Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-09 / 19. szám

600 a házasságkötésnél jelen legyen.a A 35. § szerint pedig: »Minden pap . . . köteles lesz az egyházában kötött minden házasságot ... a községnek, hol a házasság köttetett, valamint annak is megjegyzésével, vájjon az összekelés előtte történt-e ? vagy nevében más és ki előtt ? az e végre tartott házassági anyakönyvbe sajátkezüleg beírni.1 (Beöthy Zs. A magyarországi prot. egyházra vonatkozó összes országos törvények.). Idáig a törvény. Lássuk, mit mond az egyházjog ? Kovács Albert egyházjogtana szerint (II. kötet 629 —630. lap): »A feleknek joguk van egy harmadik lelkész által végeztetni az esketést, midőn a menyasszony lelkészétől a hirdetési bizonyítványon kívül elbocsátó levél is kérendő. Az elbocsátó levél nem szólhat bármely lelkészre, hanem csak egy névszerint megnevezettre, a ki aztán véqezheti az esketést akár a saját, akár a felhatalmazó lelkész parochiája területén, de a végzett cselekvény mindenesetve az illetékes lelkész anyakönyvébe vezetendő be.« »Ha vegyes vallású jegyesek egy harmadik lelkész által akarják magokat összeeskettetni, az elbocsátó levelet azon illetékes lelkésztől kell kérni, a melyiknek felekezetéhez az eskető lelkész tartozik.* Dr. Kőnek egyházjogtana II. kötetében (533. lap) pedig azt mondja : »A megbízott pap köteles, a mennyiben az esküvő másutt végbe menne, azt tüzetes hivatkozással a nyert megbizásra, nemcsak azon plébánia anyakönyvébe beiktatni, a hol az esketés megtörtént, hanem erről a félnek saját plébánosát is 8 nap alatt értesíteni, ki e tényt a maga anyakönyvébe is bevezetni tartozik.« Mi most már a gyakorlat ? Tóth Mihály egyházi szertartástanában, a mint már idézve is volt, ez áll: »ha a házasság. . . idegen egyházban szándékoltatik megköttetni: az illető lelkész helyetteséül más lelkészt is felhatalmazhat ugyan : de ezen esetben a felhatalmazást, a helynek, a hol, a lelkésznek, a ki előtt köttetik megnevezésével, azonnal anyakönyvbe vezetni tartozik. Másfelől, a helyettesitett lelkész is, a házasság megkötését, az őt meghatalmazó lelkész megnevezésével szintén beirja, és azt az őt feljogosító lelkésznek 8 nap alatt bejelentse. . .« A diószegi ref. lelkésztársam szerint ez a szabály van érvényben és gyakorlatban a tiszántúli egyházkerületben. Hogy a mi dunamelléki egyházkerületünkben minő gyakorlatot követnek, bajos volna megmondani, (valószínűleg : a hány egyház, annyi szokás); de hogy a budapesti ref. egyházban boldogult Török Pal püspök ur idejében az ő egyenes utasítása értelmében, mint segédlel készek, milyen eljárást követtünk, kötelességem elmondani Sokszor megtörtént, hogy a kolozsvári református s még gyakrabban a kolozsvári unitárius egyház részéről jöttek, bizonyos jegyespárok megesketését kérő és megengedő felhatalmazások a budapesti ref. lelkészi hivatalhoz. Ilyenkor rendesen a boldogult püspök ur maga végezvén az esketést, az anyakönyvi adatokat minden egyes alkalommal eme szavak kíséretében adta át káplánjainak anyakönyvezés végett: »Vezessék be ezt, de sorszám néldül az anyakönyvbe, s az anyakönyvi kivonatot küldjék el az illetékes lelkészi hivatalnak.« Ezt a gyakorlatot követtük Pesten, ezt a gyakorlatot követtem én saját egyházamban is, és azt hiszem, a boldo gult püspök urnák nemcsak minden volt káplánja, de valószínűleg a dunamelléki egyházkerület legtöbb lelkésze is volt püspökének ezen eljárását tekinti magára nézve irányadónak. És szerény véleményem szerint: helyesen is. Legalább én a József féle pátens idézett szakaszait értelmezem, hogy minden egyes esetben az a lelkész, a ki az esketésre a felhatalmazást adta, az illetékes és iköteles az egyházában (de esetleg más községben és más előtt meg-) kötött házasságot anyakönyvezni. E felfogásom helyessége mellett bizonyít az idézett két egy házjogtan i mű is. De véleményem szerint, gyakorlati és célszerűségi szempontból is sokkal helyesebb, ha az egybekelés ténye ott, abban az egyházban anyakönyveztetik, a hol (vagy a melyhez tartozó polgári községben) a jegyesek laknak, a hol kihirdettetnek, s a hova az egybekelés után állandó tartózkodásra visszamennek-. De nem folytatom tovább. Döntse el a kérdést az illetékes fórum : a konvent vagy az állami kormány. Csak az egyik cikkező zárszavait kell még itt idéznem : »Bizony a gyakorlati theologiának terén van elég hiány, van sok tárgyra nézve rossz gyakorlat is, a mit tisztázni, azaz helyessel felváltani nem felesleges.* Ugyan hát miért — kérdem én — miért nem vagyunk barátjai azoknak a lelkészi összejöveteleknek ? ha egyébért nem, már csak azért is, hogy mindezen hiányokat egymás közt megbeszélhetnők és lehetőleg elenyésztetnők, a rosz gyakorlatot pedig jóval cseréinők fel, hogy igy hivatalunk sokszor bonyolult ügyeinek intézésében lenne valahára egyöntetűség és biztosság. Meggyőződésem szerint nem is megyünk addig előbbre sem az administratio, sem a lelkipásztorkodás terén, mig a lelkészi értekezletek országszerte mindenütt életbe nem lépnek. Ugyanazért, még ha szószaporitó leszek is, én részemről nem szűnöm meg (ha szabad kis ember létemre a nagyok példáját utánoznom) ismét és ismét, tehát ez alkalomból is hangoztatni : lelkészi értekezlet: jöjjön el a te országod! Lévay Lajos. Nem illetékes lelkészi hivatal által eszközölt esketések anyakönyvezése. Qui bene distinguit, bene docet. E lapok hasábjain lévén most a kérdés felvetve, itt kívánom én is szerény véleményemet elmondani, kiilünösen Thuri Etele urnák e lapok 17-ik számában megjelent cikkére. Megjegyzendő, hogy csakis vegyes házasságokról van szó, mert az egyező vallású házasságoknál, az ubi sponsa, ibi copula elv követtetik. Nem illetékes lelkészi hivatal mind az, mely sem a vőlegény, sem a menyasszony egyházának nem lelkészi hivatala, az esketést azonban csak oly felekezetű lelkészi hivatal eszközölheti, melyhez a felek egyike tartozik. Ily esketések csak rendkívüli körülmények között jönnek elő ; mert ide nem számitható, ha a lelkész betegsége, távolléte alatt vagy bármi más okból helyette, az ő egyházában más lelkész végzi az esketést, beleegyezésével, sőt talán épen kérelmére. Hangsúlyozom, hogy beleegyezésével, mert az illetékes lelkészi hivatal beleegyezése nélkül esketést senki sem végezhet, mert különben megtörténhetnék az, hogy pl. A. egyházban F. és N. házasságra akartak lépni, de saját helybeli papjukat mellőzendők, elmennek a 3-ik és 4-ik faluba s ott esküsznek meg, hogy hirdetési bizonyítványra ne legyen szükségük, hirdetési dispensaciót eszközölnek ki magoknak. Hogy ez helytelen, bővebb bizonyítást nem igényel. Épen igy a vegyes házasságoknál az esketést csak is akár a vőlegénynek akár a menyasszonynak lelkészi eszközölheti. Vannak esetek midőn a körülmé-39*