kincs helyett kár.® Érdekes mozaik »az állatok eszéről« irott cikkecske, valamint a trónörökösről és a Munkácsyról szólók. Egyike a legszebb s legeszmedúsibb meséknek a »Ha már kívánunk« stb. cimű mese, a melyben egy igazán szép gondolat van kifejezve, de a melyet persze nem fejthetett ki a serdültebb falusi ifjúságnak. Maguk azok az olvasók, a kiknek szánva van, nem fogják kitalálm, ha pedig nem találják meg, hatástalan marad rajok nézve. Szép, de nem gyermekeknek való »az okos pásztorfiu« meséje. Nagyon elvont az nekik. Igen jóizű, népies hangon tartott beszélgetés a »Ki az Úr ?« — De sehogy sem helyeselhetem, sőt határozottan roszalom az oly történet közlését, mint a »gyújtogató« (4. füzet). Egy minden tekintetben Ízléstelen, sensationális izgató semmiség. Még csak el sem tudom gondolni, hogy miért vétetett ez fel, mert még laptölteléknek is rósz. Hasonlólag nem egyébb mint egy hirlapi izgató újdonság »a tűzoltók®. Soha nem szerettem, mikor készakarva minden idegnek felrázásával akartak részvétet ébreszteni a szegénység, a nyomor iránt s igy itt sem szeretem az afféle sentimentalis, erőitetten jajgató és erőnek erejével sirattató történetet, mint a »négy krajcáros cipó«. Amúgy J is ideges nemzedékünket nem szabad ilyenekkel még