Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-16 / 20. szám

c 733 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 734 szabály tervezete egész terjedelmében el van fogadva. Ámbár gondolkodik az egyházmegye : mi lesz már most? az egyházmegyei, egyházkerületi már meglevő, és még most alakítandó egyetemes gyámoldával? Valahára illő és időszerű lenne, ha ez ügyben végleges megállapodás létesülne mielőbb, de ne erőszakkal, bantva a jogos tulajdont, hanem tiszta uj alapon, de világos kiszámításra alapítva az egyetemes gyámoldát is. 15. Az alumínium a kérvényező lelkészjelöllek között egyenlő arányban kiosztatni határoztatott. 16. A lelkészjelölő bizottságba rendes lelkészül Kis Gábor, Seregély György és Horváth Lajos tanácsbiró urak választattak meg egy évi időtartamra. 17. Liszkai József volt derék pápai lelkész ur, maradandó emléket állított emlékének azzal, hogy egyházmegyénkben 100 forintot helyezett le ugy, hogy az öszszeg évi kamatai egyik évben lelkész, másik évben tanító-özvegynek adassék. Ez évben özv. Szabó Mihályné lelkészné fogja áldani nemes szívét az adományozó emberbarátnak. Oh bár nemes példája utánzókra találna ! 18. A tanitó egylet, hogy magát az országos gyűlésen képviseltethesse, uj alapszabály-tervet készített s azt az egyházmegye elé terjeszté megerősítés végett. Az esperes megbízatott, hogy az egyházmegye jogainak megóvásával azt megerősíthesse. 19. Gyámoldánk elnöke bejelenté az egyházmegyei gyámolda jelen állását, bevételeit, kiadásait. Ezen a tanítókkal közös gyámolda összege több 15,000 forintnál, s évi szaporulata pár év óta tetemes is. Csak az kívánatos, hogy a hátralékok behajtassanak, és a volt régbb választmány alatt tett s még mindig követelésben álló befizetések töröltessenek, esetleg az összeg az által fizettessék meg, a ki azt aláírásával fölvette. 20. Alig van egyházmegye, melynek közigazgatási tőkéje kevesebb lenne, mint a miénk, 2000 forint, a kiadás pedig növekedik, a közalap-bizottság kiadásai is megérkeztek — az egyházi konvent nem akarva tiszteletdíjjal ellátni az espereseket a közalap fárasztó kezeléséért — az esperes fizetését is emelni kellene egy káplán tartással, de miből?! Erre a pénztárra nem hagyományoz senki, ebbe se nem csurran, se nem cseppen, úgy gondolkodik hát az egyházmegye, hogy a komáromi egyházmegye példáját tekintve, megkéri a ft. egyházkerületet, hogy a kamatnélküli államkölcsönt akkor, mikor nem vállalkozik érdemleges kérelmező egyház, 10 év alatt neki adja kö'csön, rendes adóslevél alapján. Ezen segély is egyházi célokra adatik, mivel különben az egyházakat lenne kénytelen az egyházmegye e célra, ujabb adóval megterhelni. 21. A kapi egyház házhelyeknek elakarja adni a lelkész birtokának egy részét, 12 holdat, 1000 • ölével 500 forintért, kellő biztosíték mellett. Azon feltétel alatt, hogy a vétel-aron uj és jő birtok vásároltassék, addig is a vétel -ár s kamata a lelkésznek biztositassék, nem ellenzi az egyházmegye az eladast és a felügyelet az esperesre bizatilc, nehogy kár történjék. 22. Sok a nyomor itt és ott, és kérve-kérik a közalapi segélyt egyházak és lelkészek, ezek között a kapi egyház lelkésze is, ki sújtott családi körülmények alatt van, és egyszeri segélylyel óhajtana helyzetén könnyíteni, de a többi lelkészek, előkönyörgők, mint a mezőörsi, dereskei, bödögei, borsosgyőri is méltók a segélyre. 23. O Felsége a dereskei egyháznak 100 frtot kegyeskedett adni. Köszönettel fogadtatott. p. Vigil. Szerény vélemény, a magyarországi ev. ref. egyház egyetemes konventje által készített »egyházi kölcsönös tűzkárbiztositó-intézet* »lelkészi és tanári nyugdíjintézet* és >lelkészi és tanári özvegy-árvai gyámintézet« alapszabályaira vonatkozólag. A magyarországi egyetemes ref. konvent állal készített e három tervezet mindegyik egyházi és iskolai lapunk hasábjain volt már ismerietve, tárgyalva és bírálva; de azt hiszem korán sincsenek e javas'atok anynyiia megvitatva és minden vonatkozásukban méltatva, a mennyire azt, ugy tárgyuk fontossága, mint az általuk létesítendő intézeteknek az egész magyarországi ev. reform, egyház egyetemére kiterjedő hatásköre megkívánja. Ez alapon veszek bátorságot magamnak igénytelen véleményemet először általánosságban mindhárom javaslatra s azután mindegyikre külön-külön nyilvánítani. A mi a javaslatokat általánosságban illeti, kétségtelen, hogy bennök a magyarországi ref. egyház egyetemességének, az egész egyház testét és tagjait áthatni kellő testvéri szeretetnek, az egymás terhei hordozására készséggel vállalkozó közérzületnek eszméje van alapul véve és kifejezésre hozva. S mivel ez alapeszmék képezik az egyház erkölcsi alapját és fennállásának biztositékát, a javaslatok ellen célzatuk és alapeszméjük szempontjából nem lehet kifogást tenni. Ellenben igénytelen nézetem szerint lényeges kifogást lehet tenni mindhárom javaslat ellen az eszme kivitele tekintetében. Mindhárom javaslat anyagi ügyekkel foglalkozik; vagyoni kötelezettségeket ró egyes gyülekezetekre, testületekre és egyes egyháztagokra ; vagyoni felelősséget állapit meg egyes testületekre és egyháztagokra : a minek értelme és jelentősége csak akkor lehet, ha a polgári és állami hatóságok az intézkedések foganatosításához szükség esetében segédkezet nyújtanak. Már ped:

g tudjuk, hogy a nagymélt. vallás- és közoktatási miniszter ur azon leiratában, melylyel az 1881-ik évi debreceni zsinat által szentesítés végett fe'terjesztett zsinati törvényeket módosítás végeit visszakü'dötte, határozott álláspontot foglalt el a jus advocatiae-nak oly értelmezése ellen, hogy az egyházi testületek saját hatáskörükben hozott rendszabályaikból, határozataikból és ítéleteikből, egyes tagokra háramló vagyoni kötelezettségek behajtásahoz az állam általában segédkezet nyújtani tartozik ; sőt azt kívánta, hogy az állami hatóságok közreműködésének igénybevétele, csakis a jelen egyházi törvényben megjelelt esetekre szorittassék. Ezen utasitás folytán az 1882. évi zsinat, a zsinati törvény 5-ik §-ában felsorolta mindazon eseteket, a melyekben az állam segélye igénybe vehető, és a szentesítést kérő feliratban kifejezi, hogy »az elősorolt eseteken kivül, az egyházi jórend biztosítása céljából kívánatos volna, ha az országos törvényhozás megállapítaná, hogy az egyházi, magtári, papi és tanítói özvegy-árvatári tartozások és követelések behajtásánál is megnyerhetnék az egyházi hatóságok az illető állami hatóságok segédkezését,« de már ezen tartozások behajtását sem vette fel a zsinati törvénybe, hanem hagyta polgári per-utra. Tűzkárbiztosító-intézetről, papi- és ta nári nyugdíj-egyletről, ezek illetékeinek behajtásáról pedig sem a törvényben, sem a feliratban nincs szó. Ebből azt hiszem világos, hogy a tárgyalás alatti javaslatok, ha, a mint a tervezetben kifejezve van, a konvent által megállapíttatnának, s az 1887. év januárius elején életbe léptettetnének : a bennök levő oly nemű intézkedések, melyek egyesek és testületek vagyoni felelősségére vonatkoznak, nem fognának bírni törvényes sanctióval s ha valamely egyháztestület, vagy egyháztag rendelkezéseiknek ellene mond, a rendelkezések érvénye-