Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-09 / 19. szám

557 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 558 kérdésül tétetett fel a közgyűlés elé, hogy a segédlelkészek, a kik egyházi terhet nem viselnek, a kik nem presbyterek és a kiknek száma ujabb időben egyházmegyénkben nagyon megszaporodott, ugy hogy eselleg jelentékeny befolyást gyakorolhatnak az egyházmegyei gyűléseken is : egyáltalában lehetnek-e egyházmegyei képviselők ? és sajnos I ezen kérdés, közgyűlésünk által tagadólag intéztetett el, tehát ezután már segédlelkészek, egyházmegyei képviselők nem lehetnek ! Es mivel indokoltatott ezen végzés ? egy részről azzal, hogy igen különös volna az, hogy esetleg, egyházi terheket megszavazzanak oly egyének, kik magok egyházi terheket nem viselnek, másrészről azzal, hogy felette illiberalis dolog az, hogy jogot élvezzenek azok, kik kötelességgel megróva nincsenek I Hát ugy általában véve, tagadhatatlanul van igazság ezen indokolásban, de épen a segédlelkészekre alkalmazva, nézetem szerint igazságtalan és az egyház érdekeivel ellenkező is. Ugyanis, ha az egyházi terhek a'att, szellemieket nem, hanem egyedül anyagi terheket értünk : ugy a fenntebbi indokolás értelmében, a rendes lelkészek egy részét is bátran kizárhatjuk a közgyűlésből, mert tudtommal az egyház anyagi terheinek viselésében csakis azon lelkészek osztakoznak, a kik privát vagyonnal rendelkeznek, hogy pedig ilyen helyzetben nem minden rendes lelkész van: azt bizonyosan mindnyájan tudjuk. Aztán meg ugyan hogy tehető az fel, hogy az a segédlelkész, ki az egyház érdekeivel épen ugy össze van forrva, mint maga a rendes lelkész : szavazatát az egyház érdekével ellentétes célra használja ? A mi pedig a másik indokot illeti, arra nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy azon országos törvényt (1874. XXXIII. t. c.), mely a többi honoratiorok között a segédlelkészeket is jövedelmökre — tehát teherviselésökre — való tekintet nélkül országgyűlési képviselői választói — tehát választhatói is — joggal felruházza : ezen intézkedéseért soha senkitől sem hallottam illiberalisnak declaráltatni, sőt annak idején az országos közvélemény ugy tekintette azt, mint igen liberális, mint a szellemi qualificatiónak hozott hódolatot, csak sajnálni lehet azért, hogy most épen egyházi téren tartjuk őket illetékteleneknek azon jogra, melyre az országos törvényhozás, állami téren illetékeseknek tartotta őket. Szintén elvi jelentőséggel bír a következő kérdés eldöntése: Van-e valamely presbyteriumnak, az egyház községi gyűlés megkérdezése nélkül joga, hivataláról lemondott, különben igen tisztelt és közszeretetben állott lelkészének fizetését, az év azon részére is kiadni, midőn már nem szolgál ? (a fenn forgó esetben a lelkész szolgált 4 hónapig s fizetése 12 hóra kiadatik). E kérdést, tekintve, hogy az illető egyház, folyó jövedelméből képes gyakorolni a hála és kegyelet ezen szép példáját: közgyűlésünk í^enlőleg döntötte el. E sorok irója teljes örömmel járul hozzá eme végzéshez; de mivel régebbi időből két esetre is emlékezik, hogy hasonló kérdések egyházmegyénkben épen ellenkezőleg oldattak meg: igen kívánatosnak láts/ik, miszerint illetékes felsőbb hatóság (egyházkerület ? konvent ? zsinat ?) által mondatnék ki, hogy mikor és mily feltételek mellett engedhető meg a presbyteriumnak az ilyen kegyeletes tény gyakorlasa ? mert hogy jöhetnek esetek elő, a mikor bár az »egyház folyó jövedelme« megengedné, mégis igen helytelen dolog volna az efféle intézkedést megerősíteni: azt ugy hiszem, nem szükséges bizonyítgatni. Gyülésünk legfőbb tárgya volt a konvent által kiadott javaslatok, tűzkárbiztosító, lelkészi és tanári nyugdíj-és özvegy-árva gyámintézet feletti határozás. A fontos tárgy igen jól elő volt készítve, a mennyiben esperesünk felhívására, lelkészi köreink már előre tüzetesen foglalkoztak vele s mind a négy kör beterjesztvén jegyzőkönyvbe foglalt nézeteit, ezen jegyzőkönyveket nagyt. esperes ur, az általa előadói tiszttel megbízott nt. Győri Lajos egyházmegyei jegyző urnák tanulmányozás végett jó idejében kiadta, a ki is aztán a közgyűlést megelőző conferentián, szakavatottan ismertette a lelkészi körök nézeteit mindenik javaslatra nézve és ezen ismertetésből kitűnt, hogy az egyes körök megállapodásai között alig fordult elő lényeges eltérés; igy aztán a közgyűlési tárgyalás és határozat is minden nehézség nélkül megtörténhetett. Egyházmegyénk elvileg mindenik intézetet helyesli és elfogadja, de a konvent által készített javaslatból alig tart egyetlen §-t is észrevétel nélkül elfogadhatónak, némely intentiójával szemben pedig a leghatározottabban tiltakozik. Igy nevezetesen a tűzkárbiztositásnál a 1/2

°/o ellen, mely a nagyobb s jobb épületekkel biró egyházakra a leroskasztásig elviselhetetlen terhet róvna, a nyugdíjintézetnél a holtig választott lelkészeknek és tanároknak oly könnyedén való nyugdíjazása ellen, az özvegy-árva gyámintézetnél a kegyév megváltoztatása, a meglevő gyámintézetek vagyonának beolvasztása stb. ellen, és nyiltan kijelenti, hogy az ilyen részint célszerűtlen, részint törvénytelen és minden jogi fogalmakat felforgató intézkedéseket magára erőszakolni nem engedheti. Az egyházkerületre felterjesztendő határozat jegyzőkönyvbe vételével és részletes indokolásával az előadói tisztet teljesítő Győri L aljegyző ur bízatott meg, a ki is feladatának igen kitűnően megfelelt. Voltak a gyűlésnek még több nevezetes tárgyai is, de azok nagyobb részben csak egyes egyházakat vagy egyházmegyénket érdekelvén: mellőzhetőknek vélem. De nem végezhetem be tudósításomat azon tiszteletteljes óhajtásom kifejezése nélkül, hogy vajha végképen elmaradnanak közgyűléseinkről az oda semmiképen nem illő személyeskedések, s vajha sokszor jelentéktelen formahibák miatt, ne rovogattatnának meg oly nyiltan s oly kíméletlenül s néha épen saját gyülekezetük előtt a lelkészek, mert ha ezeknek hatását, befolyását megbénítjuk: bizony mondom, nem tudom, hogy mi módon virágoztatjuk fel ezáltal az illető egyhazakat. Isten velünk! Nemo. Lelkészi értekezlet: jöjjön el a te országod! Mar három cikk jelent meg e lapok hasábjain a *nem illetékes lelkészi hivatal által eszközölt eslcetéselc anyakönyvezése« tárgyában. Mindhárom cikkből az tűnik ki, hogy prot. egyházunkban az anyakönyvezés tekintetében is, mint sok más tekintetben, a hány ház, annyi szokás. Nem akarok ugyan szószaporitó lenni, hiszen, ha minden ilyen, aránylag kevésbé fontos kérdésben 3—4, s a jó ég tudja, hány cikket röpítünk világgá: vége-hoszsza nem lesz a felszólalásoknak. De a fennforgó ügyben még sem állhatom meg, hogy tollat ne fogjak, miután én részemről a felszólalók egyikével sem lehetek egyértelemben, a kérdést pedig nem hogy tisztázottnak nem, de a két utóbbi cikk által inkább összezavartnak látom. A ma is törvényerővel biró és gyakorlatban lévő József-féle házassági nyiltparancs 29. §-a ezt mondja : ». . . a házasságkötés lényegéül s mulhatlanul szükséges feltételéül rendeljük, hogy a kölcsönös házasulási egyezés a pap, lelkipásztor vagy pópának, kinek egyházában vagy kerületében a házasulandók laknak . . . fejeztessék ki, megengedtetvén azonban a nevezett lelkészeknek, hogy maguk helyett más valakit is állithassanak, ki nevökben