Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-16 / 20. szám

613 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. C> 14 Ha már a jelen kor erő-és időbeli nyereséggel dicsekedhetik, méltán föltehető a kérdés, hogy mi történik a nyert idővel és erővel, ezen megtakarított értékekkel? értékesíttetik-e az talán egy magasabb téren az erkölcsi téren, az egyén, a család, a társadalom erkölcsi fejlődésére, a mely erkölcsi fejlődésre az embernek egyaránt szüksége van! S ezen sötét pont feltalálható a jelen képén, ezen aggasztó tünet nem kis részben jellemzi a jelen kort, ha nem is általános, de nem is csak a fő-fő szerepet vivő nemzeteket. Munkaszünet nélkül, utazás mintegy állomások nélkül, kiindulás erkölcsi cél s sokszor erkölcsi eszközök nélkül, megérkezés aztán oda, a hol mindent elnyel és ural az anyagiság; erkölcsöt, érdemet, becsülést avagy becsületet s méltánylást egyaránt. Ezen sötét pont felismerhető igenis a jelen képén, a munka túlhajtása az erkölcsi élet hátrányára, hiszen tudjuk, hogy ama munkásságnak rendszeres túlhajtása magával hozza az erkölcsi erőknek és érzéknek elhanyagolását s igy eltompulását, a lelki javaknak az erkölcsi érdekeknek mellőzését előbb, majd rideg megvetését s az erkölcsiségnek, vallásosságnak aláhanyatlását, miclőn sok esetben ezen magasabb javaknak még csak kívánására sem kínálkozik kellő alkalom, idő és lehetőség — hát még az azok utáni öntudatos törekvésre? Ezen tényből indultak ki egyes nemzetek, midőn az erkölcsiekben hanyatló beteges jelen kornak lázait ha nem is egyedüli, de a módszerre nézve első külsőleges szerrel: a vasárnapi munkaszünettel igyekeztek csillapítani és gyógyítani, külsőleges s nem egyedüli gyógyítási mód az, van belsőleges is, mely tán biztosabban hatna, de amaz időrend tekintetében az első, visszaállították a vasárnapi munkaszünetet, megadták a lehetőséget az erkölcsi érdek kieléeité-O o sére, hiszen a nyert erőnek és időnek a lélek és a test javára való felhasználása tekintetében, a lélek hordozója, a test is erkö'csi beszámítás alá esik. Behozták — igaz — azon nemzetek, melyek a jólétnek és boldogulásnak valamivel magasabb fokán állanak, behozták és tapasztalták, hogy a vasárnapi munkaszünet pusztán negatív jellegű tényezőjében a jólét és boldogulás nem egy tényleges eszközére tettek szert, behozták a vasárnapi munkaszünetet, mert belátták, hogy mindenkinek szüksége van a mindennapi élet terhei és gondjai között oly megállító pontra, melyen úgy testi, mint lelki ereje gyarapodjék, s a testnek is méltányos osztályrészül eső pihenés mellett a lelki épülésnek, a lélek felfrissülésének is engedtessék meg az igényelt idő és alkalom. . Tudva levő dolog, hogy a francia nemzet, mely a mult század végén a szabadság iránt való rajongásában a vallást s erkölcsöt is kérdésen kívül helyezte, az időt, az új nevekkel nevezett hónapokat decadokra osztotta fel, hogy annál több idő jusson a munkára, hadat üzent az időbeosztásnak is, mint ősrégi intézménynek, melyet a vallásos mythos a világnak teremtésétől keltez, elhamarkodott intézkedését azonban csakhamar a megszokott, a jónak ismert és elfogadott időbeosztáshoz való visszatérés követte. Anglia egyike a legreálisabb irányú államoknak, hol a munkát gondolkodó értelem, az életet bizonyos megfontolás s szellemes gyakorlati elv jellemzi, vasárnapon munkaszünet van, szünetel a gyári zaj, pihen a munkás kéz, az ész rideg számítgató köre mintegy bezáródik, hogy annál inkább megnyíljék a szív világa, a kedély hazája. Hát a németeknél, hogy róluk se feledkezzünk el, hogy áll e tekintetben a dolog ? A vasárnapi munkaszünetnap, ünnepnap is egyszersmind; ünnepi színt ölt magára a város, zárvák a kereskedések, zárva a munkahely, üresek csaknem az utcák, de nyitva a templom, a vasárnapi munkaszünet egyszersmind ünnep is. Hogy ez így lehessen mindenütt, hogy ez így lehessen nálunk is, először a vasárnapi munkaszünetnek kell meg lennie, meg kell állania egy pár pillanatra azon folyton zakatoló gépezetnek, mely gépezet elvon egyiket a családtól, társaságtól, elvon Istentől és még ráadásul elvonja az embert önmagától is. Mert ma még így van ez nálunk sok téren ; hogy csak keveset hozzak fel, például a vasút, a pósta (bár ez utóbbi tekintetében az ujabb időben történt némi méltányos könnyítés) úgy leköti a munkás kézt, az üzlet és ipar emberei annyira kötvék az egymás után következő napokban különbséget nem tehető napirendhez, hogy a munkájából éjjel vagy nappal hazavetődő egyén csak kevés időre köthet ki még a családi szigetre is, hogy ott üdülést találjon, azon szigetre azonban, mely közös menhelye a testtel együtt megtörődött léleknek, lépnie csak elvétve lehet. S a szakadatlan munkának eredménye a boldogulás talán ? Megengedem, de az is megengedendő, sőt kétségtelen, hogy a munkának igy legtöbb esetben csak terheit és nem örömeit is érző ember kebeléből fel-felmerül azon méltányos óhaj és sóhaj, miszerint adassék meg vagy adassék vissza neki azon vasárnapi munkaszünet, mely őt testileg és lelkileg is képesitendi további munkára, mely őt családjának, önmagának és Istenének visszaadja. Régi nóta — meddig járja?!... Nemes Károly.