Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-16 / 20. szám

616 BELFÖLD. Püspöklátogatás Felsö-Baranyában.*) Május 5-én d. e. 10 órakor érkezett Csarnotdra püspök uiunk, a menet előtt lovaslegények száguldottak, a kocsisort Antal Pal szolgabíró fogata nyitotta meg, azt követte azon fogat, melyen a várva-várt főpásztor és főtiszt, kísérője Szilady Áron egyházkerületi főjegyző úr ültek, azután a f.-baranyai egyházmegye esperese s több lelkész a vidékről, végül Szava község elöljárói. A lelkészlak udvarán a jánosi szelidségű agg lelkész Szentgyörgyi J. üdvözlő szavaira röviden válaszolt a főpásztor, néhány perc múlva a nem nagy, de díszes templomba mentünk, hol püspök atyánk az Urasztalától kenetes beszédet intézett a gyülekezethez, melynek főbb pontjai a következők voltak : »Különös képet rajzol — így kezdé beszédét a főpásztor — Jakab ap. köz. első levelében az emberi nyelvről, hogy t. i. az : kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát, kicsiny tuz, mely nagy erdőt megéget . .. végre így kiált fel: Váljon a forrás, azon egy folyásból bocsát e édes és keserű vizet ? és bár az apostol azt mondja: Nem kellene ezeknek így lenniök atyámfiai! mégis én azon helyzetbe jutottam, hogy ugyanazon forrásból bocsássak édes és keserű vizet, mert én, ki tegnap és tegnap előtt több helyen, bár vérző szívvel, de szeges ostorral csapkodtam a bűnöket és rosz szokásokat, ime ma a megelégedés jámbor szavaival jövök hozzátok, s nagy volna az én atyai szívemnek öröme, ha mindenütt ezt tehetném. Mert olvastam felőletek, hogy a mult század végén 1792-ben Turonytól elválva, mint szegény anyának szegény leánya, a maga szárnyára ke't e kisded gyülekezet, mely akkor csak 50 gazdából és 80 párból állott, s először vert-falból építette fel kisded templomát, melyben 60 évig dicsérte az Istent, de meg erősödvén, minden kiilsegély nélkül, a maga erejével emelt díszes templomot Isten dicsőítésére, még pedig nehéz körülmények között, az úrbéri váltság terhe alatt is görnyedezve, de mint a kis Dávid parittyájával és a seregek Urának nevével bátran szembeszállt az óriás Góliattal, úgy e kisded gyülekezet ís csekély erejével, de Istenbe vetett bizodalommal bátran leküzdötte az elébe tornyosuló nehézségeket, s nem csak építési adós ságait törlesztette le, de ma már némi tőkepénzzel is rendelkezik. Dicsérlek titeket e buzgalomért és kitartásért, dicsérlek titeket azért, mert megadjatok Istennek a mi az Istené, az államnak a mi az államé, az egyháznak és köztetek fáradozó hű szolgájának a mivel tartoztok neki, a ki 43 év óta hirdeti közöttetek az Isten igéjét, tanítja kisdedeiteket, ősz hajával, mint egy agg patriárcha, önkénytelen is tiszteletre gerjesztőleg jár közöttetek s tiszta forrásvíz mellett legelteti az Úrnak e kisded nyáját. Bár körültetek több helyen rosz szokások uralkodnak, gonosz bajok ütögetik fel fejeiket, ti ezektől mentek maradtatok, mert megvédelmezett a ti hű pásztorotok és az ő szájából az Istennek igéje. Es mégis valami panaszom van ellenetek, vagy legalább némelyek ellen ti közületek ; mert kevesebben látogatjátok az Úr házát, mint az előbbi időben, — némely idegen beköltözetteknek rosz példája, kik kerülik az Isten házát, ti reátok is kezd elragadni, — ámde in*) Közelebbi számunkban már röviden tettünk emlite'st a csarnotai és viszlói látogatásról; most egy másik tudósítónk szívességéből közöljük a nagy hatású egyházi beszédek rövid vázlatát. Szerk. kább a jövevényeknek kell a házban lakók jó szokását felvenni ? nem pedig a helybelieknek a jövevények rosz példáját utánozni. Ha 30 évvel ezelőtt még fennállott kisded templomotokban buzgón dicsértétek az Urat, miért nem siettek most is mindnyájan e szent helyre, mint a szomjúhozó szarvas a vizre, ha e vidéken uralkodó egyébb rosz szokásoktól meg tudjátok magatokat védelmezni, miért nem oltalmazzátok meg magatokat a vallástalanságnak, a templomkerülésnek már ti közöttetek is terjedni kezdő bűnétől? miért nem akartok a vallásosságban és Isten házának gyakorlásában is igazi utódai lenni apáitoknak, kiknek temetőhelye mellett elhaladva, egy aldó sóhajt bocsátottam az egek Urához. Tisztítsátok hát meg szíveteket e sötét folttól, hogy lakozzék abban az Úrnak félelme : Boldogok a tiszta szívűek és boldog a ki lakhatik az Úrnak házában életének minden idejében. Hogy pedig a bűnöktől mentek maradhassatok, a rosz szokasokat levetkezhessétek, jertek és velem együtt imádkozván, kérjük Istennek jóra erősítő kegyelmét « Az ima után mindnyájan meghatva távoztunk a templomból. Mindjárt istenitisztelet után iskolalátogatas, majd a presbyterium kikérdezése következett, mely után kedélyes ebédhez ültünk. Ebéd végén az agg házi gazdára mondott felköszöntőjében kegyes volt megígérni szeretett püspök utunk, hogy a házi gazdának 4 év múlva leendő 50 éves lelkészi jubileumára le fog jönni, ha Isten mindkettőjük életét megtartandja. Tartsa is meg, ez mindnyájuk szívének forró óhajtása. Viszlóra délután 3 órakor indultunk a hegyen át, a határnál a községi jegyző és elöljáróság várta és üdvözölte ő Méltóságát, egész csapat lovas nyitotta meg a menetet, az utca végén impozáns diadalív emelkedett lengő zaszlóval, ugyanilyen a lelkészlak előtt is, melynek udvarán a szomszéd lelkészek, a helyi elöljáróság s az egész község népének élén Ambrus József lelkész, a fiúi tisztelet és szeretet meleg hangján üdvözölte püspök urat, úgyis mint főpásztort, úgyis mint várva-várt kedves vendéget, ki a neki adott tiszteletnyilvánitást, s a vendégszeretet felajánlását megköszönve, kiadta a rendeletet a harangozásra. A templom minden zugát betöltött gyülekezethez köriilbelől ezeket mondta a főpásztor : »Mikor elhatároztam magamban, hogy egyházkerületünknek minden gyülekezetét, azok között e viszlói gyülekezetet is meglátogatom, sokszor kérdeztem magamtól, mit fogok e gyülekezet lelki szükségeihez képest szólni, s nem egyszer feltettem magamban Pál ap. kérdését: »Mit akartok, vesszővel jőjjek-e hozzátok, vagy szeretettel és lelki alázatossággal ?« Szeretettel mindenesetre, mert azokat, kik között még az Istennek neve és szeretete él, szeretnem kell, szeretet nélkül közelíteni hozzájok oly vétek volna, melyet Isten megbüntetne, szeretettel és egyszersmind lelki alázatossággal is, mert Isten beszéde sáfárának magának kell elől járni a lelki alázatosságban, követvén Jézust, ki igy szólott : »Látjátok, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok.« De a vesszőt sem szabad egészen otthon hagynom, mert ti közöttetek is találtatnak oly bűnök, melyeket, ha emlitetlenül hagynék, nem tölteném be az Úrnak Jerémiáshoz intézett eme parancsát : »Valamire kiildlek téged elmenj, és valamiket parancsolok néked megmondjad. Ronts, veszess, törj, épits és plántálj.« Pedig ez nekem is köttelességem, hogy irtsam a gyomot s annak helyére jót plántáljak. Szeretettel jöttem tehát hozzátok, eltekintve attól, vájjon jók vagy rosszak volnátok-e, mert az atya szereti 39*