Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-05-16 / 20. szám
030 Lényegesnek tartom azt is, hogy a most érvényben levő tömeges biztosítás mellett az egyházkerületek jövedelme még tetemesen fokozható. A dunántúli ref. egyházkerületnek az első magyar általános biztosító-társulattal 1881 ik évben kötött szerződése szerint, nemcsak az egyházak biztosithatnak a kikötött kedvezményezett díjtételek mellett, hanem a lelkészek, tanitók, presbyterek s azok hozzátartozóik. Minél tovább tágítjuk ezen kört, annál nagyobb lesz a díjakból visszaadott százalék, s felekezetünk annál több tagjával teszünk jót. Ki lehet igy a biztosítás körét akár az egész egyházközség tagjaira terjeszteni, s ha a lelkész urak e tekintetben kellő buzgósággal járnak el a felvilágosításban és a buzdításban : a mostani jövedelmet talán meg lehet kétszerezni. Valóban kár volna a mostani meglehetős nagy és biztos, jövendőben pedig még fokozódásra képes jövedelmet, bizonytalan és kockázattal járó jövedelem reményéért föláldozni. Eddig vizsgáltuk a javaslatot elvi és célszerűségi szempontból, szükséges azt szemügyre venni a kivitel szempontjából is. Kivitel tekintetében szintén lényeges hiányokban szenved a javaslat. Ezek közül az első az, hogy semmi fig}-elemre sem méltatja a kereskedelmi törvény 453-ik § át, a mely azt kívánja, hogy »minden biztosítási vállalat köteles a biztosítás minden ágára nézve, melylyel foglalkozni szándékozik külön-külön, legalább százezer forintnyi tényleg befizetett biztosítási alapot kimutatni. Ezen alap kimutatása előtt sem a cég bejegyzésének, sem az üzlet megkezdésének helye nem lehet.« A törvény ezen intézkedése alól nem hiszem, hogy kivételt képezhetne a református egyházi tűzkárbiztositó-intézet sem. De még ha a törvény nem rendelné is ezt, még akkor is kellene ekkora biztosítási alap arra, hogy egy intézet, vagy ha ugy tetszik szövetkezet, az egész magyarországi ref. egyház összes épületei tűzkár elleni biztosítására vallalkozhassék. Ezen 100,000 forint helyettesitéseül semmikép el nem fogadható a 18. § azon intézkedése, hogy »ha a tűzkárok fölülmúlnák az évi díjak összegét: a hiányt az egyházi közalap pénztára fogja kölcsönkép előlegezni « Mert a közalapnak meg van a maga célja és rendeltetése, a melytől annak jövedelmei csak kis mértékben volnának elvonhatok. Pedig a biztositásnál fordulhatna elő eset, hogy a közalap összes vagyona sem fedezné a károkat. Ezért ha a zsinat valamikor elhatározná is ily biztosító-intézet felállítását, az első §-ba fel kell venni, hány készpénzben befizetett százezer forint képezi a biztosítási alapot, mert a kereskedelmi törvénynek csak így tétetik elég, s mert csak így nyugodhatnának meg az egyházak a tekintetben, hogy nemcsak a biztosítási díjat fizetik, hanem ha káruk esik, az gyorsan és biztosan meg is téríttetik. Anl a i Gábor, (Vége köv.) főisk. tanár. Az anyakönyvi mizériákhoz. E lapok f. é. 12. számában t. Steltzer Frigyes kiszácsi evang. lelkész úrtól »anyakönyvi mizériák* cím alatt, a helyes anyakönyvezés nehézségei több bonyolódott eset felsorolása által kitüntető cikk jelent meg. Miután a t. szerkesztőség készséggel ígéri közremunkálását e kérdések tisztázására, elmondom én is szerény nézetemet e tárgyban. A főkérd es a házasc ag elölt vagy a házasságon kivit 1 szü'etett gyermekrk anyakönyvezése és törvényesítése körül forogván, mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy a házasság előtt született gyermekek alatt azok értetnek, kik nőtlen férfi és férjtelen nő törvénytelen viszonyából származtak ; a házasságon Iciviil született gyermekeken pedig azok, kik nős férfi és férjes nő, vagy nőtlen férfi és férjes nő, és viszont nős férfi és hajadon vagy özvegynő tiltott viszonyának gyümölcsei. Már most: 1. A házasság előtt született gyermekek magyar szokásos jog szerint utóházasság által törvényesíthetők, de — szerintem — nem eo ipso törvényesitetnek. Es azt megjegyzem, hogy én Steltzer ur állítására sem hiszem, hogy »a kath. püspökök és érsekek szigorúan ragaszkodnának a canoni jog azon elvéhez, hogy a házasság előtt születt gyermekek az utólagos egybekelés ténye által már is törvényesítve vannak.« Vagy hát miért kívánja a kalocsai érsek a törvényesitési okmányok között 3. i>az apa nyilatkozatát két tanú előtt arról, hogy a házasság előtt született gyermek az ő gyermeke, és hogy az anyával kötött házasság folytán annak törvényesitését, és a saját nevének a születési anyakönyvbe beiktatását kéri • azért mert — szerintem — ez a sine qua non. Iia ezt a nyilatkozatot a vőlegény nem teszi, pedig többször nem teszi, mert menyasszonyának előbb született gyermekét magáénak elismerni nem akarja : én azt hiszem sem lelkésznek, sem püspöknek vagy érseknek nincs joga a gyermeket törvényesíteni, hanem marad a gyermek az egybekelés után is törvénytelen. Ezért nem érthetek egyet St. úrral abban, miszerint »Magyarországban az eskető prot. papnak kötelessége az esketési anyakönyvben a szülők esketésekor a házasság előtt született gyermekek létét konstatálni, a születési anyakönyvbe pedig kötelessége bejegyezni, melyik napon keltek egybe a házasság előtt született minden egyes gyermek szülői;* mert én meg ugy tanultam, hogy »a természetes és törvénytelen gyermekek atyját tudakolni nem kell, sem felírni az anyakönyvbe, hanem ha az atya maga kívánja.« Szerintem tehát, ha az esketés alkalmával a vőlegény nyilatkozik., hogy menyasszonyának házasság előtt született gyermekét magáénak elismeri stb. és ha constatálva van az, hogy a gyermek nemzése idején mindketten szabad, az az oly állapotban voltak, hogy egymással törvényes házasságra léphettek volna: e két feltétel alatt jogosítva van a protest. lelkész — a nélkül, hogy esperesét vagy püspökét kérdezné — a gyermeket anyakönyvileg törvényesíteni, s az ekkép történt törvény esitést a hatóságok is elismerik. De csakis ennyire terjedhet a prot. lelkész joga a törvényesités körül. Minden más esetben, ha t. i az utólagos házasság általi törvényesités a szülők egyikének halála vagy fennálló házassága miatt lehetetlenné vált, ugy szinte, ha a törvényesitést az anya vagy a törvényesítendő kéri, az ügy a kir. törvényszékek elé tartozik. 2. A házasságon kivül született gyermekek törvényesítése, ha ezek alatt azokat értjük, kiknek nemzésénél házasságtörés követtetett el, csak kir. kegyelem utjáni örökbefogadás által eszközölhető. Lássuk most már a Steltzer ur által felhozott egyes eseteket. Tóth István kath. és Trehárszki Erzsébet evang. vadházasságban élők eseténél, a kath. lelkésznek nem volt joga sem a fiukat, sem a leányokat megkeresztelni, mert törvény mondja : a törvénytelen gyermekek anyjuk vallását követik, tehát anyjuk lelkésze által is kereszteltetnek. Hogy St. ur azon feltétel mellett eskette meg, mert megígérte, hogy leányait evang. vallásban fogja neveltetni, hibázott, mert ezt Tóth Istvánnak a törvény
