Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-09 / 19. szám

613 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. C> 14 indítványt. Farhas Antal nemcsak az előzetes kérdéshez szólva, felemlíti, hogy a konvent a legfőbb bíróságot is gyakorolja s mert a többi bíróságok tagjait az egyházközségek választják, szükségkép így kell lenni a konventnél is. Figyelmeztet egyszersmind, hogy legújabban igen nagy teher (a domestica) sulyosult a községek vállaira, szükség tehát, hogy jogaik is szaporodjanak. Végre óhajtja az indítvány félretételét, mert különben szakadás áll be, melynek igen vészes következményei lesznek. Kiss Albert szerint nem vitatható a jog, hogy az indítvány tárgyallassék-e vagy nem, de opportunitás szempontjából kéri az indítvány félretételét. A megtörténteket semmiféle elmélet által megváltoztatni nem lehet. Hiszen már 3 kerület megadta presbyteriumainak a választási jogot, csak a tiszántúli kerület mondaná azt ki, hogy egyházközségei nem érdemesek vagy nem képesek e jog gyakorlására?! Ezekután elrendeltetett a szavazás s 44 szóval 26 ellen elhatároztatott az indítvány tárgyalása. A vitát Szarka Boldizsár kezdte meg, nagy megütközését fejezvén ki afelett, hogy az egyházmegyék képviselői nem követik egyházmegyéjük határozatát, s hogy a kerület sem veszi figyelembe 8 megyéje akaratát. Tagadja, hogy a 82-ki határozat meglepetés közben állott volna elő. Aztán hivatkozott a 3 egyházkerület határozatára, a konvent bírói hatalmára, az indítvány elvetését óhajtja. Balogh Ferenc pártolja az indítványt, mint a mely a régi jogalapra helyezkedik. A 82-ki határozat el volt sietve, de meg ellenkezik is a törvénynyel. Hiszen az 56. § nyilván mondja, hogy az egyházkerületek válaszszák a konventi tagokat, ez a lényeges, nem pedig a szerkesztési hibából előállott 53. § f) pontja, ebből analógia szerint kiakarják magyarazni, hogy a konventi tagokat, miként a püspököt, főgondnokot stb. az egyes presbyteriumok válaszszák, de e felejtik azt, hogy egyesek s egy egész testület megválasztása egészen különböző valami. Ha analógiát keresünk, a konventi tagokkal a zsinati tagok hasonlíthatók össze. Osztassék a superintendentia, lélekszám arány szerint négy választókerületre, melyek mindenike 2—2 képviselőt választana ; igy talán el lehetne fogadni a presbyteriumok által történő választást. Azonban senki a törvényből ki nem mutathatja, hogy a presbyteriumok általi választas van rendelve. De lássuk a törvény szellemét, a zsinat intentióját. A zsinat nem kobzott el jogokat, mindenütt a gyakorlatot szentesitette, s ahol ettől mégis eltért, világosan kiemelte. A konventi tagok választásánál ezt hiába keressük. De meg maga a zsinat, jegyzőkönyvének 308. pontjaban az egyházkerületeket hívja fel, hogy az 56. § értelmében válaszszák meg a konventi képviselőket. De meg egyházkormányzatunk zsinatpresbyteri elve, mely a centralisatió s independentismus között a helyes középúton áll, szintén azt tanítja, hogy a fokozatos közigazgatási hatóságok mindig az alsóbbakból fejlenek ki. Éllenkezik a presbyteriumok általi választás a történelmi fejlődéssel is, mert hiszen 150 év óta mindig a kerületek küldték ki a konventi képviselőket. Ami a 82-ki határozatba gondolt nehézséget illeti, mi nem valljuk az infallibilitás elvét. A protestántismus elve a haladás. Tévedésünket beismerjük, a jó helyett a jobbat választjuk. Különben is még most lehet megváltoztatni e határozatot, míg a benne foglalt jogok csak a papíron vannak meg s a gyakorlatba nem mentek át De ha egyszer gyakorlatba vétetett a jog, sokkal bajosabb visszavétele. De nem is célszerű az öszszes presbyteriumokat a folytonos szavazás izgalmainak kitenni. Gambettismusra, lajstromos szavazásra vezetne ez, mert hiszen az egyszerű nép honnan ismerje a megválasztandókat ? szavaz a liszta szerint, melyet elébe adnak. Másfelől a papuralom csiráját rejti magában ez intézkedés, arra szavaz a presbyter, kit papja mond neki. Épen ezért nem helyes, hogy egy ily tisztán közjogi kérdés megvitatása először a lelkészi értekezleteken történt ; ép ugy tartozik ez a világiakra, mint a lelkészekre. Aztán meg souverainné nőheti ki magát a konvent, ha tagjait, épen, mint a zsinatéit, a presbyteriumok választják. Mi lesz, ha az egyházkerület természetes közvéleményével szemben háta megett, kerülő uton egy másik közvélemény áll elő? Beállhat a bellum omnium contra omnes szomorú korszaka. S ekkor a konvent, miként Brennus kardjára üt: hallgas te kerület, én képviselem a valódi közvéleményt! Sőt magához ragadhatja igy a konvent a zsinatnak egész hatáskörét. De nem fogadhatja el azon érvet sem, hogy a konvent rakott uj terheket a presbyteriumokra. Uj terheket a zsinat teremtett, a konvent csak intézkedik. Azt mondják, hogy 3 kerület közvéleményével, egyházunk többbségével ellenkezőleg járnunk el nem lehet. Hiszen egyházkerületünk egymaga népesebb, mint a másik három; az erdélyi egyházkerülettel együtt pedig hasonlíthatatlanul a többséget képviseli. De meg a határozatképes konvent hangoztatásának idejében is egyedül állott kerületünk a többiekkel szemben, mégis dicsőségben küzdött. Mi lett volna, ha a többség indokából megadja magát ? Az indítvány tehát a történelmi jog, a zsinat presbyteri rendszer, a törvény szellemének alapján áll, védi a kerület ősrégi jogát s önállóságát, azon kerületét, melyet nec civium ardor prava jubentium, nec vultus instantis tyranni meg nem ingatott s ezután sem fog megingatni. Elfogadja az indítványt. (Vége köv.) Heves-nagy-kunsági ref. egyházmegye közgyűlése. A több mint 110 ezer lélekkel bíró egyházmeg5r

e, mult hó 28 án M.-Túron, rendkívüli közgyűlést tartott. Az igen látogatott közgyűlés isteni tisztelettel vette kezdetét, előbb nagyt. Lukács Dániel helybeli lelkész közimát, majd nagyt. Székely Károly esperes ur alkalmi megnyitó imát tartott, majd tekintetes Horthy István egyházmegyei gondnok lelkes szavakban üdvözölte a jelenlevőket, jelezte a fontosabb tárgyakat és a gyűlést megnyitotta. Ekkor a nyomtatott tárgysorozat kiosztatott, de az első és pedig általános, nagy lelkesedéssel hozott végzés, a tárgysorozat mellőzésével hozatott, lévén ez nem más, mint nagyérdemű, egyformán szeretett és tisztelt püspökünknek 70 éves kora alkalmából, esperes ur indítványa folytán, szives és őszinte üdvözlése. Hallgassa meg az ég közgyűlésünk jó kivánatait és áldja meg minden javaival a mi megélemedett kedves jó atyánkat! A második végzés szintén a tárgysorozat mellőzésével hozatott. Ez azonban már szerény nézetem szerint jobb lett volna, ha teljesen elmarad. Egyházmegyénkben ugyanis s talán más egyházmegyékben is folyvást szokásban volt, hogy az egyes egyházak, a keblökben szolgáló segédlelkészeket, képviselőjükül, az egyházmegyei gyűlésekre megválaszthatták és elküldhették, egyházmegyénk jegyzőkönyvei bizonyságot tesznek állitásom mellett, hogy legalább 15 év óta nem volt oly közgyűlésünk, melyen 1—2—3 segédlelkész, mint illető egyházuknak képviselője jelen nem lett volna. Es eddig ezt mindenki helyesnek és jónak találta, felszólalás ellene soha nem történt, most azonban, a tárgysorozatba fel sem véve, tehát a közgyűlést mintegy meglepve, elvi